Tobber életblogja

Na akkor most jött el az a pont, hogy vagy kikapcsolom magamat hétvégére, vagy összeomlik a rendszer.

Még csak ötödik napja menstruálok, hátra van még 2-3.

Este órákat agyaltunk az ügyvéddel, meg kerestünk dokumentumokat, szkenneltünk, fotóztunk. Reggel összefutottunk anyagokat cserélni. Közben egy földszinti lakó is kikezdte a sztorit, mert az nem ajánlat, ami sajtcédulát elfogadtak.

Végtelenül hiányzik az estéimből a sok szex, a tánc, a mozgás, a kultúra.

A cégnél pedig újabb feladatot kaptam pluszban.

Tudom, hogy a főnököm sorban teszteli a képességeimet.

Például amikor igazgatósági beadványt fordíttatott velem angolra.

A héten munka után szervezeti közleményeket írtam a legújabb döntésekről, amiket futtában elhadart napokkal ezelőtt (és ott párezerrel többen olvasnak, mint a blogomat :D).

Többször elhangzott már, hogy én kellek ide.

Tegnap felkért, hogy az egész céget érintő projekt operatív részét (is) koordináljam ezentúl. Ugráltathatok mindenkit.

Oks. Mondjuk az SAP inboxom vörösen villog, mert egy hete nem tudtam az ottani feladatokkal foglalkozni (nagyjából egy hét az eltűrt csúszás).

A munkacsoportom dolgait még hétfő reggel átlapozom, ne érjen váratlanul.

(Miközben Kollegina ma egész délelőtt fotókat nyomtatott és ragasztgatott két hajtogatott kartonba búcsúajándékoknak. Kicsit azért irigykedtem.)

Ma talán elmegyek táncolni, mert tudom, hogy utána jó, csak leszakad a térdem, holnap kondi, és mivel sajnos Kócos macskája végleg elaludt, nincs kedve vidámkodni (meg a cicám látványa is felkavarná), szóval szabad a szombat estém. Szvsz aludni fogok.

Vasárnap másodunokatesóimhoz kéne menni, de annyira nem az én korosztályom, világom, és még 40 km-t sincs kedvem autózni, szóval visszamondtam köszönettel.

Inkább alszom. Rajzolok. Gyöngyözöm. Szigorúan offline. Mindegy, úgyis takarítás lesz a végén. Offline.

Mindenki eljátszik a gondolatokkal, miket hozott az életébe egy-egy ember, kapcsolat, munka, utazás, történés.

Ha az előző munkahelyemen 15 éve nem védett lombikos az a logisztikus, akit ki akartak rúgni, de ezért tilos, akkor nem ültetik be az én pozimba, hátha az megy neki (kösz!), engem meg nem küldenek el egy kis pénzmaggal.

Ha ott nem tanácsolja az egyik idős kollegina, hogy ne a legjobban fizető, hanem a legstabilabb céget válasszam, akkor nem kerülök a mostani munkahelyemre 14 éve. (Így is jobban kerestem a réginél.)

Ahol úgy éreztem, a bandázás legjobb formája a közös korcsolyázás, cégszinten mindenkit hívtam, aki eszembe jutott, akik még hoztak embereket.

Ahol egyszercsak elhangzott egy félidegentől, hogy ha néptáncos vagyok, miért nem járok vele ide és ide.

Ott fedezett fel TCsV és elhívott a tánccsoportjába.

A turnékon megismertem további csoportokat, onnan összeverődött a banda, akikkel tizenéve cimbizek.

Naszóval ezekre gondolok...

Ha nincsenek barátnők cuki öccsei, eszembe nem jut nem a korosztályommal randizni, de hát ők nyomultak.

TCsV-exkollegina döbbentett rá, hogy a tindert nekem találták ki.

Onnan jött Judós3, legutóbbi élettársam.

Az ő nővére kerti parti eljegyzési buliján kattant rám egy kismacska, akit nem bírtam lerázni. Meg Judós3-t sem, hogy vigyük haza (nem).

Ha nem csacsogok erről spanyolon (ahová azért iratkoztam be, hogy ne haljon el a 40 éves agyam tanulás nélkül :D) a csoporttársamnak, akkor nem kezd el örökbefogadható kiscicákat küldözgetni. Meg egy felnőttet. Akibe azonnal beleszerettem, irány Győr, allergiateszt, alapítvány terepszemléje nálam, cica azóta az életem része.

Cica erősen fejleszti az érzelemkimutatási képességeimet, amivel khöm nem igazán dicsekedhetek. :D

Szerintem pasinak alig mondtam életemben, hogy szeretem. Macseknak naponta. Oké, néha iróniával, mert épp akkor pisil a vécé mellett levő alomba, amikor rajta ülök (a vécén, nem az almon, vagy a macskán), utána meg kedvesen odadugja a fejét a combomhoz… :)

Na megyünk ügyvéddel beszélni, mert pont ez hiányzik az estéimből ilyen napok után.

Közben a 24 naponta 8 nap mensire a protokollt javasolta az orvos, én meg nem akarok belemenni, mert kurvára ijesztő, de a hormonszedésbe pláne nem.

Egyeztetek az endósommal, ő reálisan gondokozó nő.

---

Azt meséltem, hogy két hónapig állt a nappalim közepén a (mű) karácsonyfám? A cicus rákapott, hogy fel-le rohangál a törzsén, vadászik az ágairól, stratégiai megfigyelőpont lett a lakásban, kész játszótér! Szóval csak a farsangi bulim előtt szedtem le. :D

Pont ezért díszek sem voltak rajta, mindegy, úgysem bírom a giccset a lakásban.

---

Találkoztam a feminista újságíróval, udvariasan hallgatta a lelkendezésemet, majd elárultam neki, hogy a cicám az ő havernőjének egyik befogadott kis kóborállata, na akkor elolvadt és tucatnyi képet kellett mutogatnom neki. :D Kérte, hogy rakjam fel a csoportjába a cukikát. Na így segíti elő a feminizmuskommunikációt a macska.

---

Kaptam végül új notebookot. Több, mint fél milliósat. Csodaszép. Csodaokos. Beállítási hiányosságok vannak, majd megoldom.

Aztán magyaráztam valamit a kolléganőmnek a képernyőn mutogatva, mire elkezdett legörögni a szöveg.

Jesszus, ez érintőképernyős!!!! :D

Gyöngyöt a disznók elé...

---

Baromi rossz főnök lennék! A munkacsoportomban van néhány nem túl fejlett IT érzékű ember, én meg hülyét kapok, ha pl. valaki egy csatolmányt úgy ment le, hogy megnyitja a levelet új ablakban, utána a fájt is, majd azt lementi. Miiii? Nem is értem!!! Jobb egér, ment. Nem beszélve a billentyűkombókról, a segítő funkciókról, nem használják a felhőt, nyitva van hatszáz ablak, állandó a homokórázás, váááá!!

Kezdenek beépülni a kis fél éves célok, a legeslegfontosabb, hogy ne 4-5 órákat aludjak, na ez egészen jól halad! 6-7 órák rendszerint, néha 7,5-8 összejön. A táncról, késő esti programok nagyrészéről lemondás volt az ára. Elég nagy árnak érzem, de a lelkemnek csak ez működik.

(Értékelném, ha később kéne bejárnom dolgozni, mert a munka és a kvíz/színház/meccs/koncert/tánc között van két-három felesleges óra kiesésem, ami alatt ha hazarohanok és vissza, semmit nem tudok intézni és plusz 2 óra bkv-zás, totális holtidő és fáradtság a végén.) (És nem, nem fogok kondicuccot a városba cipelni egy óra gyalog+bkv, hogy aztán izzadt hajjal menjek a programra este, plusz még onnan is cipelhetem haza a xarokat.)

Viszont most a céges munkák, a napi túlórák, a mindenki rámzúdit ezer és SOS munkát kezd kikészíteni.

Illetve kaptunk határozatot, hogy akkor elkezdik a 600 000 Ft-omba kerülő erkélyefelújításomat, mert bizonyítottnak látják (a buszsofőr, meg a projektmenedzser???) az ázást. Nem a tőlem ázást két emelettel lejjebb! És nem a fölöttük lakó erkélyét csináltatják újra, hanem az enyémet, kettővel feljebb. És nem is a terasz, hanem alatta a homlokzat hajszálrepedése a baj, ha baj.

Nem tudom, milyen jogi lehetőségeim vannak, aki tudja, vagy statikus, építész és adna szakvéleményt, légyszi írjon!

Nem, nem akarok évekig azért nem nyaralni, meg kazánt cserélni, ha szükséges, mert bizonyítatlan ázás miatt 600 000 Ft-nyi költségbe ver egy alkoholista buszsofőr, csakmert hangosan ordít le a lakógyűlésen és a képviselő a haverja.

Azt meséltem, hogy a közös képviselő burkoló embere régebben 300 000 Ft-ról adott már ajánlatot, de a bunkóék a drágát választották?

Nem szoktam embereknek rosszat kívánni, az ilyen szintű rosszindulat úgyis csúnyán utat tör és visszahullik az életükre tapasztalataim szerint...

Valamiért azt írja a blog.hu, hogy már nem él a blogom.

Pedig de. Gondolom, valami átmeneti hiba, hiszen olvasol.

Szóval ha elvesznék az éterben, ezen az emailcímen lehet érdeklődni, élek-e mi a helyzet:

Az első három betű a blog címének első három betűje, aztán írd mögé folytatólag, hogy nlc, majd kukac és jahú.kom.

Mentsd el, ha úgy gondolod... :)

Na jó, szétrobban a fejem, hasam, menzesz első nap éééés elfogyott a kávém, szóval szédülök, mint a pixa vérnyomásom sem sok, annyi jóindulatba burkolt plusz teher jön, amiket nem tudok lepasszolni udvariasan, de nem fér bele az életembe az alig ismert kolleginával cicás bandázás (ha van ember, aki engem nem szórakoztat, akkor ez a típus), vagy az ötvenes másodunokatesók egyelőre kötelezőnek tűnő meghívása 40 km-re, egész vasárnapi programként, miközben tegnap például egész délután agyhalottként szédelegtem a lakásban, néha kreatívkodva+sorozatozva, néha olvasgatva.

Szombat este bealudtam kilenc előtt, Kócos nagyon boldog lehetett. Egy ideig simogatott, meg kiült a kanapéra cicázni, hogy ne zavarjon, aztán rájött, hogy reggelig nem ébredek fel.

(Úgy sajnálom, öreg cicájuk már nagyon nincsen jól, látom, hogy szomorkodva ölelgeti az enyémet is... A cica meg nem egy gátlásos alkat, a kanapén csókolózunk, előbb mellénkkucorodik, majd rájött, hogy nem kap figyelmet, hát a kanapétámlán odasétált és beledugta a nedves orrocskáját a csókolózásunkba. Őt nem lehet csak úgy kihagyni semmiből! :D Mehettünk arcot mosni…)

Pörög a munkacsoportom, elértünk egy mérföldkőhöz. Mindjárt egyeztetek a közös képviselővel a további lépésekről, mert hétvégén összehoztuk a közös levelünket. Este kvíz, hogy legalább minimálisan használjam az agyamat is az életemben. Kvízre (nem emberek közt dolgozó) ismerős jelezte, hogy ők csak akkor jönnek, ha nem lesz zsúfoltság, mit tudok.

Mi van? :O

Nem tudom, hogy adott időpontban ül-e mellettünk valaki, az milyen közel lesz és hangosan beszél-e majd. Esélyesen igen.

Ráhatásom nincsen. Úgyhogy ők odamennek előbb. Jó. Ettől még nincsen hatásuk a zsúfoltságra, na mindegy. Örülök, ha belvárosból hazarohanva visszaérek időben.

A nevemben foglalunk asztalt, hülyét csinálnak belőlem, ha ma lemondok két főt. Ejj, emberek alkalmatlanok emberek közt élni, pláne frontkor, ma minden kollégám legalább két-három baromról sztorizott a bkv-ról...