Tobber életblogja

Nekem két főnököm van. Egy mindig megértő, figyelmes férfi, meg egy mindenki által rettegett mumus. Mindkettő zseni, de a másodikhoz szólni nem mer senki, elhalkul a folyosó, ha ő bent van. Tisztelik, de félnek tőle. Inkább meg sem szólítják, nem is várja el, némán, komolyan megy el mellettünk.
Nekem persze kihívásnak tűnt. Mert pont olyan, mint Apu. Teljesen sosem fogom megzabolázni, de én kedvelem. Velem csacsogni is szokott. Nevet néhány poénomon. Megkérdi, mikor megyek korizni, szervezzünk szocializálódást, a múltkori játékoknál épp egy csapatban voltunk, jót tett.
És ma egy hét után bementem. telefonáltam, amikor elment előttem, de intett valamit, intettem, hogy mindjárt. Mire letettem, visszatért, hozott nekem egy pohár forró csokit. Csak úgy.
Megköszönni már nem is bírtam, mert továbbment némán...
Köszönöm. Jólesett. A csoki, a gesztus is.

Környezetem leszokott az agyament, a porfogó és a tökéletesen célttévesztett ajándékokról. Most nem kérek semmit, így nem is kapok sosemhasznált porszívót (nincs szőnyegem, a gyors söprés-felmosás híve vagyok, a porszívót több év után a tárolóból lopták el), amikor tollpaplant kértem.
Idén kaptam csodaszép virágokat, jó sokat.
Kaptam drága keresztanyámtól kolbászrudakból általa összeállított csokrot, mivel gyerekkoromban legendásan csak azon éltem.
Kaptam teljes sorozat Waczak szállót, amit átadás után tucatnyian irigyelltek, persze mindenki idézve egyik kedvenc részét. (I speak english well, I learn it from a book - Japanese, was it?) Meg úgy anblokk kellemes névnapozás volt, három druszámmal mindenki velünk foglalkozott...
Kaptam Bach CD-ket. Azóta orgonafutamoktól hangos a ház, bocs, ha valakire lehangolóan hat, én imádom. Bárcsak jobban értenék a zenéhez!!!
Sok apróságot kaptam helyes csomagolásban, váratlan emailek többtucatjait színes képeslapokkal, kedves versikékkel. Feldobott.

 

A melegen szemerkélő esős fővárosból nézve hihetetlennek tűnnek azok a hírek, amiket Zalából kapunk. Nincs áram, oszlopok törtek ketté, a mentésre igyekvő darus kocsik elsüllyednek a sárban-hóban. "Biztos sokan telefonálnak dühösen a szolgáltatónak." "Biztos nem, az átjátszóantennák is árammal működnek..."

Van nekem egy ingyenkönyvtáram. Felhívom, hogy milyen stílusban, milyen élményt szeretnék kapni egy könyvtől és ő hozza. Pont azt, amire gondoltam. Úgy, hogy még sosem hallottam arról...
Ő M, aki hatalmas könyvtárral rendelkezik, és tökéletes érzékkel nyújtja ki a kezét mindig a megfelelő polc felé. Az ízlésünk is hasonló lehet, gyermeki örömmel sikoltunk az antikváriumban egy-egy régi kedvenc felfedezésekor.
Most is leadtam a rendeléseket. Kíváncsian várom, mit hoz.

A töpörtyűkrémes kenyér erőspaprikával levitte a napok óta nem reagáló lázamat, elmúlt a fejfájásom, az izomfájdalmak és megerősödtem. Jó sok vitamin van benne, hehe.
Végre volt erőm hajat mosni, örülök. Már csak a torkom fáj nagyon.
Holnap megyek is dolgozni, bár lelkes emailemre, hogy milyen lemaradásokat kell mihamarabb behoznom, főnököm csak ennyit reagált: "relax".

:DD

Ja, hiperaktív édesanyám ma is megjelent, úgyhogy adtam neki feladatot: megvetettem vele a repülőjegyet Németországba. Srác már nagyregényt ír, hogy menjek, úgyhogy megyek. Jó messzi utazási irodát találtam, aztán Anyutól is kaptam citromot.
Megszámoltam: 16(!) darab citrom van most készleten. Savanyúgyümölcs mániám ellenére is túlzásnak tartom, napi átlag 3-4-et fogyasztok, szal elkezdtem citromtorta-recepteket böngészni.
Ötleteket várok!

A betegség fura dolgokat művel. 4-5 napja szinte csak ropin és facsart citromos limonádén éltem, minden más kijött, vagy nem vágytam rá, vagy kaparta a torkomat.
Hozzá kombóban paracetamol és torokfertőtlenítő (az előbbi miatt utóbbi NEM pálinka).
Ez a műsor h*nyásostul viszont felmarta a nyelőcsövemet.
Mindenki azzal nyúz, hogy most már ehetek, de nem vágyom semmire. M  boltból telefonált, hogy akkor most felolvassa az összes polcon lévő ételt és az egyikre rá kell mondjam, hogy igen, vagy különben belémtömi.
Ééééés 5. napja koplaló gyomrom mire vágyott? Jól be is kajáltam és mint aki fellegekben azóta:

Mustáros töpörtyűkrémes kenyér, paprikával.

Olyan kímélősen.

Béká: sót fel tudok ajánlani egy fél kilót (illetve ha útsó megfelel, abból még pár kilót, mivel én vagyok a társasházunk sófelelőse, nagy tételben szerzem be), mosógépezni átjöhetsz hozzám, vagy tudok adni mosószappant. Karnisom nincs, függönyellenes vagyok. :)

Sosem gondoltam bele, hogy nem a pasziánsz, hanem a bumeráng a legjobb szingli játék!!

Anyut szépen kitettem a lakásból.
Ugye bevallhatjuk, mindannyiunkban működik az érzés jótéteményeknél, hogy kicsit a saját lelkünknek is jót teszünk ezzel. Node Timúr és csapata?
Anyu átjön kéretlenül, lemondva minden programját, merthogy beteg vagyok. Jó, de mit szeretnél itt csinálni? Főzzek neked? Csak limonádé és ropi megy le, köszi, nem tudsz. Majd aludni tértem, mert szétrobban a fejem a fájdalomtól. Először a mosógép zörgésére ébredek. Micsinálsz? Láttam, hogy be van készítve, gondoltam, segítek kimosni. Kisétáltam, zajcsökkentőül legalább a fürdő ajtaját becsukjam. Anyu, aludni szeretnék. Elalszom. Arra ébredek, hogy zörög. Anyu, micsinálsz? Gondoltam, felsöprök. Köszi, tegnap én is megtettem, aludni szeretnék, ha nem gond. Nem, de ha már ébren vagy, néhány növényedet máshogy kéne ápolnod. Nem vagyok ébren. 10 perc múlva arra ébredek, hogy iszonyúan kell pisilni, mert vízcsurgást hallok. Dehát csak elmosogatok. Köszi Anyu, a mosogatógép is remekül megoldja, addig meg nem sok edényre van szükségem a ropisütéshez és limonádéfőzéshez. De már beletettem a mosogatószert mindenbe, folytatom. Kisétáltam, elzártam a vizet. Na jó, akkor micsináljak? Anyu, megteszed, hogy elmész inkább sétálni, nagyon szép idő van, én meg alhatnék...
Azóta már felébresztett telefonon, hogy épp egy utazási iroda előtt ment el és remek lastminute utat látott nekem
Aszongyák, a betegség türelemre tanít. Node így??

Ritkán látott háziorvosomat meglátogattam és alkuba kezdtünk, hogy mikor mehetek újra dolgozni, végül megígértem, hogy csütörtökig itthon maradok. :S
Kéne néhány könyv, mert a Hasítást (magyar írók novellái a rockról, a linken az  egyik novellát el is olvashatjátok) és Kun Erzsébetet azonnal kiolvastam, még talán 2-3 jó könyv vár itthon. Help! (És nem, Thomas Mann még várhat Józseffel és testvéreivel, az előző sutbadobás óta nem telt el 2 év, addig nem veszem elő megint.)

A dolgot árnyalja, hogy a nő tolókocsiban van, segítségre van szüksége. De M. nem mesél neki rólam, „mert nem akar egy beteg embert azzal bántani, hogy egészségesekről beszél neki”. Ez hülye.
De vita felfüggesztve, miután egy napja hányok, lázas vagyok, nyelni nem bírok, ver a víz és szédülök, mint a fene, úgyhogy harmatgyengén rászorulok a segítségére. Átugrott délután Anyuékhoz marhahúslevesért (azóta megittam, visszahozta az életet belém!):
”Hogy van a Gyerek?” „Most tényleg nagyon rosszul lehet, mert egyáltalán nem veszekszik.” :)))

Biztos ártatlan a dolog. De lányok, emeljétek fel a kezeteket, ki nem háborogna azon, ha a pasija minden szombat délelőtt felhívja a régi barátnőjét úgy, hogy én ne halljam, most pedig kiderült, hogy át is megy hozzá egyik nap, merthogy beteg. De hisz csak barátok.
És engem határozottan nem akar vinni, sőt én vagyok a nemnormális, hogy át akarok vele menni.
Nem ismerem a családját, a barátait sem 7 hónapja.
Szóval, ti mit reagálnátok?

Rábukkantam Elre egy DunaTV-s videón. Felkavaró beszélni hallani. Irogat pedig, el sem olvastam még, mit. Az már nem érdekel. De régen jó volt. És tévében öregnek néz ki, hihi.

Csokiszökőkút túl sok szénhidrát, visszafogtam magamat.
Éjjel még öltük egymást M-mel, ma szabira jöttem, Anyuval ebédeltünk, csavarogtunk, csicseregtünk. Ma már csak szépülgetni szeretnék és pihenni. (Korizni nem megyek.)

Főnököm tegnap megijesztett: rámparancsolt, hogy adjam le az egész éves szabadságtervemet előre, mert nem tűri, hogy egész évben nem megyek szabira és fél, hogy az orvosnál fogok kikötni, ha nem vigyázok magamra. Húzom a számat. Nem tudom, mikor akarok szabira menni és nem is akarok nagyon. A december végét ki szoktam venni a koriszezon miatt, idén síelni sem megyek, viszont februárban meglátogatom Srácot Németországban egy hétre, már nagyon vár.

Súlyra nem tudok figyelni, meg mensi vizesedést is nehezen gyűrtem le, u.ott vagyok egy hete. Francba! Még hat kilótól akarok végleg megszabadulni, onnan minden kiló ajándék, ha lemegy.
Egy hónapon belül pedig 2,9 kg-t kéne leadni, mert így tűztem ki november 17-én.

A kollégáim miért titulálnak "mindig mosolygósnak"?? Dipólus, mi??

A Fontos Teendők Listáján ma egy új farmer vásárlása volt a fő pont. Igaz elhatároztam, hogy amíg le nem fogyok rendesen, addig nem veszek "átmeneti méretű" ruhákat, viszont az összes nadrágom hülyén néz már ki, mert övvel van szorosra húzva és úgy is buggyol derékban, meg fenékben már nem az igazi, na. A sok-sok évvel ezelőtti kisebb méretűeket meg már rég kidobtam.
Szal van új sötétkék farmerom. Meg gyönyörűen slankított mellényem, ami azért csoda, mert nekem a mellben jó cuccok mindig bőek hason. Tehát vagy (jaj!) összement a mellem, vagy ekkorát nőtt a hasam. (Ja, ez is jaj!)

Összefutottam gyerekkori barátnő anyukájával, vele csacsogtam fél órát és gyönyörködtem álomszép kisunokában, és kávéra vágyom, aki érti, érti.

És azért írok hosszan semmiről, mert főnökök nincsenek, de itt kell lennem, már rend van itt, ha elintézhetném itt a mosdóban a hajfestést, sok időt nyernék, csak az tart vissza, hogy nincs itt hajszárító.