Gondoltam, rámfér, szóval elmentem szoliba (1 000 Ft), beugrottam a BioHairbe, vágattam pár rövidebb első tincset, mert egyhosszal nagyon gömbölyű a fejem (1 000 Ft), beugrottam cicusnak kajáért és egy újabb játékért, bár mindig ugyanazzal játszik, persze amihez én is kellek (1 000 Ft). Kellett még ruhatisztítóhenger ipari mennyiségben, mert a vedlése óta senki nem törődött a macsekkal és egy fél jurtányi nemezt fésültem ki eddig belőle.
Aztán hazaugrottam, hogy irány a konditerem, leültem a hülyefejű mellé, aztán már nem is volt kedvem elindulni. Annyira megnyugtató, ahogyan rajtam szuszogva alszik az a meleg puha szőrösség.
Reggel óvatosan kicsalogattam az erkélyre, még nem engedtem eddig.
Teljes döbbenet volt a fején, hogy ahol ő állandóan bámészkodik, ott át is lehet menni. :D Kijött, terepszemlézett, kihajolt fél testtel a korláton, reménykedtem, hogy csak tudja, meddig lehet. Aztán becsalni alig tudtam. :D
Az egyetlen és igazán nagy gondunk, hogy nem hallgat semmire. Valószínűleg nem hívták sosem, sem a cic, cica, gyere ide, sem a jelenlegi nevére nem hallgat, fel sem emeli a fejét (nem, nem süket), zörgés, kattogás, csettintés, semmi. Úgyhogy az idomítás folytatódik.
Az ágyra már nem jön fel, éjjel kevesebbet dumcsizik unalmában, a kanapén már nagyjából csak oda kucorodik, ahová a pokrócot tettem neki.
Valami jutalomfalatos játékot ki kéne találni, hogy megtanulja, jöjjön oda, ha szeretném, nehogy leessen, vagy kiszökjön a lépcsőház felé. Én ilyen cicát még nem láttam.
