Tobber életblogja

Na jó, leszek pozitívabb:

Az új kolléga okos és nem kell lebutítani a poénokat, mert vesz mindent. Sőt, vicces. Bárkivel megtalálom a hangot*, de vele élvezet is beszélgetnem.

Meglepő tapasztalás: szeretek tanítani.

Na jó, népművész, meg táncos dolgokat is tanítottam régen, azt is bírtam. Pályát kéne módosítanom? (Úgypéldául megtanulni rendesen spanyolul, elvégezni az ELTÉ-t, kint élni pár évtizedet és aztán taníthatnám? Megérkezett a nyelvtankönyv, aminek a fénymásolatából eddig tanultam, meg két szószedetes, mert a memóriám nulla, de hát ez édeskevés kezdésnek.)

Éves zárás közeleg, SOS kell minden, nem irigylem a számvitelt, próbálok támogató lenni és előrevenni a kéréseiket.

Elintézek mindenfélét, ezért kapok én is formaruhát.

Valamiért tilos az új kollégáknak (akiket jogfolytonosan vettünk át fél éve és egyébként is dolgoztunk velük anno) eszközöket rendelni, miközben a tökújaknak lehet, szal egy ember a strómanom és minden a nevére megy, mint egy emberesebb gazdasági csalásnál. Majd kibogarásszuk a leltárt az értelmetlen tiltás után.

Kaptunk gyönyörű dekoralapokat, nekünk kell összeeszkábálni (mármint ennek én örülök, na).

Emagon két kupont is fel lehet használni, illetve akárhányat rendeléskor, szal hatezerrel olcsóbban rendeltem egy vezeték nélküli fülhallgatót, mert mindig utcán telefonálok/podcastezem és a keresztbevetett táska, állig kabát/sál, szemüveg, fülbevaló, sapka, hajam, néha maszk valamelyikével mindig kirántom a zsinórt. Alig várom!

Ha már rendeltem cicakaját, jött két játék is a macskának karácsonyra, sokat elmond a jelenemről, hogy egyelőre csak az ő ajándékát tudom (láttam Luciánál villogólabda-pályát, hát, ha a paramacskám nem kap infarktust, talán megkedveli).

Cimbik mennek két koncertre, én mán fofok a covidtól, megfőleg a továbbadásától.

Bejelentkeztem nőgyogyi szűrésre.

Tegnap megszüntettem az egyik bankban a szép-kártyát, ma igényeltem a számlavezető bankomnál (aminek még mindig olyan a logója, mintha egy stilizált rajzon felülnézetből opnának valakit).

Akkor már letöltöttem az új appjukat.

Small talkoltunk riadó alatt a rémhidegben. Kicsit megzavarta a rendszert, hogy akkor futni kell, vagy előbb felkapni a maszkokat.

Végre-végre addig csesztettem a karosszériást, hogy szerdán majd felmérik a kocsit. Másik városba kéne vinni, ami egyébként cuki hely, de inkább kifizetem a sofőrt, mert sehogy nem jutok onnan haza.

Adtam betétet mindenretudfriendsidézetet kolleginának (szórakoztatóbb, mint hangzik), sztem azt már úgy tíz éve nem gyártják, ami a fiók mélyén lapult.

Jártam szoliban, ipl-eztem, műkörmöztem, hajat festettem. Így kihoztam magamat a minuszból.

A harmadik alis csomagom érkezik vám-eljárás nélkül.

Már most pörög a cset, mi lesz a holnapi lánybandázáson, nem leszünk halkak.

Na, ez pozitívra sikerült!

*Egyelten life skillem

Meghalt a kedves rokonbácsi felesége is. A temetésre el sem tudtam vinni a szüleimet a hülye vírus miatt. :(

Jelenleg is, hónapok óta 2,5 ember feladatait viszem, úgyhogy elsírtam magamat a teamsen, amikor másoknak agyondicsérve szórták ki a pénzjutalmakat.

Nem, egy köszönömöt nem kaptam. Nem vagyok irigy, de egy vállveregetés jólesne.

Mindegy, gyerekkoromban is örüljek kussban, hogy vagyok éltem a kis életemet, ez már így marad.

Túlórázom, közben napi 2-3 órában aktívan tanítom be az újat, aki majd levesz a vállamról, meg utána is soroz a kérdésekkel (okos és kedves és annyira gyanúsan jó, hogy tuti hamar továbblép).

A hideg kiráz MZP-ből, annyira ijesztő, de hát mögé kell állni, okés, csak broáf.

Émelygek, bámulok ki este a fejemből, ideges vagyok és magányos (pedig nem, tudom, csak az érzés lecsap, becsap).

Van nekem egy képzeletbeli listám Saját hajamnál fogva kihúzom magamat a mocsárból felirattal, olyan evidenciák vannak benne, mint kiadós mozgás, nyolc óra alvás, fullos nagytakarítás és rendrakás, facsart narancs, kádfürdő, szoli, kevés szénhidrát, ezek segítenek. Egyelőre a nyolc óra alvást oldom meg több-kevesebb sikerrel. Az alap. Anélkül egész nap ingerült és borúlátó vagyok. A rend még elviselhető, a többihez nincsen lelkierőm.

Pedig a hétvégén befejeztem két nyakláncot, megvan a terv karácsonyra is kreálni, most más technikákat vettem elő. Kócossal is nekiálltunk festeni, de irtó lassan haladunk és úgy uncsi, meg porcelángyurmából díszeket formázni, de elszúrtuk és krumplipüréállag sikerült, úgyhogy röhögve kidobtuk. Jártak nálam a hétvégén a cimbik, a társasozás megint beszélgetésbe fordult át, de jó ez így. Kollégákkal főzősuliban jártunk, istenit készítettünk, jót vihorásztunk. Holnapután a kreatív csajokkal bandázunk kiscsoportosan, az mindig nevetős.

Meguntam, hogy az MKB SzÉP-kártyám alig váltható be valahol (meg úgy az egész rendszer egy f.s, mert ha már adózom utána, mosóporra, bugyira és tamponra Pesten elvétve lehet elkölteni), míg az OTP-st sok helyen elfogadják, ilyenekre tervezek belőle, mint kontaktlencse (igen, rettegek a szemműtéttől, bár megőrjít, hogy alig látok), damil, nyári cipőcskék, de találtam lézeres szőrtelenítést, mert az ipl alkalmazhatatlan az arcomon, meg szájsatírt (ezzel mindenkit kiakasztok, pedig nem természetelleneset akarok, csak a szilvakék szájszínemet szebbé tenni).

Elmúlt a hajhullásom a Biovanne+DM-es cink-kovaföld kombótól, vagy mert elmentem fogorvoshoz és rendbehozta a lecsikorgatott fogamat, amitől állandóan begyulladt az állkapcsom. (Igen, ettől még fogok csikorgatni.) Kábé a fele kihullott, ijesztő.

Heti kétszer bejárunk a céghez, ötletem sincsen, mi lesz a jövőnk, de szerintem a nagyjaik sem. Változások készülődnek, az biztos.

És még mindig van oltatlan kollégánk. És AT teszteltet mindenki, aminek semmi jelentősége. Nehogymár egy orvost is meghallgassunk róla.

A jövő heti programot elhalasztottuk a Keresztfiammal, félvén a tömegtől, közben meg is kapta a covidot, szerencsére tünetmentesen.

Karácsony, gondolom, nem lesz megtartva nagycsaládilag, sajnálom nagyon.

Szóval a súlyomon és az elismerés hiányán kívül semmi kudarc nem ér, mégsem jó. Ideje kivenni azt a több, mint két hét szabit, ami még idénre bennragadt.

Nem mintha lehetne csinálni bármi érdemlegeset.