Valaki mesélje már el nekem, milyen fejem van, hogy tőlem kérnek az emberek párkapcsolati tanácsokat? :D
Mondjuk végtelenül egyszerű a hozzáállásom így öregkoromra*: ha szarvele/szaraszex/szenvedés/megalázó/nemboldog a kapcsolatuk, akkor van élet egyedül is, vagy utána mással, minek erőlködni. Látom a sok-sok-sok rossz példát, látom a sok-sok elvált és kivirult kolléganőmet, kapom a véleményeket, mennyire irigyelnek a vakmerőségemért bátorságomért, hát hajrá.
Önbizalom, merészség és tartás, nem kell tűrni.
*Miután tűrtem bántalmazást, meg sovinizmust, meg apámat en bloc, elég nyilvánvaló a következtetés így 42 év után. :D
