Tobber életblogja

A Calzedoniában a kedves eladólány győzködött, hogy ne L-est vegyek, M-es a méretem! De nem. De igen, nézzem csak meg, mekkora a dereka.

Hát nincs igaza, de nagyon jólesett. :)

A csomókban hajhullásom úgy megállítottam 2-3 hónap alatt, hogy még fésülésnél sem jön ki pár szál sem nagyon!

(Igen, maradt még, bár érezhetően kevesebb.)

Nincs vedlett medve a fürdőmben és hajlepedő az ágyamban.

Biovánne Plus+ (pluszplusz??) egy dobozzal, Bánfi hajszesz hetente pakolásnak, Alpecin koffein sampon, meg abbahagytam a diétát. Visszajött pár kiló, de az egészségem fontosabb.

Majd lassítok, ha Judós3 nem felejti nálam a szénhidrátbomba ebédjét, amit kénytelen voltam megenni. :D

Állítólag a spanyolokat nehéz lerázni, ha programot akarnak velünk. Hát azt játszottuk tegnap, hogy jó kifogásokat kell kitalálnunk a spanyoltanárnak, meggyőzően kell lepasszolnunk.

Nem volt egyszerű, nekem a virágokat kell ültetnem péntek esténként és a nem megyek vele vidékre, mert a vidéki virágokra allergiás vagyok érvek győzték meg.

Aztán Judós3 kuncsorog olyan szépen a szeretetemért, hogy nehéz nem duzzogni.

Még duzzogok, nem is látott még így, nem akarok kekszet. Na mindegy.

Hétfőn továbbra is költözni akar. Hozzám.

Nem tudom, nem bízom benne. De lakótársnak irtó szórakoztató lenne.

Én mondtam, hogy ebola.

Judós3 már rinyált, hogy miért nem hívom soha (mondjuk mert rossz a telefonja, a messengeren meg xar, meg nem sok kedvem van hozzá), ő viszont nem ér el, mert munka után vagy spanyol van és legkorábban nyolcra érek haza, vagy kondi van és fél kilencre, akkor meg ülnék csak úgy tíz percet a házimunka, tanulás és szépülés előtt...

Kérte, hát ma suli után megvárhat és átjöhet, majd meglátjuk. Tehetséges konfliktuskezelésben, viszonylag játszma nélkül megy neki, miután rájött, hogy az nem is jön be nálam.

Most kiugrottam uzsonnáért, friss eper, lipóti nosztalgia kifli, házi vaj, tv paprika, üres gyógytea (sztem én szeretem a világon egyedül az ánizsos-kamillás-édesköményes-borsmentás gyomorgörcsoldó teát, a patikába csak rendelésre hozzák), nyammmmi!

A nap is kisütött, a leckém is kész van mára, csak tanulni kéne jóóóóval többet, mint belefér az energiámba.

Ma már hosszasan balhéztam a beszerzéssel, mert idióták mert alkalmatlanok az együttműködésre, de nélkülük semmit nem lehet megoldani.

Este rinyáltam az edzőmnek, hogy gyenge vagyok (vagy ő szivatott meg túl nagy súlyokkal, azt láttam), pedig vitaminokat szedek. Ő meg nem. És annyit pörög, mint én. És csak egy gyógynövény kapszuláját szedi hosszú évek óta, úgyhogy kértem tőle egy havi adagot. Egy próbát megér.

Ja, meg majd fogok aludni is, bár Judós3 a hajnalig dumálás nagymestere, és 4:55-kor kel, kelek vele, nem is tudok visszaaludni.

Holnap Rosszfiú jön értem, sztem el fogok aludni, ha jól ismerem, a teraszon fogunk beszélgetni a naplementében...

Pénteken szabin leszek, mert önmegtartóztatóan egy fél éve nem vásárolgatok, nem plázázom, egyébként meg minden zárva, mire megyek hazafelé, hétvégén meg nem megyek be emberek közé, hát most már kell vennem pár ruhát. Meg hajfestéket, sminket, parfümöt, szóval minden kifogyóban.

És pénteken 10:00-kor nyitásra átsétálok a közeli plázába, 11:00-kor tervezem elhagyni a plázát, mire a Glamour-napok népe odaözönlene. Olyan 30-40 000 Ft-ot spórolok félárú kozmetikumokon, 20%-os kedvezményű cipőkön, megéri azt az egy órát.

Utána pihenni akarok. Aludni a teraszon, könnyű ebédet főzni, aztán este tali Bével, Bézséjével, remélem, bedobunk egy felest a hokimeccs előtt!! Utána felszedem valahol Judós3-t, nálam alszik, reggel a közelemben lesz a vizsgája, amit elintéztem neki, átdobom oda.

A többi képlékeny.

Egy apró észrevétel:

Előbb húzzatok redőnyt, aztán húzzátok a hajatokat fényes egyenesre. A mait megspórolhattam volna, ha tudom, hogy ömlik az eső.

Persze a szemem biliárdgolyó így is az allergiától.

Én vagyok a cégnél a cinikus rutinos, most a megbeszélésen is én tettem fel a nagymulti abszurd káoszában a kellemetlen keresztkérdéseket (igazam is van, meg nem hódolok be meggyőző indok nélkül), aztán meg hakniztam a T-mobilos családi sztorimmal, már tudok rajta röhögni. A többiek meg rajtam, úgy látom, mindig várják, hogy valami pikírten vicceset szóljak be.

Na persze nem a sikerért teszem, önszórakoztatásból...

Mostanában három, engem egyébként nagyon kínzó kérdésről nem írogatok ide, a politikáról, a nők helyzetéről, ami aggasztó itthon (is), meg a kollegális viszonyokról, benti csapatról. Sokat segített az új épület, a hatalmas és napfényes konyha, ahol végre van hely ebédelni/szocializálódni.

Szóval ha hiába várok este az előtte megerősített randinkon, nem jön, telefon kikapcsolva, akkor fél éjjel fent vagyok, hogy nem baleset érte-e, aztán persze kiderül, hogy nem. Én lennék a hülye?

Én vagyok a kompromisszumképtelen, a rászánt fél hétvégéről még este is úgy nyilatkozik, lassan érkezik, és végül otthon töltöm egyedül, azt sem tudván másnap délutánig, él-e, akkor nem vágok jó arcot??

Kunyerált, hogy átjöhessen, estére engedtem. Állítólag elájult. Én meg nem hiszem. Főz nekem engesztelésül. Nem kell. Bújjak hozzá. Nem akarok. Hadd öleljen át. Ne. Mit akarok, megteszi. Semmit, tiszteljen.

Ottaludt, de sem csók, sem más nem volt. Látom, hogy nem tudja kezelni a helyzetet, de nem fogom megkönnyíteni a dolgát, megszivatott.

Nem kukáztam, mert régen kedveltem, de ehhez már nincs sok kedvem. Meg nekem Rosszfiú a nagy favorit, anno becsajozott, annak már vége, jó ütemben jelentkezett be, így kell lennie.