Hétfőn behoztam hat "meghirdetett" ruhadarabot a csoporttársnőnek, amiket kiválogatott a netes albumomból. Négy tökéletes rá és gyönyörű benne, megtartotta. Kávéztunk, meg ugye voltam spanyolon is, ami nagyon vicces.
Lassan vége. Nem tudom, mi lesz a jövőben, újabb tanfolyamnak van-e értelme, vagy elfelejtődik, majd meglátom. Addig a mexikóival csetelek minden nap, megdicsér, hogy milyen jól értem. A marihuána legalizációjáról csetelgettünk, bár engem aztán nem érint a téma, de a bűnözést csökkentené és amíg nem közveszélyes, mindenki csináljon, amit akar.
Egyik szeretőm anyja nagy füves. :D
Kedden tökigáztam, Müzli sárga blézerét átjátszottam csoporttársnak, bocsi!!!, este tovább pakoltam.
A tegnap hajtós volt. Munka, beugrott a blézerért a nőci, aztán a fiaink küldtek a beteg kolléganőnek pár izét, amiről ránézésre és elmondva sem tudtam meg, mi lehet, valami mérnökizé. Összefutottunk pár percre, meg a kamasz lányával is, aki cuki édes nagykamasz, bírom a kis magabiztos humorukat. :)
Szemét dolog, hogy többen azért nem hívják fel, mert mit mondjanak neki ilyen helyzetben. Mondjuk megkérdik, hogy van? Vagy elmesélik, mi van bent? Vagy csak hagyják, hadd beszéljen bármiről, végre nem orvosokkal kell találkozzon? Így is olyan kiszolgálatott és elesett. Áh!
Aztán elrohantam lakógyűlésre, ahol a három tetőtéri, Szomi, a szomszédlány meg én pikírten bólogattunk, mindent megteszünk, meg nyitottak vagyunk, de a csak egy földszinti által használt kertrészben (ami közös, csak bunkóság lenen az ő terasza előtt piknikezni, vagy ilyesmi) cseréljük ki a cserjéket, mert szebbek lennének a tuják. Szerintem meg ültessünk 10 éves nyárfákat a teraszom elé, hogy a harmadikon is lássam, vegyen pár cseréppel 3-4 000 forintért, mint mindenki más. Luxusházban élünk, az ő kecója kb. 45-50 milliós lehet, talán belefér.
Áznak az erkélyektől, ezért teraszonként 40 000 Ft-ot kiosztunk, hogy a fugákat kikaparják(!) a járólapok közül, és újraszilózzák. Hát azt itt garantálom, hogy egy 13 éve épült, még mozgó háznál, egy olyan környéken, ami ingoványos és 50 éve még mocsaras termőföld volt, nomeg ráesik eső, hólé fagy bele, tuti újrareped egy év alatt.
Jelentkeztem, hogy én kérném a burkoló számát, már úgyis felmérte a terepet, én inkább veszek új járólapokat, ő meg rakja le egy komolyabb vízzáró anyagra. Ne kapargassanak már évente! (Akkor már átviheti az áramot a külső kőfalhoz, lenne ott konnektor és talán egy lámpa.)
Szüleim hívtak, hogy jönnek Pécsről (fogalmam sincs, mikor és hogyan kerültek oda), mit kérek szülinapomra.
Hát a járólapokat.
Még egy gond kipipálva.
Lassan kész lesz a kis kecó, csak valakinek rendet kéne tennie, az nagyon lassan megy.
Ezután elrohantam a cimbikkel két órát néptáncolni, mert ott ezer éve nem jártunk, aztán Té mesélt olyan sztorikat, hogy én aztán nem vagyok prűd, sokmindent csináltam, vagy legalább láttam, ami átlagnépnek megbotránkoztató, de ettől még nekem is felfordult a gyomrom. :D
Aztán Kismacska gyomorront, úgyhogy éjjel már nem ugrottam be érte, hanem hazamentem álmosan.
