Tíz nap után taxival kimerészkedtem kontrollra.
Elmagyarázta a prof a műtétet végre és gyönyörűen javulok, szóval ha akarok, jövő héttől dolgozhatok.
Megyek is!
Elhal az agyam a horgolgatástól. Soha nem fogom megérteni a kreativitásukból élő embereket. Pedig nekem abból több jutott, mint észből! :D
Elsőként érkeztem, ÍGY kellett négy teljes órát várnom fszom.
Az egészségügyben direkt szivatják a betegeket? Bonyolult egy papírnaptár vagy ne adj Isten google naptár 15 perces beosztásokkal?
Persze szövettan nincs, újra sorba kell majd állni. (???)
Találkoztam két táncos ismerőssel, egy kollégával, meg egy szobatárs hölgy adott két puszit, hogy vigyázzak magamra.
Imádok belekukkolni más könyvébe. És ráguglizni a szövegtöredékből, ha izgalmas.
Mellettem egy jólöltözött férfi angol nyelvű verseket olvasott.
Azta!
William Carlos Williams verseket!!!!!
Megdobbant a szívem.
Olvas még bárki szépirodalmat?
Annyira utálom a szellemi hanyatlást, mindenkinél csak kétes szerzők önsegítő könyvei, meg gagyi romantikusok a lapos életűeknek, geekek a geek könyvekkel (jó, az nem gáz, csak ne állítsák, hogy sokat olvasnak. :) Az nem ezt jelenti...)
Aztán végigaludtam a napot, holnap Nagy Teraszrendezés, apám elkapja a lepottyanókat.
Jó, lassan válaszolok minden levélre, bocsi! :)
