Pénteken elhúztam a cégtől, mert rámomlott minden kaki. Elegem volt.
Kollegina férje hívott még februárban, hogy ellopná 31-én, 1-én a feleségét wellnessezni/ünnepelni, megszervezném-e bent.
Persze. A főnökeivel beszéltem, hogy a munkákat nekem adják, mindenről informáljanak engem is, a határidőket átvállaltam, a repjegyek, szállások, megbeszélések, megrendelések, a szabi intézését is. Füleltem, gyerekorvostól aznapra kért időpontot. Riadóztattam a férjet, ő gyorsan átszervezte. Nagyon sokan tudtuk, de nem szivárgott ki semmi.
Csütörtök reggel írt, te tudtaaaad? :D
Hát nyilván.
Ma egy órát mesélt nevetve, mennyire hálás, hozott egy 35x25-ös nagy csokit ajándékba csak nekem, nem is láttam még ekkorát. :D
A metrón csörgött a táppénzes kolléganő, hogy jók a leletei.
Elpityeredtünk. Aztán kiderült, hogy pár metróval megy előttem, bevárt és nagyon örültünk.
Együtt bevásároltunk a boltban, elbeszélgettünk, aztán beugrottam a bejelentkezésnélkülifodrászatba, mert az olcsókuponos lány napokig nem vett fel, majd hetekre előre nem látott helyet a naptárjában.
Kivártam a fél órás soromat, addig ingyenwifin letöltöttem egy sorozatrészemet és fél szemmel figyeltem a mellettem ülő negyvenes pasi tinderpreferenciáit.
Láttam egy nőt Rubik-kockás kulcstartóval és rajtam volt a kényszer, hogy megkérem, hadd rakhassam ki. Nem vagyok egy kockazseni, de idegesített, hogy olyan közel jár a kirakásához. Miért hagyja azt valaki félbe?
Odakerültem egy húsz éve dolgozó fodrásznőhöz, aki csodaszép hajat varázsolt. Azt hittem, ott kezdők dolgoznak.
Levágott úgy 12-13 cm-t, még mindig nagyon hosszú a hajam. Precíz, szép vágás, gyönyörű beszárítás (alig kerültem el a nagy vihart. Az egyiket a sok hétvégiből).
Megsúgta, hogy most ment szét hosszú kapcsolatból, a párja telefonon szakított vele (ismerős?), és egy tizennyolc éves pasival kárpótolja magát, de hát olyan szép, szerintem nem durva? :D Egy ideje nem kevés hasonlót mesélnek ismerőseim is, szóval megnyugtattam, ez teljesen hétköznapi 2018-ban. :D
Éjjel a fél óra áramszünet a Parkot is elérte, így Okossrác már egy óra körül beesett, nálam aludt.
Átlagos beszélgetés hajnali egykor egy biológushallgatóval:
-Kééépzeld, épp egy sünit fotóztam itt a szomszéd háznál (még mindig hajnali egy óráról beszélünk, buliból jövet!), amikor látom, hogy ott van egy menyét is! Egy menyét! Gondoltad volna???
Amikor elárultam, hogy néha rókák is kószálnak erre, teljesen extázisba jött.
Váratlanul ért. Még nem volt biológus pasim.
Reggel hagytam aludni, mert gyönyörű, aztán együtt reggelit sütöttünk, huncutkodtunk, majd hazament, én meg Anyuékhoz családi ünneplésre.
Kaptam egy csomó szép virágot, amiknek örültem, meg csetreszeket, amilyeneket napok óta szortírozok.
A négy gyerek és a meglepően jókedvű felnőttek vidám hangulatban sztoriztunk, mint egy nagy olasz család. A fele sztorinak nem hallottam a végét, mert másikba csatlakoztam bele, vagy én beszéltem, vagy rohangáltam lufit dobálva a gyerekeknek, vagy babáztam, vagy ettünk, nagyon sokat.
Tini unokahúg a hajamat fonta csinos koszorúba, imád a hajammal babrálni.
Szerintem öt órát a nagycsalád nem volt együtt évek óta.
Vasárnapra Okossrác mégsem tudott jönni, úgyhogy elbúcsúztam tőle, elutazik hónapokra. Nem vagyok benne biztos, hogy nem érzett kicsit többet az ilyenkor elvárhatónál, annyira szépeket mondott mindig rólam és annyit írta, hogy hiányzom…
Kivettem egy nap szabit magamtól, csak aludtam, sorozatoztam, elhajtottam néhány önmagát felajánló kismajmot, kifeküdtem a napra kb. 8 percre, aztán inkább leengedtem a redőnyöket, légkondi be, nem bírom a nyarat. :D
Ma vége a spanyolnak (szerdán vizsga, de mivel azt én már elvégeztem elég szép eredménnyel, így szkipeljük).
Heti két hétköznap estém felszabadul, az esték is hosszúak, kicsit feltöltöm magamat Budapesttel, programokkal, sok kondival (négy hete zsibbad a karom, szal az még kérdőjeles).
Elvégeztetek néhány rutinvizsgálatot magánrendelőkben, fogorvos, és nincs több elmaradás semmilyen téren.
Ja de, szelektálni kéne. :D
