Azért a faxom kivan, amikor ma harmadszor cáfolja Kollegina az állításomat.
Pl. nem lehet kinyitni az egyik ablakot, mióta a redőnyös szerelt. Jelzem, erre beleokoskodik, hogy ő bezzeg ki tudja nyitni. De nem lehet. De ő szokta.
Jó. Odasétálok vele, és tényleg a csukló elé szereltek egy bisz-baszt, amitől nem nyílik.
Mondom a főnöknek, hogy van X típusú irodánk is. Nem, Kollegina szerint nincsen. De van. Nem. Jó, keresnem kellett rá adatokat, pedig kisebb gondom is nagyobb ennél.
Agyhalott informatikánk ismét kifejlesztett valamit, ami nem működik. De az működik, mert ő tudta használni. Jó, nálam nem fut. De fut!
Iderángattam, jééé, tényleg nem fut.
(És amihez hónapok alatt kiharcoltam jogosultságot, hisz kell a munkámhoz, azt elvették egy frissítéskor, úgyhogy intézzem az egyik (mert persze sok van) IT igénylő oldalon. Ami fél órát homokórázik, majd mivel lejárt az időm, ki is léptet, tehát el sem tudom indítani a kérést a jogomra, ami megvolt eddig.)
Tájékoztatná valaki az IT-nkat, hogy nekünk ezekkel DOLGOZNUNK kellene, nem hobbiból könyörgünk hetekig 1-1 javításért?
Idegbeteg mindenki az IT miatt.
Az már természetes, hogy egyszercsak újraindul a gép figyelmeztetés nélkül, pont mikor SOS kéne belőle valami, ma másodszor.
Rendszerint percek, mire megnyílna egy segédprogram.
Tényleg van midlife burn out, meg minden, de a fásultság nem a monotonitástól alakul ki, vagy a sok munkától, hanem az eredménytelen szélmalomharcoktól, amivel minden nap órákat küzdünk kénytelenül.
És én álltam bele egy témába, ha már úgy hirdetjük, hogy környezetvédők vagyunk, tegyünk mi is érte. Meg a ház előtti dzsumbujt szeretném kiirtatni, de mindenki másra mutogat, miközben arborétumokba járunk ki gereblyézgetni, a belső udvarban luxus kertecskénk van. Kívül gaz mindenhol. Meg kikunyeráltuk hárman, hogy tesztelhessük az új rendszert élesítés előtt, mielőtt az is összeomlik, most áll fent a balhé éppen az előző miatt.
Megköszönték, majd élesítették a tesztünk nélkül, totális hibárafutás az egész, zeng a ház a balhéktól, párszáz emberrel kib.sztak, mi meg dühöngünk (és nyeljük mások dühöngéseit) tehetetlenül. Visszavonni nem lehet, a régi rendszert kikapcsolták.
Ma ismét szerelek valamit a kávéfőzőn, és még van képe másnak hőbörögni, hogy hány ember vár kávéra. Faxom, akkor szerelje meg ő, egyébként egyáltalán nem lenne.
És akkor pénteken már nem is fárasztottam magamat, hogy békét teremtsek, mert általában megteszem: két harmincas(!) srác cukkolt egy 34(!) éves kolléganőnket a tájszólásáért, az egyébként cuki csaj drámát csinált belőle. Nekünk. 1. Semmi humorfaktora nincsen, gyerekes, ne tegyék, még ha egyébként nekik is van. 2. Engem pl. lehet cinkelni, mert duplán kapják vissza, és úgy vicces. De a nő mindent sértésnek vesz, láthatták volna rajta. 3. Tényleg felnőtt dolog azon rinyálni nekünk 34 évesen, hogy a gonosz fiúk szekálják? Védje már meg magát.
Óvoda.
Valami tanulmány írta, hogy mekkora hiba stresszes munka után lemenni sportolni. A fotelból filozofálgatva biztos még nem próbálták, én inkább lemegyek kondizni.
