Tegnap visszatértem a táppénzről.
Taxival jöttem be dolgozni. (Végül ma is, mert végtelenül a görcsölt a hasam, mensi, meg valami bélgond egyszerre, oszt ájulásközelben voltam).
Mindenki nagyon kedves, meg előzékeny, meg nagyon örülnek, meg egész nap csak nevettem, jaj, nagyon fáj hiányzott! :) Nomeg a röhögős ebédek.
Este elmentek inni csapatostul, de ahhoz már nem maradt energiám, beugrottam a sárga kabátomért (hehe) a plázába, meg vaskészítményért, akkor már becsúszott a kosárba egy kis gyöngy is, cicakolbász, cipekedhettem haza gyalog.
Reggel megfőztem diétásan, rámfér ennyi punnyadás után sok fehérje, kevés ch*.
Na utána lettem szarul, már tűrhető.
650 olvasatlan emailem volt, a többi inboxot csak végigfutottam, priorizálok ezerrel.
Lelassultam, ez nem egy multi tempója, gatyába kell rázódnom.
*Ilyenkor érzékelem, hogy a környezetem mindig kajákról beszél, főnököm ma egy éttermet ajánlgatott nekem és végigmutatta a szaftos-galuskás nyami kíválatot, Kollegina meséli a receptet, mit főzött, diétás sütirecepteket agyaltunk ki ebéd közben, miközben engem az nem izgat...
---
Kondizni ma még nem merek elmenni, a sebem sem szépségdíjas egyelőre.
