Csodálom a mindent hátrahagyó világutazókat. Hogy nem borulnak ki az állandó bizonytalanságtól?
Szorongok, pedig nem kéne. Biztonságban vagyok, munka dögivel. Ha nem, van végkielégítésem.
Négy nap szabin lettem volna, egy napot végigdolgoztam, egy nap még este is hivogattak és nyolckor küldtem ki valamit, szerdán többször csörgött a telefon, egyszer kolléga is ideugrott gyorsan elintézni valamit.
Magyarul csütörtökön szabin voltam.
Már jönnek az első hírek az újraindulásról, én rettegek napi 2x két metróval járni, tuti autóba ülök, ha a fele fizetésemet parkolásra költöm is (440 Ft/óra!) és a fele szabadidőmet dugóban.
Ejj, pedig de utálom az ilyen felesleges környezetszennyezést.
---
Befejeztem két medált és meglódultam egy harmadikkal, festettem két képet.
---
Átmentem Anyuékhoz a kertbe, mire apu behívott, amire Anyu nem mert nemet mondani, hisz miatta mentem, ugye.
Ültünk 2 méterre egymástól maszkban, kesztyűben, fertőtlenített cipőben, hát, marhára unatkoznak szegények. A cimboráik partiznak, szüleimnek van annyi eszük, hogy nem.
---
Nézem az Ozarkot, érdekes, érdekes és egészen jók a színészek, de az a kék szűrő minek az egészre???? Olyan, mint az aláfestőzenék, hogy segítsenek a hülyének is megérteni, hogy most izgalmas lesz kimenni a kertbe, amikor ott vannak a zombik.
A kék szűrőtől nem lesz dark, ellenben marha nehezen látható mobilon még Netflix minőségben is.
---
Két év után rámírt Judós3, hogy mizujs.
Ja, aki váratlanul lelépett bő két éve és elég görény módon.
Válaszoltam, hogy a cuccai a pincében, majd vigye el. Nem gondolja, hogy haverkodni fogok vele!
---
Akkor már megnéztem a facebookon, mi a szitu a családjával. Azt kisakkozom, hogy a járvány miatt a négyből egyiknek sincsen most bevétele, gondolom, ez nem segít a hangulaton.
És látom, hogy a tesója, akinek az eljegyzési partiján még ott voltam 2,5 éve, egyedülálló, a vőlegény meg már elvett mást feleségül és gyereket várnak. Annyira megsajnáltam a lányt, mekkora tervei voltak!
---
Pityeregtem Szilágyi Istvánon is. Értem, hogy van, aki nem kér a segítségből, de ez akkor is méltatlan halál.
Párszor találkoztam a fiával, aki meggyilkolta, egy bandába jártunk a kilencvenes évek közepén. Öntörvényű, agresszív fiatal volt, alig idősebb nálam.
Sajnálom, hogy így alakult.
