Tobber életblogja

Én: Megjött a fizum, a hónapban spórolni kéne, volt némi kiadás, Mátra, Róma, Bécs, új bútorok, új klíma...

Én öt perc múlva extázisban: Melyik kva drága színházjegyeket vegyük?

Fáraszt a hangnem, ami a munkahelyemen van nap, mint nap. Kivárok, kivárok, de gyomorideggel. És közben elvárják, hogy mosolyogjunk. Meghasad a személyiség.

Közben persze ér egy csomó pozitív inger, és kedvesség, és figyelem és összetartás ezerrel, gondolom, ez a kis ember szintjén, az egyének erőfeszítéseiből alakul.

Csak jobb lesz, bár egyelőre két év kemény harcnak néz elébe a cég, lásd pluszban mai hírek, nekem viszont visszavettek a szakmai feladatokból és agyhalott dolgokkal bombáznak.

Mozdonyvezető akarok lenni, sok monotonitással, kevés ingerrel.

Hallgatom a vezetők felháborodását, hogy az emberek rosszul reagálnak a kritikára. Szerintem ha nem kap az ember pozitív visszajelzést és sok az igazságtalanság, akkor az önértékelés is leépül szépen, önbizalomhiányos embernek a kritika meg évekig fáj. Ha anélkül sem tartja magát sokra…

Apám beszélt velem így gyerekkoromban, mintha hülye lennék, evidenciákat magyarázott, majd másoknak terjesztette, hogy még ezeket sem tudtam (de). Most a cégnél bukkant elő a jelenség. Nem tehetek róla, ha buta is vagyok, de bakker.

Rég voltam ilyen mélyen önértékelésileg én is, pedig próbálok elvonatkoztatni mások véleményétől, csak az értékes emberektől kapott hasznosakat építem be.

Rámfér egy jó kardio meg némi keksz, mi? :D

Láttam egy pasit, aki a méretes sorban álldogálva betette a sörhűtőbe, majd a jégkrémhűtőbe az előrecsomagolt darát húst, addig se romoljon meg. Mondjuk kicsit túlzásnak tűnt, de szimpi.

Fél órája hallgatom háttérzajként, hogy mennyire xar terhesnek lenni, überelik egymást. Tényleg nem hangzik vonzónak.

Tegnap visszatért egy régi kollegina, totál lefogyva. Baj van? Hát, az idillinek tűnő házassága romokban. :(

Kolleginát érdekes hangnemben lecseszi a HR, hogy a munkaidő vége előtt 5 perccel megtudott infóról nem szólt korábban. Korábban, mint megtudta.

Az IT-nk képtelen megoldani egy hibát, meg egy kollégánál elszállt minden a telepítésükkel, meg átállították a vonalas telónkat, két hete hibás. Élmény ám a kiszolgáló részlegünk vagy mi.

Mi olyan bonyolult azon, hogy ha ezer infót kell összegyűjteni, felteszem központilag a táblázatot ÉS mellékelem az infolevélbe a részleteket linkestül, példástul, hogyan is töltsék fel, akkor mindenki össze-vissza tartalmú, oszlopú, meg összesített ám hiányos táblázatokat küld és egyenként kell utánkérdeznem, meg átpütyögnöm a közösbe? Faszom, de tényleg.

Régen szerettem sok emberrel dolgozni, azt gondoltam, ez az erősségem (valszeg tényleg az), de egyre jobban fáraszt.

Búcsúbulit kell szerveznem, de diplomáciai okok miatt NE hívjam azokat az exkollégákat, akik A Konkurenciához mentek át. Hát, akkor nem sok marad.

A tegnap öröme, hogy hazamenet ráklikkeltem az első használhatónak tűnő tabletre húszezer forint alatt, azt választottam két azonos közül, amelyik volt raktáron a hazafelé útbaeső plázácskában. Klikk, visszaigazolás, boltbamenet átvétel. Flottabb nem is lehetne. Tökéletesen működik, nyilván sosem lesz olyan a kép rajta, mint a csúcskategóriás samsungomon, de sorozatnézésre elég.

Aztán bealudtam, köszi új gyógyszerek. Nem tudom, mi lesz négyszeres adagnál. :D

Holnap tánc, hétvégén tánc meg Kócos, jövő héten Műegyetemista, meg céges vidéki elvonulás, lesz még októberben választás, aztán másik vidéki elvonulás, két nap múzeumozós Bécs Bével, kvízest, társasozás, két este is színház, egy kollégás iszogatás.

Ennél többre nem is vágyom mostanában.

Pénteken nagyot kávézós csacsogtunk Gével.

Kócossal ébredni öröm, a reggelije csoda.

Szombat este Bryan Adams élőben kísérte a kekszünket.

Negyven éve néptáncolok.

Szenvedek egy ékszerrel, mindig olcsó hatása lesz, ezredszer fejtem le (fel?). Pedig színekben elegáns, formában bájos, a kivitelezés elfogadható még nekem is, de bontok megint.

Ráérek, elmaradásom van a trash realityben is, jó az háttértörténésnek.

Agyalok, hogy veszek egy egyszerű tabletet, tényleg irtó kicsi a mobilomon netflixezni. Rámszólt az optometrista, hogy rontom a szememet vele.

Ma négyen kérdezték, mit változtattam a külsőmön, haj, smink, valami. Semmit.

Agyalok, hogyan alakítsam a pasikákkal, valójában az új gyógyszerek miatt nincs sok kedvem. :’( Ellennék Kócossal és Hokissal, passzolgatom le a többieket. Ez is a kondiidőből megy el, bár kardiónak beillik.

Egyik kollégámnak irodalmi neve van. Tökéletes ellentéte a regényszereplőnek.

Megint elmegy valaki.

Összefacsarodik a szívem, hogy meghagytam az utolsó római carbonara penne ¾-ét, de nem fért belém és repülés előtt nem is szeretek enni. Annyira fantasztikus íze volt! Összedobok egyik nap egy adaggal. Tojás, szalonna, tészta, csak jó lehet.

Életem legjobb átmeneti kabátja a ballon formájú törtfehér vízálló/szélálló kapucnis kabátom. Kimostam impregnálóval. Kényelmes minden időjárásban, egyedül a délutáni melegben kell cipelnem.