Felültünk a nosztalgiavonatra. Legutóbb Neoton famílián ment el a hangunk, aztán a Táncdalfesztivált énekeltük végig, katonás színészek és kedvelt popsztárok, ismerős zenék, remek hangulat.
Guns’n’ Roses és talán egy retroparty még vár ránk a nyáron.
Láttunk elképesztő táncelőadást és találkoztunk cimbikkel.
Kócossal tedlassozva felfigyeltünk egy mash up-ra, shazam, azóta Pomplamooset hallgatunk. Oké, le vagyok maradva a kortárs popzenével, nekünk új.
Na jó, most hetek óta Csinibaba meg Poór Péter ment, amitől fázik Kócos, de megígértem, hogy az este a színészekkel szórakoztató lesz. Az volt, nagyon.
Még keresztfiamba (12) is belefutottunk, a legutolsó ember, akire a Budapest Parkban számítottunk.
Isolde emlékezteti olvasóit, hogy a depresszióra remek a mediterrán étrend, szóval rendeltem lazacot meg citromos salátát és imádom. Mondjuk a többi nap zsíros kenyérre marad, de megérte.
A hasam is kevésbé fáj talán, de az még elég elviselhetetlen, a munka előtt fogorvosnál kezdés meg nettó szenvedés. De ha már lecsikorgattam egy újabbat, rendbeteszi, meg egy gyanús volt, röntgen, azt is kezeli majd, mielőtt fájni kezdene. (Elkezdett, ahogy megpiszkálta. A szülinapi lángosomat nehezen csócsáltam el.)
A pszichológus szerint komolyan megtévesztő még neki is, hogy ilyen mosolygós személyiség vagyok. Tudom.
A nyaralásnál bepánikoltam, nem akarok Spanyolországot, mert első világbeli problémám, hogy akkor hetekkel korábban rágörcsölnék a rendhagyó igékre, meg az utazásos szituációkat gyakorolnám fejben, hát ez vagyok, nem akarok megkopott spanyoltudásomon stresszelni.
Amíg kitaláljuk, lecsaptunk egy olcsó Prágára. Csehül egyikünk sem beszél.
Az utolsó táncok egyikére is lemászom talán, lassan zárnak, ennyi mozgás elég lesz egy évre. (Ja, tudom, az is kell a depresszió ellen. Meg a gyógyszerek, amire ismét nemet mondtam.)
Ja, és eddig nagyon vágytam New Yorkba, de egy ismerős mutogatja a képeket és mesél, hááát, már nem érdekel annyira. Van még elég hely, amit nem tudok megfizetni.
Ja, és a legkevésbé sem tartom pénzsóvárnak magamat, de elkezdtem rágni Anyu fülét, hogy amiért az apja megdolgozott vagyon, azt nem a négyből egy gyerekének és a lumpen unokáknak hagyta hátra, akik nem dolgoznak, hanem a becsülettel dolgozóknak is, ne mondjanak már le a hagyatékról a nagybácsi kedvéért, mert megsajnálták (miután felhalmozza a tartozásokat a lakásra és épp most örököl a felesége után is egy vidéki házat és ugye cigi-pia is mindig van, csak megjegyzem). Anyu is megérdemli, de nem haragszom meg, ha ad is belőle kicsit. Elvagyok 38 nm-en és MÉG nem kell anyagilag támogatni a szüleimet, de elviselném, ha egyszer-kétszer drágább utazásra is telne, vagy nem 17 éves autóra, ami szívja el a százezreket.
Na, lesz a héten négy nap csajos Balcsi, amiből felugrom fél nap kertipartizni a fővárosba, majd nagypapám és második felesége elszóratása, mert a családi döntés alapján feleslegesen fizetjük Farkasrétet, utána jön fel a céges csapatom Pestre, én pesztrálom őket, meg lesz karnevál, hobbim workshop, apu szülinap, cica szülinap. Kócos kezd elveszni, vele is kéne törődni.
