Tobber életblogja

Jaaa, Bécs kimaradt a tavalyi év összefoglalójából, ott is jártunk. Beírom gyorsan.

Hát, első nagy rendezvényem az újaknak, izgulás. Meg saját munka. Minden este tanulás ezerrel.

Hétfőn arra ébredtem, hogy forog velem a szoba és hányni fogok, tegnap csak szédülésre, ma hánytam.

Szerintem nem kéne ennyire komolyan venni. :D

Anyám felhívta a figyelmemet, hogy (a tucat diákmunkát leszámítva) 44 éves koromra életem 4. munkahelyén vagyok, itt 14. éve, szóval nem gáz, ha nem itt élem le az idegeimet életemet.

Aztán az is van, hogy a memóriám pocsék. Nehéz így tanulni.

Van az a hülye elmélet, hogy aki sokat olvas gyerekkorában, az profi szövegtanuló lesz. Hát, nálam többet gyerek nem olvasott. Még apám felnőtt könyveit is. Mégsem tudtam soha két sort sem megjegyezni a verstanulásokkor.

Rémálmomba ne jöjjön elő, mennyit szenvedtem a szövegtanulásokkal.

Megsúgom: ez készség. Én sem értem, más miért nem tud néptáncolni, hiszen csak le kell utánozni, amit látsz.

Na.

B1-re 2 000 szót kell tudni, szerintem a füzeteimben 3 000 körül lehet, de előbb készítek statisztikákat belőlük, mint megragadna a fejemben. :D

Nyíg vége. Ma nagy bejelentés, már halljuk a pletykákat.

Valahogy mindig ez jut eszembe, ha nyelvtanozom. :D

(Spanyolul erőtlent, gyengét jelent, nodena.)

Lenyugtattam magamat, hogy legrosszabb esetben én leszek A Kuka a nyelvtanfolyamon, aki csak néz és tippelni sem tudja a jó választ*. Mindig van 3-4 ilyen, mégsem röhögtük ki. Talán engem sem fognak.

A mumus subjuntivo jelenidő használata egészen meglepően jól megy.

Semmmi más nem! :D

Hát, nem én leszek a csoportelső és ez végtelenül nyomaszt, de fejlődnöm kell.

Rágugliztam a tanárra, nem tanított még, de 1. nő, én meg nőkkel sokkal könnyebben dolgozom együtt, 2. valami irodalmi témájú a phd-je (mondjuk a bölcsészettől García Márqueztől és a spanyol nyelvű mágikus realizmustól nem sok minden áll tőlem távolabb :D), 3. tizenéve az országban él, ismerheti a magyar mentalitású tanulókat. Izgulok, mint a pixa, tollak, füzet, kulacs, apró a kávégéphez előkészítve, szombaton kezdés...

*Apu járt festményszakértő tanfolyamra, ott volt egy csoporttársa, aki csak azt tanulta meg, ami érdekelte, sosem ment át a vizsgákon, de élvezte az egészet.

A három legújabb technika, amit imádok:

A hajszárítóm. Kétnaponta hajmosás, párnán cikkcakkra száradás, reggel 4(!) perc alatt egyenes, fényes selymet varázsol. Forog a nagy kefe szárítás közben, megbízható 100%-os siker, pedig oda sem nézek.

A szárítógépem. Utáltam napokig kerülgetni a száradó lepedőket, törölközőket a minilakás ajtajaira dobva, lámpán, székeken. Azóta nuku kupi, kevesebb a por és a pára is.

Illatot a Lenor parfümgyöngy megoldja.

A ruhagőzölőm. Tökéletesen elég, ha gyűrötten veszek elő vmi dzsörzét, vásznat, farmerruhát. Azt hittem, nedves marad, de nem.

Van még hasonló nektek?

Oké, ejjel tudok tanulni. Este 8-tól hajnali kettőig ragad.

Most megint nem és mindjárt itt Kócos. Ajajaj.

Fun fact:

Az éves bérlet 150 000 ft a termembe.

A fél éves 77,5.

Nem veszem igénybe a gépek 80%-át, mert az pasiké, vagy a gerincem nem bírja, vagy helyettesítem, szaunát sem a felvihetetlen pulzus/vérnyomásommal.

Hány otthoni gép megtérülne középtávon? :)

Fogyóban a lendület. Nem bírok befogadni még egy rendhagyó igét mindenforma rendhagyó ragokkal, meg néha itt-ott tőhangváltásokkal, totál logikátlan. Sokszáz.

Fogyóban a wcpapír is, hétfőn megyek csak drogériába.

Living on the edge.

A legmegdöbbentőbb 2019-ben:

Apám hőbörgött, hogy így ki fogjuk játszani Anyuval (nem), meg úgy. Rákérdeztem, hogy megbízol-e te bennem:

-Maximálisan, benned mindig.

Na. Ennyi.

Szidhat, de nekem ez a fontos.

---

A legjobb dolog 2019-ben:

Megszületett Békáék várva-várt Papírkutyusa. Egészséges és gyönyörű.

---

A legszomorúbb: meghalt az egyik nagybácsim. Temetés, Nagyi előtt titkolózás (ne kérdezd, miért!).

A temetés egy csodás tavaszi napon volt, kiscsalád, sztorik, érzelmek, már amennyire kimutatjuk...

---

A váratlan: Kócossal már több, mint másfél éve szeretősködünk és nem romlik. (A cicámmal nem ilyen hosszú a kapcsolatom.)

Tenyerén hordoz és reggelit süt, formás a popsija, végtelenül potens, és istenien masszíroz, meg a kedvemet keresi.

Heti 2-3 nap, ami nekem ideális, nem akarom elrontani többel.

Retro sétarepültünk egy Li2-essel a nyári napsütötte Budapest felett, örök emlék.

Strandoltunk vele, TCsV-vel, aztán szépen bemutattam a többieknek is cimbis estéken, hokimeccsen...

---

Jártunk a cimbikkel több kvízesten. Társasoztunk elég sokat. Főztünk velük nagyokat.

---

Jártunk sokat színházban. Jó előadásokon. Meg néhány abszurdon. Meg Alkalmátén, meg annak a kibeszélősdijén (Béká, nálam a poszter!!). Láttuk Mészáros Mátét mopeddal bénázni fura papucsban.

---

Tüntettünk is a színházak fennmaradásáért, függetlenségéért. Felemelő érzés, a tömeg, amiben mindenki ugyanazt akarja. Szépen megszervezve.

---

Két önkéntes napot bevállaltunk a kollégákkal. Tudtuk, hogy nem sok időnk marad együtt, hiszen a 20%-át kirúgták országosan, Pesten volt az 50% is. :( Sok-sok sérelem, összetört tervek. A maradékunknak szörnyű közhangulat.

Kórház és iskola festése. Együtt dolgozás, jó levegő, felemelő célok.

Már a konkurenciánál vannak. Karácsonykor összejöttünk inni egy nagyot. Hiányoznak mocsokul. És én sem érzem már jól magamat bent több éve. :(

---

Kaptam egy projektes munkát, várom, mi sül ki belőle, millió változás indult el ősszel a cégnél.

---

Postmodern Jukebox koncert ismét, Tével, Pével. Közös éneklés, fergeteges hangulat.

---

Balhé a lakógyűlésen, ránk akarnak sózni bő félmilliós költségeket lakásonként, ami nem a mi sarunk. Még ez is letárgyalható lenne, ha nem ordenáréék támadtak volna be. Leváltottuk a korrupt közös képviselót, meg a korruptékat a számvevőbizottságból. Új seprű beígért, nem seper...

Ma jönnek egyik szomszédék dumálni, ezt is kiagyaljuk. Mindenki megoldást szeretne.

---

Voltunk kerti partikon.

Összeültünk csak csajok iszogatni, ahol meghallgattuk Fényes Házasságúak szexuális gondjait, mert a nő többet szeretne, mint kap, tőlünk meg véleményt vár. (Hát, próbálj meg okosat mondani... :D)

Családi bulik, főzések, nyáron egyik templomban nekiálltunk táncolni egy nagyot a távolabbnál is távolabbi rokonokkal. Végre felnőtt a családban egy olyan generáció, ami még energikus. Új lendületet hoznak az összejöveteleinkbe...

---

Sminkeltettem profi sminkessel valami ingyen promó keretében, hát gyönyörű lett. Letisztult, fiatalító.

---

Felköszöntöttük BéZséjét a MazelTovban. Külön ajándékunk, hogy nem bírtunk akkora pastramikkal, azokat is megehette.

De az év poénja, amikor az asztalfoglalás miatt nem bírtam őket napokig elérni, hogy Bé szerint csak próbára akarnak tenni.

:DDDDDD

---

Összehaverkodtam a cicám megmentőjével, többször jártunk egymásnál, megoszt izgalmas dolgokat az életéről, bevett egy még izgalmasabb f.b. csoportba.

Voltam vele festős tanfolyamon, kiéltem magamat karácsonyra, mindenki azt (is) kapott.

---

Voltam kisplasztikás tanfolyamon is, próbálok is vele dolgozni, hááát, nem az én világom.

---

Egyre jobban összeverődik a kreatívos csapat, világnézetben, humorban is találkozunk, szeretem őket. Kétszer vonultunk el idén több napra vidékre, meg háromszor lakáson babráltunk és nevettünk nagyokat.

És akkor az utazások, mert idén volt három repülős út (plusz a Li2-es), négy külföld, és ha a céges kettőt is beleszámolom, összesen kilenc elutazás:

- Milánó, egy napos kiruccanás. Tempósan, komolyan megtervezve mindent láttam, ami érdekelt.

Bejutottam Az utolsó vacsorára kalandosan, Dóm tetején megfáradtan napoztam, Vittorio Emanuele II galéria, La Scala, Leonardo múzeum, Sforzesco kastély. A Sephorában kisminkeltek csodásra, ettem a Navigli csatornánál egy isteni pizzát (bár Bé szerint nekem külföldön minden étel ízlik), vettem ott egy szép ezüst ékszert, csavarogtam egy hatalmasat, aztán hazarepültem.

Egyedül.

- Kimentünk kocsival Kassára a hoki világbajnokságra. Úgy értem, az A csoportosra, a nagyokéra.

Láttuk az USÁ-t, Kanadát játszani, sokszor csak kapkodtuk a fejünket, csodásan játszanak. Láttuk játszani Kakkot, Hughest, te jó ég, mit tudnak szinte kölyökként! (Meg a mellettem haverkodó tini is cuki volt. :D)

Megálltunk Bé szüleinél egy isteni ebédre, meg kutyázni, megnéztünk Bé gyerekkori helyszínét. Milyen más világban nőttünk fel! :)

- Koppenhága, Helsingor, négy nap. Igazi dán életérzés, soha nem is akarnék onnan elköltözni, ha kiköltöznék. Az emberek, a világlátásuk, a város, az organikus ételeik és bio-baconjük... Szerelem.

- Aztán a kreatív lányok 25-en irány egy közeli dombság, hajnalig evés, nótázás és persze szépségek gyártása. Medencézés, napozás, nyugi, világvége, világbéke.

Szerintem én még sosem voltam ennyi emberrel úgy összezárva, hogy nincs hangos szó, sértődés, mindenki élvezi, hogy végre négy napig a hobbijának él.

Lazára vettük, első reggel megkérdezte a mellettem alvó nőci, hogy én aludtam-e mellette, mert nem volt képben. Na hát ennyire nem görcsöltünk semmin.

- Kollegina bestoppolt vagy hat hetet egyben a nyáron, mindig belelógott a szabija 1-1 napot a következő hétbe, hogy nekem ne legyen jó. Augusztus közepét végre kivehettem, Bé szülinapi ajándékaként szépen felmentünk a Mátrába és élveztük a visszafogott nyarat, meg hogy alig találkozunk emberrel. Volt nap, hogy Béé volt a benti medence-szauna-gőz-minden, én meg kint kuksoltam a meseszerű, erdőszéli kastélykertben a jacuzziban, aztán kifeküldtem olvasni a kertbe. Felejthetetlen, békés napok.

Jártunk várakban is, Kisnánán ránk jellemzően a könyves szobát találtuk meg és egy órán át csak gyerekkorunk olvasmányélményeit böngésztük, nosztalgiáztunk regényekről...

Hiányoznak a gyerekkori könyveim, pedig a szüleim ki akarják dobni, nálam meg nem fér el. :(

- Róma. Négy nap. Tömény. Varázslatos. Tökéletes.

Mentünk sokat, láttunk sokat, volt kétszer elbűvölő private guide-unk is, szerencsénk volt velük. Menzesz, meg ömlő eső, végtelen tömeg, amit külön szórakozás volt kihagyni a fotóinkról, de semmi nem állíthatott meg minket.

Ott ettünk Trasteverében a lugasos-macskaköves-öregházas sikátoros étteremben, ahol két nappal előtte Orbán Viktor, aki miatt akkor a sikátort is lezárták (meg a városban volt Hajdú Péter és Harry hercegék is).

Életem carbonarája. Sajna az esti repülés miatt nem mertem sokat enni. :(

Pappa az utcán pucolta a vargányát, fia sztorizott, az idegenvezető lányt meghívtuk az ebédre, hogy addig is csacsogjunk, ideális nap.

Vissza kell menni.

- Somogyban céges elvonultunk nyolcvanan, én ott meghívott valahovátartozzak vagyok, de szeretem. Élveztem, bár a klikkesedő bullyzásokat nem, de arrébbmentem.

- Ismét négy nap világvégi dombságban a kreatív lányokkal, ismét zen kikapcsolódás, vidám energiák, kavargó színek, nagyon belehúztam ott. És az egyik művész szerint profi a munkám. Igyekszem megfelelni.

-Bécsi hétvége, séta, finomságok.

---

Már nézegetünk két repjegyet tavaszra Európán belül, illetve egy New Yorki út is tervben van.

Beiratkoztam a nyelviskolába, őszre szeretnék egy jól sikerült B1 nyelvvizsgát, amit talán le tudtam volna tenni 2-3 éve, ha erősen belehúzok, de nagyon kijöttem a gyakorlatból, kell a suli.

Kondizni főleg kardiozni járok, hogy tartsam a szintet valamennyire, amíg meg nem erősödöm, pedig én aztán súlyzós párti vagyok.

És utálom a termeket, a levegőtlenséget (pedig a legjobb terembe szoktam menni), a bugyuta orángutánfiúkat, akik lestoppolgatják a gépeket és ott sincsenek, minősíthetetlen szinten beszélnek nőkről, világról, bárkiről, aki nem úgy él, mint ők, és ez áthallatszik a fülhallgatón is. És sosincs parkoló, csak messze, és megfázom, szóval a jövő évi SzÉP-kártyámról szeretnék egy kis kardiogépet itthonra, mert 1. drága a kondibérlet, 2. nyerek majd' egy órát, ha nem utazom-öltözök át-hajatizélek utána, meg bármikor találhatok 1-1 órát rá. Súlyzóim vannak, egyedül a szerelmetes lábtológépem hiányozna, de majd helyettesítem valamivel.

A munkámban kivárok, ha a helyzet nem javul, akkor sajnos lépnem kell (tudom, ne vonódjak bele érzelmileg, de egyszerűen nem megy).

Hát ezek a tervek 2020-ra, csak egészség legyen és jó sok energia.

Most, hogy készítettem egy csomó videót, amin a macskám beszél és ezekkel traktáltam a cimborákat, kéne tanulni.

Kócos hazament, cuki volt.

Tüzijátékok az ablakból csodaszépek, de rém unalmasak 7-8 órán át. Tényleg.

Kitöltöttem egy spanyol állampolgársági tesztet, hogy legalább távolról úgy tűnjön, mitha gyakorolnék.

Átmentem! :)

Meg a magyart is. Azon is. :D