Meghalt a kedves rokonbácsi felesége is. A temetésre el sem tudtam vinni a szüleimet a hülye vírus miatt. :(
Jelenleg is, hónapok óta 2,5 ember feladatait viszem, úgyhogy elsírtam magamat a teamsen, amikor másoknak agyondicsérve szórták ki a pénzjutalmakat.
Nem, egy köszönömöt nem kaptam. Nem vagyok irigy, de egy vállveregetés jólesne.
Mindegy, gyerekkoromban is örüljek kussban, hogy vagyok éltem a kis életemet, ez már így marad.
Túlórázom, közben napi 2-3 órában aktívan tanítom be az újat, aki majd levesz a vállamról, meg utána is soroz a kérdésekkel (okos és kedves és annyira gyanúsan jó, hogy tuti hamar továbblép).
A hideg kiráz MZP-ből, annyira ijesztő, de hát mögé kell állni, okés, csak broáf.
Émelygek, bámulok ki este a fejemből, ideges vagyok és magányos (pedig nem, tudom, csak az érzés lecsap, becsap).
Van nekem egy képzeletbeli listám Saját hajamnál fogva kihúzom magamat a mocsárból felirattal, olyan evidenciák vannak benne, mint kiadós mozgás, nyolc óra alvás, fullos nagytakarítás és rendrakás, facsart narancs, kádfürdő, szoli, kevés szénhidrát, ezek segítenek. Egyelőre a nyolc óra alvást oldom meg több-kevesebb sikerrel. Az alap. Anélkül egész nap ingerült és borúlátó vagyok. A rend még elviselhető, a többihez nincsen lelkierőm.
Pedig a hétvégén befejeztem két nyakláncot, megvan a terv karácsonyra is kreálni, most más technikákat vettem elő. Kócossal is nekiálltunk festeni, de irtó lassan haladunk és úgy uncsi, meg porcelángyurmából díszeket formázni, de elszúrtuk és krumplipüréállag sikerült, úgyhogy röhögve kidobtuk. Jártak nálam a hétvégén a cimbik, a társasozás megint beszélgetésbe fordult át, de jó ez így. Kollégákkal főzősuliban jártunk, istenit készítettünk, jót vihorásztunk. Holnapután a kreatív csajokkal bandázunk kiscsoportosan, az mindig nevetős.
Meguntam, hogy az MKB SzÉP-kártyám alig váltható be valahol (meg úgy az egész rendszer egy f.s, mert ha már adózom utána, mosóporra, bugyira és tamponra Pesten elvétve lehet elkölteni), míg az OTP-st sok helyen elfogadják, ilyenekre tervezek belőle, mint kontaktlencse (igen, rettegek a szemműtéttől, bár megőrjít, hogy alig látok), damil, nyári cipőcskék, de találtam lézeres szőrtelenítést, mert az ipl alkalmazhatatlan az arcomon, meg szájsatírt (ezzel mindenkit kiakasztok, pedig nem természetelleneset akarok, csak a szilvakék szájszínemet szebbé tenni).
Elmúlt a hajhullásom a Biovanne+DM-es cink-kovaföld kombótól, vagy mert elmentem fogorvoshoz és rendbehozta a lecsikorgatott fogamat, amitől állandóan begyulladt az állkapcsom. (Igen, ettől még fogok csikorgatni.) Kábé a fele kihullott, ijesztő.
Heti kétszer bejárunk a céghez, ötletem sincsen, mi lesz a jövőnk, de szerintem a nagyjaik sem. Változások készülődnek, az biztos.
És még mindig van oltatlan kollégánk. És AT teszteltet mindenki, aminek semmi jelentősége. Nehogymár egy orvost is meghallgassunk róla.
A jövő heti programot elhalasztottuk a Keresztfiammal, félvén a tömegtől, közben meg is kapta a covidot, szerencsére tünetmentesen.
Karácsony, gondolom, nem lesz megtartva nagycsaládilag, sajnálom nagyon.
Szóval a súlyomon és az elismerés hiányán kívül semmi kudarc nem ér, mégsem jó. Ideje kivenni azt a több, mint két hét szabit, ami még idénre bennragadt.
Nem mintha lehetne csinálni bármi érdemlegeset.
