Tobber életblogja

Bandáztunk egy nagyot a cimbikkel Pé és társai estjén.

TCsV-vel némán könnyesre röhögtük magunkat néhány produkción, mi félidőben ott is hagytuk a többieket.

Az abszurdnak is van határa. :)

Elértük a pláza leértékelését, vadásztunk fogkefét, meg nekem (nyilván, ő kopasz) hajegyenesítő kefét, ami percek alatt szögegyenesre varázsolt (nyilván, levágattam a fodrásszal tizenpár centit).

Elhívott a családi nyaralásukra, és bár mind cukik, de szórják a pénzt és negyed milka csak szállásra egy elmaradott országban túlzás.

Akkor inkább Amerika.

Szombatra maradt a takarítás, epilálás, blabla, bejelentkezett Kismacska, Hokis, Nagyonlétra, Kommandós, akiket most nem biztatok, cseten követtem az eseményeket, hogy I és Gé szétköltöznek. Várható volt, beszéltük TCsV-vel.

Aztán korábbra beszéltük le Kócossal, sietett is.

Beállított vörös rózsákkal.

Nem állítom, hogy nem jöttem végtelenül zavarba.

Körberajongás pipa: masszázs, reggelire valami extra finomság tojásból, baconből, mindenféléből, minden kívánságomat teljesíti... Kedvelem.

Hazament, főztem, sütöttem, okos lenne áttervezni az étkezésemet.

A cégnél rántotta reggelire, csirke-rizs-sali két étkezésre bontva, kevés gyümölcs, sok hús, fehérjés túró vacsorára.

Erősen belehúztam az elmúlt héten, úgyhogy ma délután:

Kaptunk vicces nőnapi videót. Meg önmagukról photoshopolt fotót a kollégáktól.

Meg csokit, utalványt, virágokat. Cukik. Oké, én szóltam nekik múlt héten. :D

---

Tegnap megálltam a péknél egy pogácsáért, rámnézett a pasi és megkérdezte, hogy ugye kávét is adjon. Akkor már túl voltam kettőn, nem tudom, milyen fejem lehetett. :D

A kollégákkal harmincan becsatlakoztunk egy jótékonysági akcióba, önkénteskedtünk. Sokat dolgoztunk rajta, sokat nevettünk, igazi csapatösszehozó ereje volt. Estére leszakadt a derekam, a térdemben véraláfutás keletkezett az egész napos létrán állástól. De segítettünk, szép lett, cuki fotók készültek, már írtam is a szervezőnek, hogy nyitottak vagyunk újabb akciókra!

Este befeküdtem a kádba, hogy ellazuljanak az izmaim (plusz Mydeton, ami országosan hiánycikk, nekem meg fogyóban, ááá!). A macsek gátlástalanul mellémsétált, majd a könyöklőre ült és nekiállt iszogatni a fürdővizemből. Kis seggfej! :D

Kiszálltam, adtam neki nedves tápot, amit ritkán kaphat, mert mocsokul hízlal, lefeküdtem. Jött rinyálni, oké, akkor kap szárazat is, legyen jó napja. Belekóstolt, megint jött követelőzni az ágy elé.

Itt már kapsigáltam, hogy nem éhes, hanem a társaságomat igényli véletlenül, szóval kimentem a kanapéra, azonnal ujjongva nyivákolva mellémfutott, beleborította magát az ölembe és hagyta magát simogatni egy órán át igazi perverz kéjenc fejjel. Kis hülye, a héten keveset voltam otthon este, úgy látszik, egy idő után hiányol...

Ma munka után elrohanunk Pé fellépésére, mert öregkorára rájött, hogy a gyerekkori álmát szeretné élni, inkább bandázás, mint kulturális érték, úgy érzem... :D

Holnap takarítás, epilálás, blabla, aztán hattól Kócos, aki másnapig új őőőő rekordot akar beállítani, de szerintem ebbe a csípőmnek is lesz némi beleszólása.

26 éve jártam egy közgazdasági táborban. 17 éveseknek szervezte egy amerikai alapítvány Budapesten. Akkoriban, 1993-ban nekem az is nagy szám volt, hogy amerikai emberrel találkozom, csoda volt az egész a friss rendszerváltó években. Szervezettség, izgalmas témák a szocializmusra szocializálódott gyerekeknek a kapitalizmusról, a világ működéséről. Nomeg a gimiben kilencen voltunk lányok, és a nagyhangú, magabiztos zsenigyerek tinédzser fiú osztálytársak mellett sosem nyílhattam meg (ejj, de utáltam gyerek lenni! �).

Itt meg előadásokat tartottunk, önismereti játékokat játszottunk a gazdasági témák mellett, angolozni is szuper volt így, játékosan. Meg addig sosem dicsértek szembe. Otthon poroszosan neveltek (nehogy elbízzam magamat, ekkora faxságot!!!), a suli elitista volt, hát rám akkor mondtak először kedveseket. Máig emlékszem, nagyon megdöbbentem, hogy nem mindenki tart hülyének, mint például apám tette/teszi. Sőt. Nagyon szépeket mondtak rólam. Tizenhét éves voltam. Egy sérült család, rossz házasságban ragadt szülők gyerekeként.

Nekem az a világot jelentette, hogy valaki pozitívan, de akár reálisan lát, normális embernek kezel. Évekig összejártunk, pedig körtelefonálni kellett, postán levelet írni, retro.

Most felvettük a kapcsolatot, egybegyűjtöttük, akit csak tudtunk, nosztalgia, fotócsere, érlelődik egy újabb találka. Egy srác meghalt sajnos, mind jócskán meghíztunk. Kíváncsi vagyok.

(Kicsi a világ: Béká kollégája az egyik srác. Aki azóta kétszer akkora.)

Szerdán munka után elmentünk Nagyikát felköszönteni.

A fura nagybácsi meglágyult, amint a cicája az ölembekucorodott, én lettem a kedvenc hirtelen.

Nagyika remekül van, jól tartja magát, tornázgat, kitakarított nekünk. Szerinte jól nézek ki. Figyelembevéve, hogy kövér, bajszos kamasz voltam, jogos. :D

Hazamenet szüleim nem tartottak velem, a metrótól kocsival elvihettem volna őket, de apukám után khöm penetráns őőő na mindegy, a felnőttpelenka fontos lenne egy kor/állapot után.

Elkanyarodtam a konditeremhez, ahol véletlenül találtam parkolót, ellenben irtó tömeg volt. Amíg nem jártam feléjük, bőven a műtét óta, elpaterolták a kardiogépeket, de úgy, hogy vissza kellett mennem a recepcióra megkérdezni, hová dugtak el úgy tizenöt futópadot, tíz elipszistrénert, öt lépcsőzőt, meg még egy csomó más szekrénnyi tárgyat. :DDD

Feltették az emeletre. Oks.

Úgy éreztem, egy átmozgatással kell kezdeni fél év után... :D 45 perc kardio, aztán lábaztam másfél órát, tudtam, hogy másnap szükség van a vállamra.

Annyira hard core szétrobbant a fejem este, hogy a munka után vett tolltartóba még belerendeztem a sminkecseteimet, elolvastam a legfontosabb híreket, hajat mostam, megírtam néhány csetet, aztán filmszakadás.

(Nem, nem iszom alkoholt.)

Reggelre normál fejfájásra szelidült, szerencsére végigaludtam a vihart.

Ma munka után spuri Nagyikához szülinapozni, viszek neki rántott husit, merthát az én nagymamám. :D

Remélem, 6-7 óra körül végzünk, metrónál a kocsi (hétfőn Zséék hazadobtak, nem volt pofám szólni, hogy inkább kerüljenek a kocsi felé, azóta ott áll :D), legalább a kocsimosást el kéne ma intézni, kondiról már lemondtam egy ideje. :D

Ja, meg vécédeszka. Meg ha már tesco, akkor márciusban még vannak szépséges fürdőruhák G-s mellekre, körülnézek. Ha nem fáraszt le Anyu öccse nagyon...

Láttam egy exkolléganőt a brunch-helyen. Hátborzongatóan sokat és érdektelent tud beszélni, hát "nem vettem észre".

---

Reggel a mozgólépcsőről átinteget egy cukifejű, nagyon magas huszonéves fiú. Őőőőő... olyat ismerek párat, de ő a 17éves, vagy hogyan hívtam itt, régi kis táncostársam, igaz, azóta 25. :D

Évekig külföldön élt, az anyja csacsogta, hogy hazaköltözött. Lelkesen integettünk, aztán visszasüppedtem a fejfájásos békávézásba, nem volt kedvem inteni, hogy forduljon vissza, megvárnám. Majd úgyis találkozunk táncon.

A munkámban, mindennapokban ezer dolgot szervezek, ritkamód idegesít, ha más nem hatékony benne.

De hogy tegnap délután szándékosan szórakozott velünk Té, abban biztos vagyok!

Háromkor lemondta az estét, mert Pé(!) beteg.

Négykor írta, mégis jönne.

Ötkor lemondta.

Hatkor megírta, hogy jön, de csak a felén marad.

Ezek újabb játszmakezdemények, hát jobbulást kívántam Pének, ignoráltam a többit.

Odajött, cukiskodott.

Nem volt asztalunk, székeink. Amíg I elment neki az ötödik székért, Té beduzzogott, valamit odaintett a pub másik végéből, és nem láttuk többet.

A bicska kinyílik a zsebemben az ilyen gyerekes viselkedéstől.

Mondjuk nélküle remekül éreztük magunkat. :)

Irtó pengék voltunk a matek kérdésekben, a feladatsort javító szomszédos egyetemisták döbbenten dicsértek meg minket...

A fejem szétrobbant este, ma egész nap. Semmi nem hat rá. Kvíz előtt sétáltam egyet a rakparton, kiszellőztettem a fejemet, fotózgattam a szépséges Dunapartot, de alig várom, hogy hazaérjek, zuhany, cicakaja és alszom. Légyszi írjatok bármi megoldást melegfront/alacsony vérnyomás problémára, mert felfordulok minden tavasszal!

...az életben.

Ezer éve ki akarok ugrani olyan városokba, amikre elég 1-2-3-4 nap első benyomásnak.

Csináltam már ilyet párszor, és jártam soktucat európai városban, de kimaradt pl. Róma, Milánó, Berlin, Krakkó, dél-spanyol városok, jópár francia vidék. Meg szigetek. Meg a Balti államok, de ezekre kell min. egy hét.

Úgyhogy feldolgozom a lemaradást, vettem egy 10 000 Ft-os retúr repjegyet Milánóba, májusra. Reggel nyolcra kint vagyok, este tízkor indul a gép vissza. Ilyet senki nem vállal be velem. Londont is jártam meg már hasonlóan, egyedül. Rohadt fárasztó, de nagy élmény.

Nem sok látnivaló van Milánóban, sőt, de az érdekel. (Ha találok belépőjegyet rá, mert az még kihívás.)

Ősszel 5 nap Rómát lövök be, amikor már nincsen kánikula és akad párezer forintos jegy, Berlint még kitalálom, néha 5 000 Ft-ért van jegy és egyik régi kis lengyel szeretőm él ott. Dél-Spanyolország meg a végleges céljaim között is felmerül mindig, szóval oda lehet, már konkrétabb tervekkel indulok csak ne kelljen dolgoznom.

Öt főre sikerült helyet foglalni ma estére, heten mennénk. Oké, akkor Pé és én lemondjuk, őt nem izgatja, én mindig megyek úgyis.

De nélkülem Té lemondja az egészet.

Tehát hiába foglaltam, frissítgettem, hátha, egy köszönömnek jobban örültem volna, hogy ők beférnek.

Majd reggel tízkor ír TCsV, hogy ő úgy készült, hogy nem akar jönni. Erről nem szólt volna az egész hétvégi agonizálós csetcsoportban!

B.szom, mintha óvoda alsó csoport homokozóban lennénk.

Úgyhogy akkor mégis menjek.

Megírtam, hogy ne csináljanak hülyét belőlem, írják meg hétig, hogy visszainduljak-e a belvárosba otthonról, legközelebb meg szervezzék ők, különben kettesben megyek I-vel.

Pasik.

---

Pénteken intéztem a burkolót, megértem, ha nem ér rá, kicsit lassan jut megoldásra. Persze szuper és precíz.

Szombatot szabadnak szántam, takarítottam, mostam (btw hogyan kell tollkabátot tisztítani?), olvastam, újrafűztem két elszakadt karkötőmet, befejeztem egy ékszert, hajat festettem, epiláltam, főztem, kaszáltam a Good wife-ot, befestettem csokipudingbarnára a körmömet, azóta csokipudingot akarok enni, pedig nem is szeretem.

Éjjel arra ébredtem, hogy leszakad a fél koponyám, megint csikorgattam a fogaimat a fáradtságtól, beállt az állkapcsom. Az kafa, reggel a lányokkal fogok reggelizni, vajon csak turmixot tudok majd?

Kapkodom a Mydetonokat, Aflamint, egyelőre elviselhetővé enyhült. A fejfájásom mensigörccsel kevésbé. Ez a korral, vagy a melegfrontokkal jár vajon?

Vasárnap összegyűlt a Papírkutya Különítmény a legkisebb Papírkutyussal bruncholni, ami reggelből erősen délutánba hajlott. Végre vége az influenzaszezonnak, megismerhettük Béká gyönyörű és hipernyugodt csöppnyi kisfiát. <3

Estére meg átjött Kócos, a szokásos, pizza, film, sok keksz, aztán annyira finoman megmasszírozott, hogy könyörögtem folytatásért. :D Ő meg beindult az olajos bőrömtől, hát, szétszedtük egymást, na.

Kár, hogy kelni kellett reggel, bújtunk egy fél órát mozulatlanul. Nyami.

Ritka erős munkaundorom van ma, meg a hisztis fiúkhoz sincsen kedvem este, áh!