Tobber életblogja

Amikor Lou Reed énekel, és pontosan átérzed, nem sok kell a boldogsághoz.

Szülinap, persze apám az egyetlen gyerekét nem köszönti fel (igen, tudja, Anyut ő szállította hozzám a meglepi héliumos Happy birthday lufival), meg Judós3, akitől nem is vártam. Bár az edzőjétől sem és ő felköszöntött. :D

Jó, a facebooknak köszönhetek kb. 150 üzenőfali és csetköszöntést, de sokan írtak-hívtak távol a közösségi oldalaktól. Millió kedves mondat, figyelmesség.*
Kb. egy tucat exszerető visszatérne, ha már úgyis írt, de annyira gagyi stílusban, hogy összeszedtem worst-off-ba Kócosnak, hogyan próbálnak meggyőzni (nem). :D

Hétfő este jött Kócos(24), konkrétan átsz.xeltünk a szülinapomba, csak 4,5 órát aludtunk. Leszakad a derekam, de megérte...

Reggelire sütött nekem bacont, tojást, dekorálta színesre. Illatok, hajnali fények, csodás kreol, izmos test.

Annyira cuki.

Kaptam a kollégáktól sok-sok apróságot, virágokat, csokikat, gyümölcsöket, bort.

Munka után elfutottam a kész útlevélért, aztán Bét bevártam egy bimm-bammozó fali óra alatt, úgyhogy pontban félkor szívbajt kaptam.

És kaptam házi szederszörpöt, száraz fehér bort, halat kenyérrel vacsorára. Tiszta bibliai idők. <3

És jegyet egy színházi felolvasóestre régi kedvenc és teljesen mellőzött színészünkkel.

Szórakoztató este.

(Reggel rinyált Szomi szomszédom a tökös ötvenes szomszéd csajra, már nem hagyja nyomulni. A szomszédcsaj tegnap a színházban ott volt a már többször látott harminckörüli csini pasival. Hamar választ kaptam.)

Hazataxiztam, kivilágított csodás Budapest, Dunán szentjánosbogarak a kishajók.

A nappali közepén várt a felfújt lufi Anyutól.

Végre egy kicsit rend van, a kanapén törökülésben élveztem, milyen szépen formálom a kis lakást.

Holnapig lesz rend, akkor mindent(!) kiborítok a 8 beépített szekrényből, amiből semmit(!) nem veszek elő évekig, könyvespolcokat, konyhaszekrényeket kiürítem és szívfájdalom nélkül szelektálok.

Egy nagy kupac lesz a kecó közepén, pénteken felmehetnek a nagynénik válogatni maguknak, Nagyikának (ha bárkit érdekel, jöhet!), a többit levitetem Okossráccal szombat reggel a csomagtartómba és átviszem az első jótékonysági boltba.

Jobb így.

Ma a főnököm filozofált, majd a végén megállapította, hogy a legfontosabb, hogy élvezzük az életet.

Ráröhögtem: Ezt nekem mondod? :D

Olyan jó lenne az egészet ennyire élvezni fránya mélypontok nélkül.

*Ilyeneken hatódtam meg különösen nagyon:

O: Maradj ilyen életvidám, kreatív, okos sokáig, így szeretünk! O & Cs

-

R: Reggel arra ébredtem, hogy ez a nap egy szép nap lesz. Hm. De mitől? Miben lesz más ez a nap, mint a többi?

Reggeli program ugyanaz, csak valahogy ma könnyebb minden. A gyerekek szót fogadnak. – Gyanús-

Munkahely, kedves emberek, valahogy ma mindenki boldogabb… Fura.

És csippan a telefonom, feloldom, kidobja : Ma van Tobber születésnapja.  …………………ÉS IGEN? MEGVAN. …………………..

A pozitív, erős személyiséged idáig elér és boldogságot vált ki az emberekből.

Örülök, hogy ismerhetlek.

Kedves Tobber:

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK 

… és még csak reggel van :) (asszem veszek lottót)

A Rózsavölgyi szalonban (hány kottát vettem én ott méregdrágán a kilencvenes években!) a színésznőt két zenész kísérte.

Egyikük osztálytársam és kis cimborám volt nyolc évig a zeneiben. Aztán nem találkoztunk 25 évig, amíg meg nem szerveztem az első osztálytalit három éve.

Cs extázisban volt, milyen nagy művész kísér majd. Odakacsintottam, majd az előadás végén a sráccal egymás nyakába ugrottunk. Mesélt a munkájáról, életéről. Öröm őt ismerni.

Az utcán cipelte a hangszereit, amikor újra összefutottunk:

-Ti itt szórakoztok, amikor én most jövök a munkából? :D

---

Másnap a közönséggel a zsebkendőm négy sarkát énekeltem, szóval a zenei általános nem mindenkiből nevel művészt, na.

---

Pé előadása után odamentem a videós bácsihoz, udvariasan megérdeklődtem, hogyan lehet a felvételéhez jutni. Megnyugtatott, hogy ha Mártika jobban lesz és kikerül a kórházból, akkor vele el tudjuk intézni.

Gyors jobbulást kívántam Mártikának mindannyiunk nevében. A bácsi hálálkodott.

Csak egy akadály van.

F.ngunk nincsen, ki az a Mártika!

:DDD

---

Okossrác felhívta a figyelmemet, hogy valahol én számítok fiatalnak. :D

Fele idős, mint én. És a szótanuló appja feldobta neki a robbing the cradle kifejezést.

Nincsenek véletlenek.

:)

A beteg kolléganő hívott pénteken, munkaidő végén, hogy ha nem zavar, azonnal mondjak neki bármit, vidítót, pletykát, mert befordul.

Elrendezi a családot, majd a kanapén ül 5-6 órákat. Könyörgök, vegyen be szorongásoldót. Ki, ha ő ne.

Biztattam egy fél órát, elmeséltem Jóképűújkolléga 4 éves kislányának is a sztorijait (ránkhagyta tíz percre, imádás), kiderült, hogy A Barátnői hetek óta fel sem hívták. A férje otthon sincs soha. Íme újabb adalék, hogy jó döntés volt nem vállalnom gyereket.

Laborlelet nincs egy hónapja.

Aztán hazamentem pakolászni. Sosem lesz vége.

Visszarohantam a városba, este a Rózsavölgyi szalonban meghallgattuk Molnár Piroska előadóestjét.

Varázslatos kisugárzása van, nem lehet nem imádni!

Tével és Pével beültünk, majd legnagyobb megdöbbenésünkre Cs is beállított! Látta a neten, hogy megyünk és beugrott. :)

Volt egy dal, az élet halál feletti győzelméről szól. Elpityeredtem. Nagyon aggaszt a kolléganőm.

Péntek este, kivilágított Budapest, áh, ez szerelem!

Szombaton magamat kaptam rendbe végre, mivel Celeb lesérült, volt időm. Délután bebizonyítottam, mennyire szeretem Pét, elmentem az ő előadói délutánjára is.

Na.

Kirittyentve, Tével, ritkán látott R-rel.

Tével ökörködnünk, nem igazán kötött le a többiek szereplése. De van pár új fotóm, végre a mostani hajszínemmel. :)

Anyuval kontaktáltam, majd beugrott Hokis.

Ajtót nyitott. Döbbent fejjel lecövekel.

-Te így nézel ki utcai ruhában? Még sosem láttalak felöltözve!

:'DDD Ez igaz, mindenfélében látott már, blúz-gyöngy fülbevalóval sosem két évünk alatt. :D

Vasárnap meg délig aludtam. Idejét nem tudom, de végre ma kialudtam magamat.

Cimbik mennek strandolni, kihagyom.

Okossrác beosztja a maradék időnket, aztán két hónapra lelép külföldre.

Nyúz, hogy ugorjak ki nyáron hozzá.

Jó.

A jövő hét durva.

Sok a munka a projekttel és egy beképzelt, kooperálásra alkalmatlan tanácsadó miatt kb. mindent kétszer kell elvégezni.

Hétfőn elrohanok az útlevélért. Majd két óra spanyol. Majd Kócos alszik megint nálam. Beígért egy reggelit. (Enni fogok reggelit!)

Kedd este összedobom a spanyolleckét, majd Bével előadóest egyik nagy kedvenc színészünkkel.

Szerda munka után két spanyol.

Csüt-péntekre egy meglepetés összeesküvője vagyok. Nekem plusz munka, de megérdemli, majd elmesélem.

Péntek estét szabadon hagyom, mert éjfélre érkezik Okossrác. Valami buli után ne másszon haza agglomerációs szép kisvárosába.

Szombat d.e. vele leszek. Délután nagycsaládi ünneplés.

Vasárnap program lesz Okossráccal egész nap.

Huh!

Szeretem az esőt.

De a pénteki eső azt jelzi, hogy le lehetne mondani minden programot és nem kell bajuszt szedni, hajat, sminket csinálni, ruhát vasalni, utazni, csak otthon olvasgatni. Fáj a térdem, a csípőm, beállt a deltám körül két hete kondinál és zsibbad a bal karom.

Nincs valami szociális kedvem, pedig lesz érdekes progi. Az érdekes nem biztos, hogy minőségit jelent... :D

---

Tegnap befőztem gyorsan a Müzli család eprét lekvárnak, nehogy megromoljon. A felét már meg is ettem. Semmilyen formában nem romlik meg.

---

Kicsi a világ, egy kolléganő gyereke ült velem szemen a metrón. Tíz év még fogócskáztam vele a táncházakban.

Meg elment mellettem unokatesóm unokatesója, de nem volt kedvem őket megismerni.

---

Kócos meglepetés ajándéknak egy nagy dooz tejföllel állított be. Mindketten imádjuk, emlékezett rá. Na, ti kaptatok már tejfölt ajándékba? :)

---

Fityfirity bácsit úgy szereztem, hogy apu legjobb cimborájának az üdülőjét ő újítja már vagy húsz éve.

Felhívom Fityfitiy bácsit, mert még meg sem köszöntem a felújítást. Zavartan hümmög, nem kellett volna, majd elbúcsúzunk.

Később látom, egy nem fogadott hívásom van. Visszahívom, elváltoztatott férfihang:

-Jó napot kívánok, itt Fityfirity úr ügyvédje beszél, miben segíthetek?

-:D :D :D Ez te vagy, apucimbi bácsi!!!! :D

-:D Jól lecsesztem Fityfirityet, hogy nem adott a telefonhoz egy szia erejéig. :D

Édes! Állítólag a második gyerekük azért született, mert olyan gyönyörű csecsemő voltam, kedvet kaptak még egyhez. :D

---

Naponta visszajeletkezik 1-1 régi szerető, a héten tumultus volt. (Nem jöhetnek vissza, időm sem lenne.)

Tegnap ír Gé, látom-e Judós3 adatlapját, egy új, nővel összebújós fotót tett fel. Tudtam, hogy ismerőse lett a nő egy hónapja, ő az instán már két hete közös szelfiket rakott fel.
Három dolgot nem bírt a srác: a ronda sminket, az ezotériát és a romákat (kispesti fiú, nem jók az ottani tapasztalatok, na). Hát a lány mindhárom.

A többiek is írtak, hogy túlléptem-e, hát nagyjából igen*, majd azok fejtették ki, hogyan kéne felejtenem, akik maguk vállalhatatlanul játszmázós és lélekölő kapcsolatban élnek hosszú évek óta. :D
Nem is reagáltam, maguknak sem ismernék be.

*Vannak depressziós napok, vissza is mentem a pszichiáterhez, mert rosszabbodott és egyre többet fordulnak elő ezek a sírós befordulások, dehát végülis semmi bajom, mert dolgozni el tudok menni (ma a vécé tetején ülve rapidbőgtem két percet az irodaházban és ordítani tudnék, minden reggel riadva ébredek, a külsőm nem izgat, a hajam nedvesen összecsomózva, és fél órát késtem!), de szerinte nekem kutya kell, meg dolgozni a kötődési gondjaimon.

Én meg nem akarok kötődni, mert akihez bátran kötődöm, az az esetek 99%-ában belémrúg és ez 42 év után már rohadt fárasztó és fájdalmas. Tényleg hálás vagyok azoknak, akik ilyen távolságtartóan is kedvelnek.

---

És akkor konteoprofi Anyu teóriája:

A szakítás óta sosem találkoztam lakáson kívül a kispasikkal.

Most szerdán este esett meg először. Okossráccal az utcán vártuk be egymást, bevásároltunk a közeli plázában, majd kézenfogva andalogtunk el (egy üveg bort lóbálva) a gyorskajálda előtt, ahová Judós3 az anyjával jár néha vacsorázgatni.

Anyu meggyőződése, hogy Judós3 meglátott.

És ez a fotó nekem szól.

Fél év után először pasival jelenek meg az utcán és 24 órán belül kirak bújósat a facebookon, amikor ő soha semmit?

Rákeresett, a nőnél ez a fotó már kb. egy hete szerepel instán, tehát nem friss kép, Anyu szerint tuti szándékos volt, hogy Judós3 most tette ki.

Persze valszeg véletlen, de örülnék, ha látott volna azzal a széparcú, ápolt borostájú, csinosra vágott fekete hajú, csodás alakú kreol pasikával. Aki nagyjából ő külsőre. Csak okos. :D

Hát, Anyu nem áll le. :D

Aztán vannak olyan napok, amikor mindenki jókedvű.

Az egy tény, hogy a félőrült spanyoltanárnőnk lüke. Előre röhög a saját poénjain. Az asztalt csapkodva (annyira cuki csaj!). Tegnap végigkérdezett mindenkit, milyen könyveket szeret olvasni. Odaért az utolsóhoz, a pasi elkezdi benyögni, hogy neki van egy titka. A tanárnő felröhög, hogy te nem is tudsz olvasni, mi? Majd könnyesre röhögte magát a poénján. Na jó, én is. A pasi kevésbé értékelte. :D

---

Újnagyfőnök borús hangulatban cirkált egész délelőtt, nem is mertünk hozzászólni. Aztán jelenése volt a boardnál.

Visszafelé már messziről halljuk, hogy fütyörészik, a belépőkártyáját forgatja. Ránkvigyorog: nincs ám jó kedvem, lányok, csak megvicceltelek titeket! :D

---

Az Okosfiú jött a város felé, én a suliból metróztam a találkozónk felé, viccből spanyolul válaszoltam egy csetkérdésére. Ő meg portugálul reagált. Így leveleztünk hosszan, jó kis agytorna, de kitaláltuk, mit akarhat a másik! :)

Majd két újdonságot is mutattam neki, hihi, imádok 21 éveseket tanítgatni. Meg kifejtette, hogy sosem gondolta, hogy egy 41 éves nő ennyire beindítja. :D
A legközelebbi randin már 42 leszek.

---

Azt meg nem tudom, Müzlivel hogyan is jutottunk a témáig, de nagyon hülye öregek leszünk! :D

Az előző miért ma jelent meg?

Este Kócos jött, a másik okos, ottaludt, bár nem sokat aludtunk és ez jó volt, most a fejfájás nem jó.

Meg hogy nincsen meg a leckém és annyi a nyakamba zúdult meló egy napra, mint máskor bő egy hétre.

És a rizstejes jegeskávém a cégnél elnyomja a bénácska kávénk ízét és majdnem olyan jó, mint otthon egy üres fekete.

És mi nem érthető azon, hogy a facebook NEM társkereső? Miért ír rám mindenféle barom kacsintóssal, és nem a trollcsoportokból, hanem fotós meg retro csoportokból. (És miért negyvenes kövérek? Olyan vagyok én magamnak is.)

Hát így.

Nagyon agyaltam, végül nemet mondtam. Az okos kissrác két hét múlva megy az Azori-szigetekre. Én meg már ezer éve mennék, tavasszal volt is remek repjegyár.

Az Okossrác meg nagyon nyúz, mennyire jó lenne együtt utaznunk, ami igaz is. Végigrágtuk ezerszer.

De így 100 000-120 000 Ft-tal drágább a finishben. Szuper utitárs lenne, aranyos, vidám, jó vele beszélgetni, olcsóbb lenne az autóbérlés, stbstb. De így, hogy százezerrel olcsóbban is eljuthatok oda, ezt nem übereli a cukisága sajna.

Ejj, sajnálom, hogy nem előbb ismertem meg, ideális lett volna. Nyáron külföldön önkénteskedik, oda is hív, látogassam meg pár napra. Majd meglátom.

---

Hétvégén kb. semmi nem történt. Pénteken egy szintén okos fiúka jött át, aki ma éjjelre is fog. Szombaton kertészkedtem, meg néztem a plafont pityeregve, mert nem mindig jó. Mármint az élet az jó, csak a lelkem nem.
Vasárnap kocsimosatás, elugrottam Mogyoródig, ahová bejött az Okossrác és elmentünk a Dunapartra csatangolni, meg romantikázni. Néztük a vizet, barangoltunk az ártéri erdőben órákig, csacsogtunk, üldögéltünk a padon, napoztunk.

Nagyon élvezem vele. Judós3 életérzés, szép, formás, lelkes bármiért és fantáziadús. Csak ő okos is.

Aztán bejöttünk Pestre és izéltünk éjjelig.

Kimerült vagyok, ő meg felvidít legalább amíg együtt vagyunk.

Játszós ruhában mentem, de ő attól is odavan, soha többé magassarkú! :)

Hétfőre megint elegem lett, meg rossz hangulatom volt, amiért vissza kellett mondjam ezt az utazást, egyedi alkalom lett volna ezzel a sráccal. Aki még portugálul is beszél.

Nagyonlétra hónapok óta könyörög, hogy bocsássak meg, mert tényleg hülye volt (amit keresetlen szavakkal ki is fejtettem neki anno :D ), ő átjön és hozza a kedvenc csokim, pezsgőm, virágom engesztelésül, aztán el is megy, ha nem akarok mást, csak ez őt bántja.

Úgyhogy megígértettem vele, hogy nem beszélgetünk sokat, mert nem sok kedvem van bármihez, hozza a pezsgőt. Így is lett.

A lakással sehogy nem állok, ha alkalmanként fél négyzetmétert dobok össze munka, kissrácok, tanulás, órák, meg mittoménmi között, akkor sosem lesz meg.
De főleg ott akadtam el, hogy sok értékes, másnak még hasznos dolgot szelektálnék, de kinek adjam. A ruhák mennek háromfelé, a kreatív dolgokat szétosztom a tanító, óvónő és kisgyerekesek közt, a hajcsavarókat, bizsukat a kollegináknak. De a párnahuzatok, pokrócok, papírok, és főleg a könyvek, amik nagy értékek, de már sosem fogom újraolvasni, az hová menjen??? Nem fogom egyenként feltenni a jófogásra. Na itt megrekedtem csúnyán.

Elugrottam útlevelet intézni, várakozom, hallom.

-Tegye a bal mutatóujját a piros négyzetbe. Uram, az nem a mutatóujja.

Anyukám felhívott, hogy tájékoztasson, a Rossmannban 25% kedvezmény van a durex termékekre.

Az anyai gondoskodás!

...spurizol, hogy 8:57-kor elsőként állhass be az autómosóba, és kiderül, hogy az nyolctól van nyitva.

Aki a fővárosra azt mondja, hogy nincsenek kedves emberek, az csacsogjon az Orsay eladófiúval, hogyan szereti a habfürdőt, engedjen maga elé egy 90+ bácsit a nagybevásárlásnál, és kacérkodjanak kicsit, hol randizzunk, a dm kártyacserénél (a kikommunikálásával a dm durván vesztett a renoméjából, és f.ngja nincs senkinek, milyen ir.számon lakott százezer éve, hajrá rossmann!), de a hostess nőcivel megbeszéltük, hogy fix pasi nélkül boldogabb. :) Hogy a zöldségesemet, akinél hitelem van, ne is említsük...

Ma már dumcsiztam a csuda napsütésben a beteg kolléganővel (milyen megbélyegző már a testi állapota alapján jelzőzni!), meg a kisfiát is lehozta.

Átvettem a rendelt chino nadrágomat a plázában.

Csináltatok egy I'm a virgin feliratú trikót, mert fasza humorom van viccesnek találom magamon.

Amíg elkészül, kávézom egyet a Tchiboban.

Délre hazaérek. És alszom, mert reggel hétkor nem volt kellemes az útfelbontó betontörő hangja a ház előtt.

Mesélem Kolleginának, hogy szerdán munka után elrohantam a beteg lánnyal találkozni, majd lakógyűlésre, majd táncolni, meg cseteltem spanyolul és a trollcsoportban szétszedük egymást Jóképűújkollégával, csak úgy viccből.

Lenézően visszaszól: mennyire ráérnek az emberek a facebookon szórakozni!

Hm.

Ő ötre hazaér, a gyerekek nincsenek otthon, kutyázik, majd órákig tévét néz. Reggel meg facebookozik.

Szerintem trollkodva nevetni szórakoztatóbb.

---

Tegnap egy okos cukiság szórakoztatott egész este, jajj, de gyönyörű ízlésem van! :)

---

Megkaptam egy összcéges új projekt operatív támogató pozíciót. Felkértek, mert az úgy jobban hangzik.

Persze ingyen kell végeznem 3 évig és a jelenlegi munkáim mellett(!). Jó arcot vágtam hozzá.

Vs: a pedagógusok most is rinyálnak. Miért engem találnak be?
Egyszerűen ledöbbenek, mennyire sajnáltatják magukat, amikor az ismerősi körben hátőőő nem dolgozzák túl magukat.
Vagy igen, de annál mások jóval többet robotolnak. Nyáron is. Sokan hétvégén is.
És az idióta felnőttekkel szemben nincsen fegyelmezési vagy büntetési módszer, tűrni kell jó arcot vágva...

Na mindegy, csak ne jönnének állandóan azzal, hogy miért nem pénteken délután sütögetünk vidéken. Meg hogy "mik a tervek a nyárra" (munka?). Meg szerdánként már ráérnek déltől, de megértik, hogy dolgozunk, lehet négykor(!!) is a belvárosban az akármi. Meg hogy milyen szerencse, hogy vége az évnek, mert ilyen hőségben képtelenség dolgozni.
A nemtanárok szerencsésebb fele persze légkondiban teszi, de akkor is felkel 6:10-kor, sminkel, ruhát vasal, hajat izél, csiniben leizzad a metrón, utcán, szétstresszeli magát minden határidőn késő estig, amíg ők hosszú hetekig pihennek. Mi is szívesebben kelnénk nyolckor, sétálnánk a Balatonnál, napoznánk, intéznénk az ügyeinket, kávéznánk a cimbikkel. A mi idegeinkre is ráfér.
Néha csak napi 5-6 órát dolgoznak. Vagy annyit sem. Könnyen vállalhatnak másodállást.
Ja, minden munkakörben vannak pótfeladatok, nehézségek, meg emberi drámák és stresszhegyek. De nagyon sokaktól hallom vissza, mennyire sajnáltatják magukat a tanítók, tanárok... Egyedül a fizetésükért tudom sajnálni őket, az tényleg szívás.
Fuh, nagyon bosszant a téma, bocs, ha sokat dolgozó pedagógust megsértettem.

---

A burkoló, közös képviselőnk cimbije nagyjából ötszörös árat adott, mint az reális a piacon, úgyhogy nem őt választom. Fityfirity bácsi úgyegyébként ért ehhez...

---

Hétvége előrejelzés:

Ma kis kócos, holnap még mensi, szal fél nap rendrakás, meg a beteg csajhoz átviszem, amit titokban rendeltem férjének ajándékot (mármint nem én ajándékozom meg a férjét titokban), aztán vasárnap a kis okos szépség, és mindenki más Hokison kívül lerázva.

Bejelentkeztem éves foglalkozás eü vizsgálatra (konkrétan elküldtem magamat, mert az én feladatom a cégnél), nőgyogyi kontrollra, új útlevelet igényelni, mert szeretem az útleveleket, meg néhány reptéren két órákat lehet nyerni vele, lejár a forgalmim is. Lesz még a közeljövőben egy szürreális délutáni előadás, egy szürreális esti előadás, Bével színház, spanyolok (meg egy szintugró vizsga, de az nekem megvan, ugye), családi ünneplés, két cimborás kerti parti és jó lenne nyaralni menni.

2005-ben kezdtem el írni a freeblogon.

Ha egy időutazó elmesélte volna a 2018-as életem, körbenevetem. És kicsit irigykedtem volna, milyen jó is lehet az.

Lassan 42 éves leszek. Úgy érzem, jó úton.

Minden vágyam a szabadság volt. Nem az anarchista fajta, szeretek dolgozni járni, tanulni, szeretem a szabályokat, a KRESz-t, pontosan fizetem a számláimat és allergiagyógyszert is beveszek színház előtt, hogy ne köhögjek a kosztól.

Gyerekkoromban akkor voltam jó, ha nem zavartam a felnőtteket. Nem lehettek saját érzéseim. Vágyaim. Terveim. Fájdalmaim. Én azt nem tudhatom, majd eldöntik a fejem fölött, mit szeretnék, mit érzek. Valójában még felnőtt koromban is megkérdőjelezik a tetteimet.

Arra vágytam, hogy a szüleim elfogadják, nem vagyok hülye, nem szólhatnak bele a döntéseimbe.

Arra vágytam, hogy kialakítsak egy egzisztenciát, legyenek döntési lehetőségeim.

Arra vágytam, hogy ne függjek más véleményétől. Hát pár éve pont lexarom, ki mit gondol rólam. Azóta a környezetem is elfogadó lett velem.

Arra vágytam, hogy ne legyek kiszolgáltatva senkinek. És igen, én az anyaságot, és főleg a GyED-es létet annak tartom. Nem is a gyerektől függést, mert az egyértelmű, hanem a társtól, férjtől függést kerülöm.

Arra vágytam, hogy szinte csak azzal kelljen foglalkoznom, ami felhőtlen örömöt ad. (Ezt a gyerekvállalástól függetlenül írom, azt hatalmas kalandnak és csodásnak látom, csak én nem szeretnék.)

Arra vágytam, hogy olyan emberek vegyenek körül, akiket nem zavarnak a kötődési problémáim.

Sikerült.

Ami nem megy 13 éve, az a fogyás a monogámia. Ezzel harcoltam, megadtam magamat.

Független vagyok.

Nem könnyű menet, sok a kihívás.

Talán most érzem leginkább, hogy az elmúlt évek történései és cselekvései mind a szabadság irányába tereltek.

Még meg sem fogalmaztam, a lelkem már tudta.

Hétfőn behoztam hat "meghirdetett" ruhadarabot a csoporttársnőnek, amiket kiválogatott a netes albumomból. Négy tökéletes rá és gyönyörű benne, megtartotta. Kávéztunk, meg ugye voltam spanyolon is, ami nagyon vicces.
Lassan vége. Nem tudom, mi lesz a jövőben, újabb tanfolyamnak van-e értelme, vagy elfelejtődik, majd meglátom. Addig a mexikóival csetelek minden nap, megdicsér, hogy milyen jól értem. A marihuána legalizációjáról csetelgettünk, bár engem aztán nem érint a téma, de a bűnözést csökkentené és amíg nem közveszélyes, mindenki csináljon, amit akar.

Egyik szeretőm anyja nagy füves. :D

Kedden tökigáztam, Müzli sárga blézerét átjátszottam csoporttársnak, bocsi!!!, este tovább pakoltam.

A tegnap hajtós volt. Munka, beugrott a blézerért a nőci, aztán a fiaink küldtek a beteg kolléganőnek pár izét, amiről ránézésre és elmondva sem tudtam meg, mi lehet, valami mérnökizé. Összefutottunk pár percre, meg a kamasz lányával is, aki cuki édes nagykamasz, bírom a kis magabiztos humorukat. :)

Szemét dolog, hogy többen azért nem hívják fel, mert mit mondjanak neki ilyen helyzetben. Mondjuk megkérdik, hogy van? Vagy elmesélik, mi van bent? Vagy csak hagyják, hadd beszéljen bármiről, végre nem orvosokkal kell találkozzon? Így is olyan kiszolgálatott és elesett. Áh!

Aztán elrohantam lakógyűlésre, ahol a három tetőtéri, Szomi, a szomszédlány meg én pikírten bólogattunk, mindent megteszünk, meg nyitottak vagyunk, de a csak egy földszinti által használt kertrészben (ami közös, csak bunkóság lenen az ő terasza előtt piknikezni, vagy ilyesmi) cseréljük ki a cserjéket, mert szebbek lennének a tuják. Szerintem meg ültessünk 10 éves nyárfákat a teraszom elé, hogy a harmadikon is lássam, vegyen pár cseréppel 3-4 000 forintért, mint mindenki más. Luxusházban élünk, az ő kecója kb. 45-50 milliós lehet, talán belefér.

Áznak az erkélyektől, ezért teraszonként 40 000 Ft-ot kiosztunk, hogy a fugákat kikaparják(!) a járólapok közül, és újraszilózzák. Hát azt itt garantálom, hogy egy 13 éve épült, még mozgó háznál, egy olyan környéken, ami ingoványos és 50 éve még mocsaras termőföld volt, nomeg ráesik eső, hólé fagy bele, tuti újrareped egy év alatt.

Jelentkeztem, hogy én kérném a burkoló számát, már úgyis felmérte a terepet, én inkább veszek új járólapokat, ő meg rakja le egy komolyabb vízzáró anyagra. Ne kapargassanak már évente! (Akkor már átviheti az áramot a külső kőfalhoz, lenne ott konnektor és talán egy lámpa.)

Szüleim hívtak, hogy jönnek Pécsről (fogalmam sincs, mikor és hogyan kerültek oda), mit kérek szülinapomra.

Hát a járólapokat.

Még egy gond kipipálva.

Lassan kész lesz a kis kecó, csak valakinek rendet kéne tennie, az nagyon lassan megy.

Ezután elrohantam a cimbikkel két órát néptáncolni, mert ott ezer éve nem jártunk, aztán Té mesélt olyan sztorikat, hogy én aztán nem vagyok prűd, sokmindent csináltam, vagy legalább láttam, ami átlagnépnek megbotránkoztató, de ettől még nekem is felfordult a gyomrom. :D

Aztán Kismacska gyomorront, úgyhogy éjjel már nem ugrottam be érte, hanem hazamentem álmosan.

Fotós, a pasika, aki a szakítás után kavart velem, jelentkezett. (Alapszabály: mindig mindenki visszajelentkezik.)

Hogy találkozhatnánk, mert mélyen érintette, amikről beszélgettünk (állati kedves vagyok depressziósan is, csak épp a halál és a minden rossz témákat sűrűbben előhozom).

És hogy ő most látta Judós3-t Szentendrén. Jaj, de jó, én is járok arra, remélem, egy nővel andalgott. Ja nem, a Fotós szerint barátokkal és a tesójával volt.

Izé, az is fura, ha egy társaságban az utcán felismeri az én exemet, amikor velem fél éve kavart, de hogyan tudja, hogy mellette a tesója van... na az bizarr.

Egyébként Judós3 továbbra sem dolgozik, jönnek az infók ismerősök ismerőseitől, egy ideig három, majd kettő, majd nulla teremben hirdette magát, TCsV és Műegyetemista, a két fix (és stabil anyagi hátterű) edzettje már otthagyta. Pár hete az unokatesójának dolgozott kb. ugyanazt, mint amikor elhagyott, heti 20 órában, azóta már azt sem. Most modellkedni kezd ismét.

Végülis 23 évesen minek teperjen. Ja. Nem.