Apámat ma mentő vitte kórházba, mert eszméletét vesztette a villamoson (mondtam nekik, hogy elmegyek értük kocsival!!!!), egy egészségügyis élesztgette.
Még bent tartják.
Én közben várom Kócost, hogy az ötödik évfordulónkat ünnepeljük, bár a medencém is begyulladt a sok vérzés miatt, a gyomrom is szórakozik egy hete, irtó xarul vagyok.
A nőgyógyászom szerint legyek türelemmel még három hónapig, majd meglátjuk, hisz minden leletem negatív. De iszonyat fáj, fszom!
A lecsikorgatott fogamat akkor már gyökérkezelték, mire két napra rá egy másikat csikorgattam ketté, mehetek vissza.
Találtam pszichológust, aki foglalkozna velem, tegnap volt az első ülés. Amennyire bárkivel megtalálom a hangot, most annyira szeretném, hogy értelmes nő foglalkozzon velem, ő annak tűnik.
Egyelőre felméri a xarhalmot, aztán nekikezdünk.
Eljövet sikeresen leestem a lépcsőn, csúnya a térdem és közepesen fáj.
Csak túlélek, de nem sok kedvem van hozzá.