Apám empatikus vonásának újabb szép példája következzék:
- Anyu, szerinted hová adjam az adóm 1%-át? Beteg gyerekeknek szeretném.
- Szerintem a Gönczné féle fogyatékos gyerekekkel foglalkozó alapítványnak, ott jó helyre kerül.
- Okés, szeretném, ha gyerekeken segítene, vagy beteg embereken, amíg az egy is van itthon, addig nem akarok kutyáknak, de akár kultúrára sem.
Apám: - Ne, állj meg! Nehogy nekik add! Én tudom, kiknek van hatalmas szükségük rá, mert alig vegetálnak, meg is adom a számukat, nekik kell adnod!!
- Kiknek is?
- A fradi kézilabdás lányoknak! Szegényeknek alig van pénzük! Ígérd meg, hogy nekik fogod!!
- Nem.
