Tobber életblogja

Visszaaludtam délig, bocs, akinek megígértem a mai korit! :( (Bár tom, hogy úgysem volt senki egyedül.)
Megint hajnalfelé értem haza a táncból, a héten már harmadszor, plusz még ma meg holnap is lesz 3-3 óra, szal kicsit alváshiányom van. Félálomban telefonon még kértem a szüleimet, ha tecsóznak, kérnék némi ételt, mert az nincs nagyon itthon. :)

Apukám meglátott és aszonta, hogy már egész vékony vagyok, csak így tovább. (Csak nem bírja ki szúrka nélkül. :) ) -9,6 kg.

Most a következő hét is intenzív tánc lesz, remélem, még ledobok keveset a doki előtt. Eddig a cél még további 5 kg volt, de most elbizonytalanodtam, mert kicsit sem tűnök vékonynak, sőt Papírkutyák mellett határozottan tehénnek. Szal lehet, hogy még tíz kiló lesz az a cél, bár még úgysem érem el súlyban őket és xs-es cuccok sem fognak rámjönni...

Anno kiszedtem M-ből, hogy szerinte mennyi túlsúlyom van (merthogy előttem 45 kg-s barátnői is voltak), akkor 15 kg-ot mondott. Mire megígértem Anyunak, hogy leadok tizet és kidobom M-et. :))))
Így is történt. Tegnap táncon hangsúlyosan megkértem, hogy hagyjon békén, ne fusson utánam, ha aztán amint megkap, újra késik vagy el sem jön. Sztem nem érti, de nem érdekel. Pedig megpróbáltam békében elválni tőle, nem ment.

Jogsi lejár. Sztk-ban 6300 Ft az orvosi igazolás plusz az sztk-s orvos NEM ad ki igazolást kontaktlencsés vezetésre szal az maszek plusz álljak sorba 2 órát az influezások között vérvételre plusz utána menjek vissza hozzá ismét influenzások között várva plusz épp 3 hónapja vettek le tőlem közel tíz ampullányi vért, miért nem jó az a lelet stbstb.

Ígyhát bejelentkeztem az üzemorvosi feladatokat ellátó magánklinikára ide a szomszédba, ahol mivel fél éve voltam, lazán kiállították vizsgálat nélkül az orvosi igazolást. Ingyen.

Anno az itteni belgyógyászt nyúztam azzal, hogy vannak ezek a bizonyos tünetek, több dokinak említettem, senkit nem izgatott. No, őt igen, ő küldött át a specialistához, aki igazolta a gyanút, s most helyrerak.
Most meglátta a kartonomat, és csak ezért odahívott, hogy elmentem-e, mik a fejlemények. Ő is extázisba esett a súlyvesztéstől. Mint a körzetim meg a gyakornoka is.
No, innen gondolom, hogy ez valami jó dolog lehet. :DD

Merthogy a pasiknak úgy is tetszettem, nem volt semmi ösztönzés, hogy lefogyjak. Most van. Bár épp azon nyavalygok, hogy túl sok változást nem látok magamon, kéne még egy tizes. Legalább. De azt már lassabban, nyár közepére-végére...

 

Ja, köszönöm, nem kérek az önjelölt pszichológus/kineziológus/okoska véleményekből! ;)

Apám ennél jóval mélyebb személyiség és pontosan értem. Pontosan tudom, miért így viselkedik. Pontosan tudom, hogy milyen hatást váltott ki ez gyerekkoromban. És pontosan tudom, hogy kell kezelni.
Attól még írok róla, sztem érdekes karakter. Legalábbis folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődést! :)))

És kimondottan örültem, hogy M nem jött ma táncra (bár megígérte, tehát a visszaszerzési projektjét innen kiröhögöm), mert sok olyan ember nyílt meg felém, aki eddig em. Snek és Knak is külön örülök, programokat is leszerveztünk ezekután. A három magányos lélek, ahogy K mondta, bár sztem csak ők azok. :)))

Apám empatikus vonásának újabb szép példája következzék:
- Anyu, szerinted hová adjam az adóm 1%-át? Beteg gyerekeknek szeretném.
- Szerintem a Gönczné féle fogyatékos gyerekekkel foglalkozó alapítványnak, ott jó helyre kerül.
- Okés, szeretném, ha gyerekeken segítene, vagy beteg embereken, amíg az egy is van itthon, addig nem akarok kutyáknak, de akár kultúrára sem.
Apám: - Ne, állj meg! Nehogy nekik add! Én tudom, kiknek van hatalmas szükségük rá, mert alig vegetálnak, meg is adom a számukat, nekik kell adnod!!
- Kiknek is?
- A fradi kézilabdás lányoknak! Szegényeknek alig van pénzük! Ígérd meg, hogy nekik fogod!!
- Nem.

 

Empatikus édesapám ismét bedobta magát.
Történt, hogy megígértem pár embernek egy fuvart a kocsimmal, majd beülvén a kocsi nem indult, lemerült az akksi. Kicsit volt csak ciki. :D
Hivattam SOS citytaxit, bebikázták, az egész a telefonálástól nem tartott tíz percig. Ez később apám fülébe jutott, fel is hívott:
- Miért merült le az akksid?
- Mert beteg voltam, és ezért két hete nem mozdítottam a kocsit, kint meg hideg van.
- Látod, mi ebből a tanulság? Ha nem is mész sehová, a kocsit akkor is meg kell mozgatnod!
- Mondom, épp a lavórig nem tudtam elmászni, olyan rosszul voltam.
- Akkor is láthatod, hogy mi lett így!!!

(Mi? Egy lemerült akksi? Kárbaveszett 3000 Ft? Hogyan tántorogjak le két hnyás között kocsikázni?)
Sikerült elcseszni a hangulatomat estére.

M pedig mint pincsikutyus fut utánam, ami jó, de nem izgat.

Rendkívül mogorva dokim van, ám az ország híresen legjobbja a témában. Ő tanácsolta, hogy ha jobb értéket akarok vérvételen, fogyjak le. Most hívtam, hogy mennék három hónapos kontrollra. Párbeszéd alant, hangnemváltás a legnagyobb a 4. mondat után, amit valaha hallottam, olvasó képzeletére bízva.
Pikírt hangon:
- Minek is akar idejönni?
- 3 hónapja vizsgálat, x érték normál fölött, tanácsolta, hogy diétázzak.
- Na és sikerült legalább valamicskét leadnia???
- Persze, tíz kiló körül járok a 3 hónap alatt.
- [Hangnemváltás] Na az jó! Nézem is az időpontot gyorsan, várom ám!
:)

Mogorva férfiak szakértője vok.

egon ronay fawlty

Tegnap késői kelés, süti sütőbe, addig habfürdő, hajmosás, majd kóstoló, délben visszafekvés, alvás családig, ahol pl. nagybácsiktól megtudtam, hogy a hortenzia színe függ attól, hogy milyen ph-jú földbe ülteted, hogy fehér virág vázájába festéket-tintát téve a virág elszíneződik, valaha koleszon nevelkedett unokatesó pedig arról mesélt, hogy minimális alkohol szükséges a berúgáshoz és a hányás is elmarad, ha fülbe(!) csepegtetsz tömény szeszt, vagy még hatásosabb, ha... izé... végbélbe helyezel fel alkoholba áztatott tampont.
Itt már könnyesre röhögtem magamat, plusz az öt éves is végig velem játszott csak. (És reméljük, a fenti ötletekből keveset jegyzett meg...)
:)

Igaza van Bének, hurrá! A newyorkerben az M-es felső rámjött!! :)) El sem hiszem! Juhé!! -8,7 kg.
Kikérdeztem még az étkezési szokásait (lévén egy vékony lány (Bé nem tiltakozik!)), hát, azért megdöbbentően kevesebbet (de kicsit sem keveset) eszik, mint én alaphelyzetben. Pölö nem eszik heti 3-4x egy egész bacon-ös pizzát egy tábla milkával éjfél felé... :))))
Van még ugyanolyan új csizmánk, amit Békának is kell venni, hogy hármunknak ugye egyforma legyen. Elvittem most a cipészhez, hogy csúszásmentes talpat tegyen rá, a negyvenes pasi felsikoltott, hogy mennyire gyönyörű darab, nagyon szép bőrcsizma. Tudjuk, azért vettük meg. (És igaz, a cipőboltban felszolgálhatnának kapucsínót, nagyon hiányzik!)
Ahol meg kávé van, ott meg csillogó gombszemű arab stricifazonok, és cipőt sem kapni.

Valahogy ki kéne dolgozni egy megfelelően kombinált cipőbolt-kávézót...

M hazavitt táncról és hajnalig az autóban beszélgettünk, majd kértem, hogy ne akarjon visszakapni, ha ő bizonytalan.
Merthogy csak akkor akarna tőlem gyerekeket (de akkor nagyon!), ha többet nem veszekszünk. Hát ezt nem tudtam megígérni, olyan kapcsolatot meg nem akarok, ahol az első gondnál apuka meggondolná magát, még ha el sosem hagyna.
Egyedül vagyok, kolleginák lelkesen keresgélnek nekem pasit. De nem izgat.

Viszont kedvelnek, és ez a szeretet, amit ma eddig már hárman éreztettek velem, még mindig meglep itt bent. Vagy a táncon. Jólesik, persze, csak nem értem.

Sok mosolyt kapok mostanában, szeretek is visszamosolyogni. :)

Na jó, tisztázásul, két dologról van szó.

1. November 17-e óta diétázom. Ésszel. Semmi szélsőség. Berosáltam, hogy tönkremegy az egészségem, ez most erős kardként lebeg a fejem fölött, baromira félek, hogy beteg leszek!!!
A diéta kb. 1400-1700 kcal, kevesebb szénhidrát, hat után nem nagyon eszem. De nem szedek semmit, nem sanyargatok, nem hánytatok.
Sokat mozgok. A mai étrendem: vajaszsemle tejeskávéval, ebédre fajita és kevés mákos nudli, d.u. kefír, vacsira vékony szelet kenyér krémsajttal, szalámival, paprikával. Van még sok narancs, kivi. Sztem normális.
A hat utáni nemevés viszont nem csak fizikailag fáraszt, amikor 3-4 óra táncot viszonylag kevés szénhidráttal ugrálom végig esténként és utána meg nem ehetek reggelig. Ekkor elég nyűgös vagyok, de ki nem. Tegnap M-et fárasztottam vele. Talán ennyi rosszal jár, de már nem tart sokáig. Remélem. :) -8 kg.

2. A múlt héten bekaptam a hányós-hasmenős vírust, ami alatt nem sok maradt bennem. Ez elmúlt, egyes pont visszatért. :)

És azért szeretek lejárni ebédért, mert mindig összefutok min. két kollégával, aki rég látott, és hüledezve megdicsér. Ösztönző ám.

Mindig rendkívül khöm figyelmes Apám ismét boldogított.
- Remekül lefogytál, gratulálok. De persze nehogy abbahagyd, van még mit. (Adunk-rúgunk játéka gyerekkorom óta biztosítja, hogy soha semmivel ne legyek elégedett.)
- Most, hogy beteg voltam, feljött egy kiló.
- Nem hiszem el! Hogyan?
- Mert a gyomrom miatt csak napi fél-egy zacskó ropi és cukros limonádé maradt meg bennem, szal abból ittam a kiszáradás elkerülésére napi 4-5 litert.
- Te jó ég! Miért nem ittad szaccharinnal a limonádét????
- Mint említettem, kb. mindent kih*nytam, nem mellesleg beteg ember nem élhet napokig egy zacskó ropi energiáján, ami cirka 200 kcal.
- Hihetetlen, miért nem szaccharinnal ittad?
- Mint mondtam...
- Most ezért híztál, miért kellett cukorral?

Áh, hagyjuk. 200 kcal-n egészségesen sem lehet 4-5 napig. Egy kis ízelítő Apámból. Kötözködik, függetlenül attól, hogy hülyeség, amit mond, a válaszra sem figyel, előtte 2 perccel meg még elégedett volt a fogyásommal.

Most -7,9 kg-nál tartok. Pink alapon világoskék excelgrafikonon ábrázolom két hónapja az értékeket. Csini.

...és van, hogy meg sem kérdez, mégis tökéletes könyvet hoz az antikváriumból:

Robbie Williams sikersztorija, tele óriási fotókkal Robbieról.

Nyami.

 

Remek kis mazsolákat gyűjtöttem a zeneakadémia közönségéről, majd megírom. Meg azt is, hogy jobban vok, de még össze tudok esni. Legalább dolgozom két napja, de két bulit kihagytam. Hétvégére is csak olyan program van, amiről Béká le akar beszélni, de nem tud. És nem tudom, hogy lehet birkavesével földrengést megelőzni, de a föld banán alakú.