Egyetlen asztalos sem tud tavasz előtt egy 2 napos ács-asztalos munkát (kb. 4 db téglalap ráccsal, tök mindegy a pontos mérete, a színe, kb. semmi extra) bevállalni.
Még másodunokatesóm sem.
Ha valaki tud Budapesten, szórjon légyszi meg a számával, akár pofátlanul sokat is kérhet érte.
(Ugyanitt Bének gipszkartonos kerestetik.)
Illetve nagyon gondolkozom azon, hogy pár órát rászánok a minimál szakmai alapokra és megoldom magam.
---
Aki sehol nem tud elhelyezkedni a mai fővárosi munkapiacon (és a tanuló/karrierbe kezdő gyereke kénytelen éjjel dolgozni a családra), az vagy beteg, vagy egy lusta dög, vagy képtelen megférni egy munkahelyen másokkal. Morgok egy anyán, aki munkahiányra hivatkozva támaszkodik a fiúra, az utolsó csepp vérét szívja ki, a sportkarrierje megy fuccsba... Ne válogasson, fogadja el, ha kiadnak neki egy feladatot, végezze el és kap fizut.
Azt elfogadom, hogy egy nagymulti sokszínűségkezelésére nem alkalmas mindenki (jesszus, mennyire durva zsibvásár van itt ma is!), látom nálunk is, az hamar kiesik. Nade egy kávézóba pultosnak átmenetileg is elmehet, tele a net zseniális melókkal. Grrr.
Próbáljuk biztatni magunkat, hogy ha megszűnne a munkahelyünk, kibírjuk, mire kioktatott egy egygyerekes, férje is dolgozó kolléganőm, hogy én könnyen beszélek, de náluk ő a családfenntartó. Csak annyit kérdeztem, hogy én nulla forint bevételből eltartva magamat vehetem-e a témát lazábban.
---
Tegnap némi dilemmám volt. Nagyon durván ment a hasam, ellenben annyira szédültem a vécén, hogy hideg verejtékben, csillagokat látva, ájulásközelben berohantam az ágyba, oda essek, mégse a macskaalomba arccal... De ott meg nem bírtam sokáig a hasgörcsökkel, ki kellett rohannom. Ahol megint fordultam le.
Szédelegtem oda-vissza. :D
---
A cica érezhetett valamit, az ajtónál fekve őrzött.
---
Annyira fontoskodik, de közben egy végtelenül jóérzésű lélek. És reggel dorombolva tud a mellemre kucorodni elégedett kis pofával, amint felkapom a fotelben a cipőmet és rohannék... :D
