(Bocs a lenti elírásokért, nem fogom javítani. :) )
---
Van olyan napotok, hogy SEMMI munkához nincsen kedvetek? :D
Vagy 20 feladat vár, jó érzés feldolgozni a listákat, de csak nem bírok szívemnek kedveset kimazsolázni belőle...
---
Megy a hiszti, hogy nem ér rá mind a húsz ember a kiválasztott időpontban exkollégázni. Majd találkozunk 2 hónap múlva újra.
Megy a hiszti, hogy huszonpár lány nem bír ki négy napot főtt étel nélkül (fun fact: van kisvendéglő 5 km-re, de nem az ölünkbe tálalják), de nehezen érzem át, a hűtőt otthon csak Kócos nyitogatja és évekig ellennék TUC kekszen kávéval. (Megj.: konyha lett volna!) Szóval megvolt az időpont végre, ehhez tervezném a repülőjegyeket, meg a suli végéhez, erre bedőlt.
A suliban hirtelen felduzzadt a csoport 13 főre, de jó pedagógus a tanárunk, rotálgat minket kb. minden témakidolgozásnál. Mindenkit "szerepeltet" folyamatosan, szóval foglalkoztatva is vagyunk, meg nem szív az, aki az elején véletlenül kuka mellé ült le és kétmondatos párbeszédek 20 percig tartanának.
És így irtó élvezetesek az órák, most társadalmi gondokról vitatkoztunk, korrupció, lakáshozjutás, gyerekbetegségek, női egyenlőség és megoldásaik. (Bár a transgénico-t a csoportkánk fele nem génmódosításként értelmezte, hanem nemváltásként, úgyhogy őőőő nagyon röhögtünk, amikor cukin rájöttek, hogy ők a kukoricák érzelmi életéért korteskednek.)
Be kell pótolnunk később kieső órákat, így hosszabbak négy órásnál, az kimerítő kicsit. Meg hogy rossz a kávéautomata.
A felfázásom kevésbé élvezetes. Átmentem Anyut ünnepelni egy álomszépséges orchideával, meg a család 50+ tagjaival. Én annyira, de annyira szégyellem, hogy ezeket az okos embereket ilyen végletekig megvezeti a média, a kormány. A vennem kell egy Horthy olajfestménynél telt be a pohár, eltereltem a témát a gyerekkorukra. Akkor meg azon veszekedtek, ki emlékszik jól. Oké.
Hazamenve annyira fájtam lent, hogy (ember nem gyűlöli jobban a lemondogatást, de) lemondtam Kócost, nemhogy kekszelni nem akartam, úgy létezni sem nagyon.
Feküdtem egy napig a melegben, a többszáz alapanyagomat áttöltögettem tárolódobozokba színek, formák szerint, kivágtam az eredeti csomagolás színkódjait, méreteit, azt eldugdostam a rekeszekbe, és még be sem tudtam fejezni.
Végre mindent azonnal megtalálok.
Befejeztem egy ékszert, olvasgattam, hiányzik Kócos.
