Nem tudok mit kezdeni egy pofátlan ismerőssel. Még csak nem is haverral, semmit nem tud rólam, egy kreatív körbe járunk. Korábban lepattintottam, hogy amit ő pénzért akar oktatóanyagot árulni, annak ingyen csináljam meg az angolra fordítását (a fia megcsinálta, de ez egy szaknyelv, totál újra kellene kezdeni).
Akkor mondtam, hogy dobja be a közös csoportba, pénzért meg fogja valaki csinálni. Ez negyedéve volt.
Erre ma megint rámír, mintha mit sem beszéltünk volna, hogy akkor küldi képernyőképpel, hogy miket legyek szíves lefordítani, mert az ő anyagához kell.
Értitek, amiből ő pénzt akar keresni. Amit szakfordító jó pénzért fordít le.
Amire én már nemet mondtam.
Hogy lehet ennyire pofátlan?
Életem legnagyobb kihívása nemet mondani, basszus, ez egy pénzes munka elméletileg, úgyegyébként kedvem sincsen munka után is monitort bámulni.
Meg annyit nem kérdez, hogy és te hülye, te hogy vagy.
El sem hiszem, hogy ennyire pofátlan emberek léteznek. Ja de. Alacsony poziban nálunk dolgozó nő már az igazgatómmal több fél órás mítinget összerántott, mert nem bír megegyezni a saját kisfőnökével. Én meg kéthetente egy percre is f.sok felhívni a főnököt, mert fontos ember, néha visszaköszönni nincsen ideje (igen, az elég bántó), nem zavarom, megoldom nélküle. Dehát az ilyeneknek áll a világ.
Ugyanez a nő tud teljes órát ventilálni a saját bajáról, miközben azt nem tudja, mi a munkám vagy van-e gyerekem, többször jeleztem, hogy nincs rá időm, de csak áll mellettem és caskazértis félórákat mondja, ha kimegyek pisilni alibiből, megvár, ha mondom, hogy most improduktív időt mér a leütésfigyelőm miatta és munkám is ezer, akkor sopánkodik, az milyen xar lehet. Egyik nap Kollegina nem tudta lerázni ebédhez menet annyira, hogy a többiek már befejezték(!) az ebédet és még mindig nem tudott utánuk menni.
Örök hálám a kb. korlátlan home office-ért.
Inkább maradok bocshogyélek.
