Szerdán munka után elmentünk Nagyikát felköszönteni.
A fura nagybácsi meglágyult, amint a cicája az ölembekucorodott, én lettem a kedvenc hirtelen.
Nagyika remekül van, jól tartja magát, tornázgat, kitakarított nekünk. Szerinte jól nézek ki. Figyelembevéve, hogy kövér, bajszos kamasz voltam, jogos. :D
Hazamenet szüleim nem tartottak velem, a metrótól kocsival elvihettem volna őket, de apukám után khöm penetráns őőő na mindegy, a felnőttpelenka fontos lenne egy kor/állapot után.
Elkanyarodtam a konditeremhez, ahol véletlenül találtam parkolót, ellenben irtó tömeg volt. Amíg nem jártam feléjük, bőven a műtét óta, elpaterolták a kardiogépeket, de úgy, hogy vissza kellett mennem a recepcióra megkérdezni, hová dugtak el úgy tizenöt futópadot, tíz elipszistrénert, öt lépcsőzőt, meg még egy csomó más szekrénnyi tárgyat. :DDD
Feltették az emeletre. Oks.
Úgy éreztem, egy átmozgatással kell kezdeni fél év után... :D 45 perc kardio, aztán lábaztam másfél órát, tudtam, hogy másnap szükség van a vállamra.
