Tegnap még három vezetőnket kirúgták, megszakad a szívem.
Latolgatunk a folytatásról, minden szekrény előtt klikkek beszélgetnek aggódva.
Hazafelé elkapott fél órára az átszervezésvezető tanácsadó (soha nem fogok már időben hazaindulni??), valamiért a kedvence vagyok, ő is felkavart kissé.
Aztán Anyu hívott sírva, hogy meghalt egyik nagybátyám. Délután a három nővér még együtt ügyintézett, hazament a középső, és ott találta holtan a férjét. :((((((
Ejj, de sajnálom! Nekem ez a nagybátyám már mindig gyerekkorom emléke alapján marad meg negyvenes, sportos, túrákon előrefutkározó vidám emberként. :(
(És kurvára sírok temetéseken. Majd bekapok nyugtatót. Tegnap is azzal aludtam csak el, pedig nem szokásom.)
Felmerült, hogy illik-e így buliznom, ma nálam lesz tizenpár cimbivel (és négy gyerekkel, meg egy macskával) beöltözős farsang. De nem hiszem, hogy a nagybácsi azt akarná, hogy szomorkodva gondoljak rá...
