HTML

Tobber életblogja

Friss topikok

Címkék

Cica

2018.09.11. 09:00 :: Tobber

Annyira élvezem!

Cuki és beképzelt és elégedetten dagaszt és elégedetlenül hőbörög és fenékrázva lesbenáll a játékra és keresi a pontot, ahol hozzám bújhat.

És békénhagy, ha olvasok.

Az ágy, az asztal, a konyhapult és az emberi táplálék teljes tabu, nem is érdekli a téma.

A világ legnagyobb sükéje, látszik, hogy a kétszerekkora nagykandúr apja vadászott neki, ő a plüssállattal is nehezen bánik el. Rámarkol a levegőre, amikor már régen rajta fekszik a zsákmányán, rángatja a fejét acsarkodva, miközben a játéka puhán a kezében pihen 10 cm-vel arrébb, hatalmasakat ugrik mellmagasságig, repül négy láb négyfelé, fúj, utánarohan, de soha, mondom soha a közelében nincs, hogy elkapja. :D

Hasonlít rám, nem? :)

 

komment

Na jó

2018.09.10. 15:42 :: Tobber

Írtam hétvégén egy csomót, de eltűnt. Mindegy.

Voltam dokinál.

45 perces előadást tartott endokrin rendszerről, meg génekről, meg annyira durván beletrafált számomra irrelevánsnak tartott, ezért nem is említett fájdalmakra, gondokra, hogy úgy tűnik, körvonalazódik egy szindróma.

Egy (remélhetőleg) jóindulatú daganatot még idén kiműtenek, mert annyira sok teret foglal, nomeg panaszokat okoz, illetve az ő létéből gyanítható még kettő másfelé, irány további vizsgálatok, illetve sebész keresése.

Ami nincsen: pajzsmirigy (tökéletes), cukorbetegség (IR van, karbantartva, PCOS eltűnt).

Ami panaszt ez az adenóma, illetve a valószínűsíthető daganattársai okoznak:

Izomgörcsök, izomfájdalom (évek óta csak feltett lábbal tudok dolgozni, napi többször görcsöl be, sokszor csak ütögetem, hátha kimegy belőle a fájás, Mydeton évek óta a legjobb barátom), depresszió, sűrű hangulatingadozás (na most akkor bipoláris zavar, vagy ez???), vérnyomászavarok (nekem vérnyomásom nincs is!), vizes hasmenés (évek óta nem találnak a gasztrósok semmi intoleranciát, allergiát, gyulladást, én meg végigteszteltem ezer diétát, rohadtul szenvedek a témával), elkopó fogazat (két fogamat csikorgattam nagyjából porrá 1-2 év alatt), vércukorszint-zuhanás (egymás után kétszer kerültem úgy ájulásközelbe, hogy okosan ettem kondi előtt, szóval a kulacsomban higított málnaszörp van, ciki vagy sem!), menzesz/libidózavar (van, mondjuk a második nem zavar :D), hasi elhízás (van), fejfájás (durván), és ez az állandó nem jól vagyok érzés.

Illetve pakliban van a vesekő, epekő, csontritkulás, meg még okozhat egy csomó komolyabb szart, és ekkor felhívnám a figyelmet édesapám kb. 20 éve tartó nyűglődésére az említett összes(!) tünettel, csak ő nem kezelteti a "valamit" a nyakában. Depresszióval, hasmenéssel, erőtlen izomzattal, komoly csontritkulással.

Genetikai halmozódás, na mindegy.

Biopszia, újabb CT, újabb terheléses ez-az, laborok, sebész keresése, dietetikus egyeztetés, kontroll, műtét, a továbbiak a találtak tükrében...

Még jó, hogy egyébként teljesen egészséges vagyok.

Az endokrinológusom ujjongott, hogy megvan a probléma, már csak kezelni kell. Végülis a fenti ezer tünettel jártam már mégennyi vizsgálaton eredmény nélkül, élvezném, ha egészségesebben élheték, úgyhogy nincsen kérdés, végig kell csinálni.

Hátha jó közérzetem lenne hosszú évek után.

*sóhajt*

komment

Hedonizmus

2018.09.07. 15:53 :: Tobber

Nos, lecsupaszítottam a programokat az alábbi minimum igényszintemre.

Tamaris bolt, cipő leárazás.

Kócos egész estés-éjszakás szórakoztató társasága.

Konditerem.

Hobbifőzés.

Hajfestés.

Jégkorongmeccs.

Tulajdonképpen ennyivel bármeddig jól elszórakoznék.

komment

Morzsák

2018.09.06. 15:05 :: Tobber

Most már hónapok óta nagyon fájnak az izmaim, főleg, ha sokat állok, vagy ülök. Mintha betontömb lennék. Rohadtul fáj az egész lábam, fenekem.

---

És fosok a biopsziától, jó lenne, ha elkerülhetnénk.

---

Visszatértem a munkába (pedagógusrinyálás már megy ezerrel, figyeltétek? :D Fárasztó 1/6 év pihi után egy hete dolgozni. Szemét vagyok, de akkor is), és a cég egészét felforgatják, nagyon komolyan. Ha az egyéni félelmektől eltekintünk, hihetetlenül izgalmas és összetett közgazdász feladat egy ekkora vállalatnál!

Egyelőre a megnövekedő feladattömegre koncentrálok, a jövő másodlagos.

---

A cica 1-2 hete teljesen kerge, kitágult pupillákkal, kiabálva veti rá magát minden árnyékra és bogárra, ami rém idegesítő ám húszpercenként. De főleg aggódtam. Aztán tegnapra bújós kiskedvenccé vált, na ez még aggasztóbb! Maugli nem szokott egész este a lábamnál tisztálkodni, szunyókálni.

Különben meg egy édes kis önálló fazon nagyon határozott elképzelésekkel (macska, nyilván), bohókás lököttséggel. Imádom!

---

Spanyol 90%, hogy nem. Nincs lelkierőm.

---

Kondizni sem sok. :D

komment

Négy nap Budapesten

2018.09.06. 14:59 :: Tobber

Bével felfedeztük a lakóhelyünket. Nyakunkba kaptuk Budapestet, meglestük a szép helyeit. Maradt bőven hosszabb hétvégékre a listánkról, első körben négy napot szántunk erre lazán, későn kelősen, ráérősen, sétálgatva, nagyokat beszélgetve.

Szerencsés időnk volt, igazi 30 fokos, napsütéses nyár.

Első nap a Pagony Kertben kezdtünk, én persze kézműves hamburgerrel.

Ez egy, a Gellért Fürdő régi gyerekmedencéiből kialakított kerthelyiség, délelőtt szinte forgalom nélkül. Kilátással a hegyre, a Szabadság-szoborra, szerencsés napon az On the spot készítőinek fotózására.

Kapcsolódó kép

Lesétáltunk a BKV-hajóhoz, ami hétközben a bérlettel használható, felhajókáztunk a Kossuth-térre, lelkesen fotózgattuk a hidakat és integettünk Bé kedves ismerősének, irtó menő. Ott a Szamos kávézóban kötöttünk ki egy sütire, aztán összefutottunk az említett kedves emberrel, aki kinyomtatta a belépőinket másnapra.

És persze kellett a parlamenti szuvenírboltból a néptáncos-huszáros magyarklisés pénztárca!

A Bazilikában felmentünk a kupolát körbejárni, élveztük a csodás kilátást, az egymásra találó orosz turistákat, please take a photo of me, I am lonely...

Aztán átvezetett minket a londíner (boy?) az Ária Hotel elképesztően elegáns hallján, tele szép külföldiekkel és zongorázó néger énekessel. Elegáns és udvarias hosztok, hoszteszek fogadtak minket a tetőn lévő rooftop bárban. A város fölött, elképesztő kilátással a Bazilikára, kényelmes fotelok, a kávés koktéljuk kihagyhatatlan, a szappan a mosdóban bergamotos Molton Brown.

Kapcsolódó kép

Képtalálat a következőre: „ária hotel”

Aztán Bé nagy örömére felültünk az Óriáskerékre. Remek fotók készültek.

Zárásként némi H&M Home párnaárnyalat összehasonlítás és besemmerekmenni táskaboltlátogatás.

A második napot az Á la maisonban kezdtük pezsgős koktélos, eggs benedictes brunch-csal. (Nemsokára már házhoz is szállítanak!)
Igen, elég nyilvánvaló, hogy a rafinált tojásételek és a kézműves hamburgerek a két gyengém. Meg a súlyom az előbbiek miatt. (Az omlett is finom ott a közelben a Liberté Hüttéjében a Szabadság téri park közepén, ott reggeliztem az MR-em után egy bailey'ses fagyis kávé kísérettel pár nappal később. Kellett a pozitív töltet, féltem.)

A képen a következők lehetnek: ülő emberek, asztal, nappali és belső tér

Utánaolvastunk az épületek történelmének, örömködtünk a felújított csodagyönyörű épületeken.

Elsétáltunk a Parlamentbe, ahol körbevezettek minket az épületben, meséltek a koronáról, és a biztonsági őr privátvezetést tartott saját sztorikkal. Aztán elugrottunk fogorvoshoz, nincs is vidítóbb egy fülledt pesti délután!

A harmadik napon kézműveskedtem ismerősék boltjában, aztán elugrottam Béért és felmentünk a Hármashatárhegyre a kilátóból is megszemlélni szépséges városunkat.

A közeli Hangár bisztróban üdítőztünk, majd átautókáztunk a Római partra és a fövenynél kirakott asztalok egyikénél madulás-rizstejes jegeskávézgattunk, végignéztük egy frissházas páros jegyes (vagy mi) fotózását, bénázását a nadrágtartóval.

Képtalálat a következőre: „fellini kultur”

Végü meglepetééés egy hamburgerezőben fejeztük be a napot a Burger's Bar teraszán Óbuda csendes sétálóutcájában. Bé pirított velőset evett, nyami.

Kicsit izgultunk, hogy a szakácsfiúk túléljék a darázstámadásokat.

Negyedik napon a Czakó kert étterem télikertjében ebédeltünk, ahol kikérik maguknak a coke kérést, csak biokólájuk van. (Finom.)
Képtalálat a következőre: „czakó kert”

Csavarogtunk a Gellért-hegy kis erdei ösvényein, ki-kibukkanó kilátással a várra, Dunára, forgatagra, a Filozófusok kertjében, a Szent Gellért szobornál a vízesés tetején, aztán elkerültük a Mesterségek ünnepe-tüzijáték tömeget a belvárosban és órákat sétáltunk a Fiumei úti sírkertben.

Csodálatos hely. Többtucat hektáros gondozott liget, felújított mauzóleumok, hosszú virágágyások, értelmes tájékoztató anyagok és főleg talán tíz embert láttunk összesen.

Filóztunk még kicsit a lét kérdéseiről és messziről tippeltük, kié lehet az új síremlék a tér közepén. Beletrafáltam, Horn Gyula. Megcsodáltunk síremlékeket, kihagytuk néhány író, költő sírját, még visszatérünk.

Képtalálat a következőre: „fiumei úti sírkert”

Négy nap itthon, luxusban...

(Fotók nem sajátok, google találatok)

komment

Szabadságon, itthon

2018.09.02. 18:24 :: Tobber

Bő két hét szabadság.

Semmittevés.

Főleg bkv, főtt kaja és fehérnemű nélkül. Légkondi be, redőny le, utálom a nyarat.

Jön az ősz, a nyugalom, ma senki nem nyírt füvet.

Próbáltam nem szorongani. De az nem elhatározás kérdése. Mivel a nyaki valamit naaagyon halovány kutatások alapján talán okozhatja a hangulatstabilizátor, és a két dokim ellentéteset állít, az egyik letiltott róla, hát leépítettem. A bipoláris zavar úgysem közveszélyes, a depresszió meg lehet a nyaki valamitől is. Meg az állandó izomfájás, -görcs. Azt értékelném, ha múlna.

Elintéztem a kötelező dokikat.

Végül visszatértem a saját fogorvosomhoz, mert egyrészt nincs annyi bajom, hogy két évnyi prémiumomat ráköltsem fokozatosan a világ legszimpibb dokijánál, másrészt az ő heppje minden fogat megtartani, de nagyon, sportot űz belőle.

Nyaki kontrasztos MR (miután a CT-ről kiküldtek, hogy az kevés lenne), nem jó hírekkel, mert nagy és nem a pajzsmirigyen van. Biopszia két hét múlva.

Takarítottam sokat. Olvastam. Sorozatoztam.

Voltam színházban, ezt a darabot a meleg cimbikkel is meg akartam nézni. Ahogyan vártam, fergeteges. És aktuális. És velük akartam összenevetni, ahogyan egymásra ismertünk.

Meg söröztünk.

Meg átjöttek hozzám öt órát társasozni, cicát nézni, Gét ünnepelni.

Szervezzük az őszi nagyobb programokat.

Bizniszeltem Szomival.

Próbálok cicázni. Ő egy Maugli, én egy érzelmi analfabéta, jól elvagyunk egy méterről békésen szemlélve egymást.

Ikeáztam, kellett egy polcelem a kanapé mögé, mert a macs néha 2 percre is odaül és hátraájult.

Vásárolgattunk, csavarogtunk.

Sokat szexeltem. Átváltottam a kedves egyetemistákra, a kismacsókat leépítettem.

De akkoris Hokis a kedvencem, ahogy sétálok hazafelé és már látom várakozni a ház előtt... Hát ő A Férfi. Fogy a whiskym.

Munka is be-becsúszott, bent hatalmas átszervezések folynak. Mire visszamegyek, a vezetők egy része nincs a helyén.

Szeretnék maradni, sok a magánorvosi számlám.

Kollegina már sír bent, pedig a sírós én vagyok.

Tanulom a mentalitásváltást.

Régen azt tartottam helyesnek, ha konfliktuskerülök, mindent benyelek. Aztán tíz éve azt, hogy asszertíve kiállok magamért, beleállok a helyzetekbe, nem térek ki. Ebben jó is vagyok. Csakhogy vééégtelen energiát, ráfigyelést szív le.

Úgyhogy most gyakorlom, hogy véleményt sem alkotok és leszarom. Másképp nem élhető túl a nagymulti élet, fele kollégám nyugtatón és/vagy terápián él. Sajna a második a ritkább.

Hezitálok a spanyolon, de heti 2 este munka után, este nyolckor sötétben/hidegben hazacipekedni a könyveket, majd hatkor kelni, meg még 2 este tanulni... Hááát, nem sok lelkierőm van most. Motiváció sincs, ezt a szintet kéne profin hoznom inkább.

Kondizni sincs. Diétás főzni sem.

A műtétet sem tudom, hogyan zavarna be, az legyen az első.

Télen írtam a kis krétatáblámra egy listát a rövidtávú célokról. Kipipáltam, írtam újat télig.

A cica remekül van, voltunk ismétlő oltáson. Oké, bepisilt a pániktól, amiért borzasztóan sajnáltam. Nem első alkalom, de egy évig nem megyünk.

A lakásom nagyjából egy légtér, a fürdő, háló leválasztott csak. A bejárat felé is szökhet a cica, de ha a tetőteraszon kiugrik a hatalmas tetőzetünkre, többet nem találom. Így arrafelé szeretném zsilipelni. Ha ki is jut egy szintet, nem tűnhet el.

Kértem árajánlatot egy macskabiztos nagy kifutóra, van épp elég hely rá. Ő rohangálhatna a hálón belül, én meg végre szellőztethetnék és nem kéne aggódnom, hogy baja lehet, ha egy madár után vetődne, amivel tele a kertváros. Nem az a szobacica alkat, meglát egy bogarat, pillanatok alatt a szekrény tetején terem, nagy sprinter, ha akarnám, sem tudnám elkapni.

A hangulatos budapesti kóborlásainkat Bével majd mesélem gép elől. Belelendültünk és növekszik a lista...

 

komment

süti beállítások módosítása