...majd ezerszer idejöttek, volt, aki ordított, volt, aki hívott, hogy számonkérjen, pedig nem rontottam el semmit, csak idegbetegek (nehéz ezt nyugisan kezelni, de tényleg a ciki kolléga okozott mérhetetlen galibát), a fülemtől négy méterre úgy csapkodják a berezonáló ajtót, hogy szétszakad a fejem, kérésre sem hagyják abba.
Aztán idejött valaki, aki 2 hónapja tanul spanyolt, hogy nézzem át a fogalmazását, és az jobban izgatott, mint a szendvicsem, szóval az ebédidőmben inkább leckét javítottunk. Nagyon ügyes nő, nekem meg ideje összekapni magamat (mint rinyálni fogok ezen a következő hetekben)! :D
Na, ez végre kikapcsolt, irány a határidő.
