Tobber életblogja

Nemes Mesteremre találtam, kit követhetek és tanácsait kérhetem fiatal fiúk becserkészésében...

A francba. Olyan szépek voltak együtt. Tegnap már láttuk, hogy baj lehet, este szakítottak. Ma telefon, hogy a jövő heti 50 fős meglepetésbuli, amit titokban szerveztünk a lány szülinapjára, lefújva. Meglepett minket. És micsoda erő kell hozzá, hogy névnap és szülinap előtt pár nappal mondja ki egy nő, így két ajándéktól elesve... :)

És igenis jólesik, ha másik cég szervez bulit, és a miénktől csak engem hívnak, mert velem jó itt egyedül bulizni. (Amit nem értek, mert vagy iszom, és hülye sztorikat mesélek, vagy nem iszom, és akkor unalmasan táncolok. Dehát ez őket minősíti.) :)
És úgysem érek rá aznap.

Sodródom a hetekkel ezelőtt leszervezett programok hullámain, próbálok magánemailekre válaszolni, ami akadozik, bocs érte.

Tánc megvolt, éjjel harisnyanélküli tánccipőben hidegben flangálás megvolt, lesz még tánc, hb, kori, és végre hétvége.

Mivel most ugye nem járunk M-mel, csak együtt lógunk, így jó.
Próbáltam elkerülni az embereket, de egyik nap egy húsz fős korizásnál voltam, aki mindenkit oktatott (és párat hazavitt), másnap egy tizenfős családi vacsorán is ünneplés volt, így csak a többit aludtam végig.
(És kaptam kolbászból kötött virágcsokrot. :D)

7,2 kg fogyásnál tartok két hónap alatt, még 6 kg-t tervezek, de nem akarok sietni, mert akkor talán tartósabb marad. Már feltűnő lehet, mert sokan kérdik, hogyan csinálom. Nincs titok:
Keveset eszem és sokat mozgok. Szénhidrátot eddig sem sokat faltam, mozgás eddig is volt, szal csak a hat után evést csökkentettem igazán.
Még élvezem, de ha lejjebb megy, sok pénzbe kerül majd az új ruhatár (főleg a melltartók, ugye)... :S

Asszem vannak xar napok. Tegnap végigszédelgett nap után leültem végigbőgős szakítósbeszélgetésre M-mel, ami azért fáj nagyon, mert tényleg szeretem, egy szeretnivaló ember. Csak kibírhatatlan.
Aztán Drpr-nek bőgtem végig, amit ő még legrosszabb pillanatomban sem látott a 3,5 év alatt, mert volt bennem tartás. Már nincs. Aztán táncon kiszorultunk az előtérbe a pocsék műkőre, ahol állandóan az áporodottszagú, izzadtkezű pasas keveredett mellém, ami alapból undorító, és még sűrűbben is veszünk levegőt, mert fáradunk, ugye. Mindegyik tánc után rohantam kezet mosni és elkotródni onnan, de megtalált. Majd taxit hívtam, a sofőr akkora bunkó volt, hogy kuvvanagy borravaló ellenére pofátlankodott, úgyhogy egy tisztes telefonnal elintéztem a citiytaxi felé, hogy többet ne jöjjön értem. Aztán még megsértettem Papírkutyákat és lemaradtam egy nagyon várt előadásról. Aztán anyámat hívtam sírva, aki meggyőzött arról, hogy a legjobban M tud megnyugtatni, úgyhogy őt is hívtam. Azonnal ugrott, nála töltöttem az éjszakát. Biztos szórakoztattam a kiborulásommal, immár, mint csak barát, ugye. Reggel tudtam, hogy nem lesz erőm bemenni a céghez, úgyhogy mivel főnökök sem voltak, kértem, hogy én se menjek be. Még betegen sem csináltam SOHA olyat, hogy reggel szólok, hogy nem mennék... M. pedig evidensnek vette, hogy szintén beszól, hogy nem megy dolgozni, velem volt egész nap. Én meg félálomban néztem magam elé, tényleg szerethet...
Személyes Apokalipszis közeleg.

Röhögős esték...

Főztünk tizenvalahányan, sokat ittunk, remek képek készültek, istenit ettünk! :)

Ja, felszabadító bilincs-kapcsolattól szabadulni. :)

(Egyébként M hívott közben, két perc alatt könnyesre bosszantott, le is ráztam azonnal.)

(Régi liezonkezdemény is épp ma hívott, hogy találkozhatnánk.)

(Srác is iszonyú édeset írt, hogy látogassam már meg pár napra még februárban.)

(El is írt, bár azt nem olvastam, annyira nem izgat most.)

(Szeretem a zárójeleket.)

Tegnap egyik főnökömet a bríf magánéleti kivonatommal szórakoztattam, ma arról, hogy lásztminit-utat akarok akárhová, de nincs kivel, de szerinte olyanra egyedül kell menni, a másik főnököt sikerült megnevettetni két év után. :)

Aztán szmogriadóban kellett két órát korizni, két embert megtanítani rá (jaj, mennyit röhögtünk!), majd átrohanás táncházba, ahol még 3,5 órát ugráltam. :) A hétvégén felszedett fél kiló le is ment.

Sok az energiám, ha nincsen allergiám!

Aztán exliezonZé hazavitt, és a kocsiban kitalálta, hogy egy bizonyos nehéz táncot tanítsak meg neki. Jó, de kocsiban hogyan?
Úgyhogy kipattantunk az autóból, és éjfélkor a csendes kis utcám közepén az úttesten hosszában elkezdtünk ugrálni-rohangálni. Egy negyed óra alatt meg is tanulta, ha addig valaki kilesett az ablakon, megdöbbenhetett, két dzsekis őrült bolgár körtáncot rop a kertvárosban. :))) A szomszéd írszetter lelkesen bámult minket, orrát kidugva a kerítésen, farkát végig csóválta, látta, hogy játszunk, ő is akart? :)))

M hivogat, evidensnek veszi, hogy a "hagyjuk már egymás fikázását" kérésem egy smspárbaj után azt jelenti, hogy szent a béke és azt akarta, hogy aludjak nála, meg vele menjek egy februári bulira. Szerintem meg beszélnünk kéne, nem programot tervezni, amit egyébként ha együtt  vagyunk, nem tesz. :S

Micsoda mázli, hogy páratlan rendszámú autókkal rendelkezünk, mától szmogriadó van, de kijutottunk a városból.
Reméljük, péntekig megszűnik, akkor kocsival KELL mennem. (Vagy átfestem a rendszám végén a hármast nyolcasra.)
A Velencei-tó vastagon be van fagyva, egészen sima, csak nagyon-nagyon hideg volt. (Okés, felfogtam az összefüggést! :) ) Hála az élelmes strandbüféseknek remek lángoshoz jutottunk, Béká szerint pedig genetikailag nem rokon rokonaim le sem tagadhatják a kapcsolatot. :)

De ma formában van, zoknikat is szed az árokparton. Keresztapu még gyerekkori sztorikkal is szórakoztatott minket a befagyott tóról, én is korizós-madárlesős biológiaórákra vágyom!

Írtam Drpr-nek, hogy elegem van mindenből, ezt válaszolta:
"Értem és átérzem a sorait. HA eddig cél is volt (csak volt) ezzel a táncoslábú fickóval élhetővé tenni a kapcsolatot, itt az ideje, hogy ennek véget vessünk. Ha kell, annak árán is, hogy vége a kapcsolatnak. Ez nem egy olyan formátumú srác, aki miatt Tobbernek mindezt érdemes átélni!!!!
Addig fogjuk "gyúrni", amíg elegáns magabiztossággal küldi el laza, könnyed és nagyon "ütős" gesztussal. Azt hiszem, pusztán ettől könnyebb lesz másokkal, a szüleivel... ez nagyon sok energiát rabol.
Tobber újra és újra kéri, hogy javítsunk, én még mindig rontani akarok...:)!! SZÉP ( korcsolyás!) hétvégét!"
Köszönöm, az utóbbi (ÚTSÓ, ugye!) megvolt! :) Az a mániája, hogy túl jó vagyok az aktuális pasijaimhoz. Igaza van.

Anyuval tisztáztam. Épp elég gond neki apu.

M nem jelentkezik, cuccokat kéne visszacserélni. Hogy zavar-e? Igen. Hogy meglep-e? Nem.

Ma eddig itthon ültem végül, most próbálok szemet jegelni, emberek közé megyek.

A holnap is borult, de úgyis jobb mindenkinek, ha nem lát így.

 

Jólvan, anyámat is ordítva elküldtem a picsába.

Pedig ő nem ezt érdemli.

Fogta, és váratlanul beállított a lakásomra, hogy közvetítsen apu és közöttem. De én nem akarom. Hagyjon mindenki békén!!!!!!!!!!!!!

 

Rohadtul kurvára elegem van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Már megint itt bőgök, egy egész szép kis sminket cseszek szét éppen.

Nyugodt hétvégét akartam. Ahol véletlenül senki nem szekál, vagy hisztizik velem.

Elegem van a szaros kis érzelmi zsarolásokból, a váratlan műsorokból!

Anyuval akartam ebédelni kettesben. Hogy kibeszéljük, hogy jól döntöttem-e, hogy mit lehet tenni magány ellen. Ehhez képest itthon bőgök.

Mert anyu hív, hogy ha úgyis elmegyek érte kocsival (nem távolság neki, csak kedveskedni akartam), akkor már vigyük be aput is a városba. Ja, akkor ha már az árkádban vagyunk, akkor nem mondhatjuk neki, hogy nélküle eszünk ugyanott. Akkor hármasban ennénk.

Nekem viszont elegem van abból, hogy állandóan belémköt, sőt belémrúg. Így is bazisokat voltam vele az elmúlt hetekben, nem kicsit készített ki idegileg. Onnan kezdve, hogy rámordít(!), hogy hogy merek egy fél kávéskanál(!) cukrot is tenni a kávémba (1, hogy mer ordítani velem, 2. mi köze hozzá, 3. így is több, mint 6 kg fogyásnál tartok, 4. ő egy dagadt hájfej, 5. ha megemlítem, hogy anélkül nem ízlik, a szaharintól meg csikar a hasam, akkor lehülyéz és újrakezdi legközelebb), és minden támadása ennyire orvul ér (tisztára, mint M-é, aki egyszer azért játszotta el egy 3 éves kislány hisztijét "seeemmibajom, neszóljhozzám, úgyistudodmittettél" músorszámmal, amikor mertem egy táncossráccal nevetgélni, miközben ő is ott volt, vagy az engedélye után EGYETLEN gyorsabb kört menni a fiúkkal a műjégen, mert ő csak totyorog, cserébe kiállt és elbújt, hogy megijedjek, baja lett) naszóval ehhez ma már nincsen kedvem.

Érjék be annyival, hogy az elmúlt napokban jókislány voltam, mindent szó nélkül tűrtem, még amikor beleszólt, hogy miért akadok ki M hisztijeire és őt védte engem sértődékeny hülyének titulálva, mikor épp nem sértett voltam, hanem dühös, hogy érzelmi zsarolást lehet velem játszani.
Érje be, hogy miatta a világ legrondább karácsonyfáját kell bámulnom, merthogy ahhoz csak ő ért. (Tényleg, 2000 ft-ra alkudta le. Mert iszonyat rusnya egy fácska volt. Mellesleg a fára szívesem szántam volna 3-4x ennyit.)

Tudom, hogy 32 évesen túl mélyen beleszólhat az életembe, értelemesebb ember talán ilyen apával nem találkozik 2-3 hónapnál sűrűbben. Bárcsak messzebb lakna!

...pedig anyu ma akart egy új télikabátot venni nekem. De köszönöm, ennyit az sem ér meg. Basszameg!!!!

Amikor úgy öt éve szakmai válságban voltam (azaz a szakmámat már régen otthagytam, csak másra vágytam), akkor utánajártam, hogy hogyan lehetnék cukrász.

Kimondottan utálom a cukrászsüteményeket (megenni. Sütni szeretem), évek óta cukrászda környékén sem jártam. De hogy finomságokat gyártsak, széppé is tehetem, különleges formákat alakíthatok belőlük, sőt, az embereket boldoggá tegyem, az nagyon vonzott.

Vonzott már régebben a textiltervezés (évekig rajzoltam, de apám megmondta, hogy majd normális diploma után mehetek csak az iparra), nomeg az örök: mozdonyvezetés. :)

Aztán letettem ezekről. De most láttam a tévében kristálycsillárkészítő iparművészeket. Én is kristálydarabokat szeretnék egymáshoz fűzni egész nap!!! :)

Igaz, a csillárokat nem bírom a saját lakásomban, sőt, a nappalimban és a hálómban nem is építtettem ki a plafonon áramot, de másnak szívesen készíteném!

 

 

www.manooi.com

 

Hurrá, szingli vagyok. ENNYIRE szingli még nem voltam, szerető mindig akadt, most nincsen.

Előttem a hétvége. Csend, magány. Magány.

Annyi programötletem van, de egyedül nem fogom. Mások meg párkapcsolatban, családdal, gyerekekkel, nem akarok senki terhére lenni.

Annyira jó lenne természetes víz jegén korizni, egy éve erre várok, párévente alig 1-2 hét akad! Annyira elmennék múzeumba. Úgy szólnék valakihez. Hétvégén nem fogok.

Kényszerprogram? Ja, egy utószilveszteri buli lesz. Családhoz elugorhatok. 1-2 haverral összefuthatok 1 órára. Marad még negyvenakárhány magányos óra. Egyedül mehetek bárhová. Megnézném, kinek van hozzá kedve.

Ja, és utálom a világot.

 

Jó napjaimon nem értem, miért barátkoznak velem értékes emberek. Rossz napjaimon nem értem, miért barátkozik velem bárki.

Nem bírtam várni, M-nek megmondtam, hogy ez így nem kell. Ma ötig dolgozom. Tánc fél nyolc utántól. Ő ígéri, hogy a végére odajön és hazahoz. Jó, akkor nincs értelme hazaugrani a kocsiért, bent maradok a városban, unalmas 2,5 órámra kell programot kitalálnom.
Majd negyed hatkor(!), mikor már benti programot szerveztem, telefonál, hogy ő reggel(!) nem jött ám kocsival, úgyhogy inkább hazamegy, nem jön elém, nem találkozunk.
Ha délben szól, akkor hazajöttem volna ötkor a kocsiért, hogy este 11-kor ne kelljen bkv-zni, ne kelljen taxira ezreket költeni.
Háthogy ő erre nem gondolt, minek idegesítem magamat. Majd hogy akkor ő leteszi, hello.

Telefonon kifejtettem neki, hogy olyat nem játszom, hogy soha nem beszéljük meg a következő találkánkat, mert evidens, hogy úgyis ráérek másnap. Már volt olyan, hogy hangversenyen voltam, mobil kikapcsolva, ő meg hívott, hogy mikor érek már a táncra. Nem beszéltük meg, de magától értetődőnek vette, hogy megyek. Ezért nem is kérdez rá. És mivel hangposta volt, napokra besértődött és nem hívott fel.

Na jó, ez a napi 3 sértődés nekem nem kell. Hazahozattam magamat azzal a Zével, aki nem a fix Zé, hanem egy régi liezon onnan. Uff.

A tánc viszont jó volt, csak félek, hogy kezd elfogyni a kihívás belőle! :(((

És a hajamat kicsit hullámosan hagyta a fodrász, úgyhogy farafószettesen hullámzott egész táncon. :)