Anyut szépen kitettem a lakásból.
Ugye bevallhatjuk, mindannyiunkban működik az érzés jótéteményeknél, hogy kicsit a saját lelkünknek is jót teszünk ezzel. Node Timúr és csapata?
Anyu átjön kéretlenül, lemondva minden programját, merthogy beteg vagyok. Jó, de mit szeretnél itt csinálni? Főzzek neked? Csak limonádé és ropi megy le, köszi, nem tudsz. Majd aludni tértem, mert szétrobban a fejem a fájdalomtól. Először a mosógép zörgésére ébredek. Micsinálsz? Láttam, hogy be van készítve, gondoltam, segítek kimosni. Kisétáltam, zajcsökkentőül legalább a fürdő ajtaját becsukjam. Anyu, aludni szeretnék. Elalszom. Arra ébredek, hogy zörög. Anyu, micsinálsz? Gondoltam, felsöprök. Köszi, tegnap én is megtettem, aludni szeretnék, ha nem gond. Nem, de ha már ébren vagy, néhány növényedet máshogy kéne ápolnod. Nem vagyok ébren. 10 perc múlva arra ébredek, hogy iszonyúan kell pisilni, mert vízcsurgást hallok. Dehát csak elmosogatok. Köszi Anyu, a mosogatógép is remekül megoldja, addig meg nem sok edényre van szükségem a ropisütéshez és limonádéfőzéshez. De már beletettem a mosogatószert mindenbe, folytatom. Kisétáltam, elzártam a vizet. Na jó, akkor micsináljak? Anyu, megteszed, hogy elmész inkább sétálni, nagyon szép idő van, én meg alhatnék...
Azóta már felébresztett telefonon, hogy épp egy utazási iroda előtt ment el és remek lastminute utat látott nekem
Aszongyák, a betegség türelemre tanít. Node így??
