Rinyáltam, hogy milyen szórakoztató lenne egy kistestű kutyát (pincsit :D) elhozni a menhelyről, dehát a lakás kicsi, nekem nincs sok időm rá, csak állatkínzás lenne.
Erre Judós3 megnyugtatott, hogy ő korábban hazaér a munkából, addig foglalkozna vele.
Visszakérdeztem, ha egy kutya tizenévig él, ő még akkor is itt lesz-e.
:D
Kicsi a világ rovatunk aktuális eseménye, hogy Pincérfiú, akit nyár óta lerázogatok, a napokban kérdezősködött, melyik autót vegye.
Rábeszéltem egy szépségre, meg is vette. Kedden dicsekedett a fotóival messengeren, meg is jegyeztem a rendszámát.
Puhatolózott, mikor találkozunk, leráztam kedvesen.
Aztán sétálok hazafelé a dugóban álldogáló autósor mellett. Kiszúrok egy ugyanolyan autót, micsoda szépség!
Közelebbérve ismerős volt a rendszám.
Hát Pincérfiú az!
Bekopogtam az ablakán, hogy szia, menő az autód! Döbbenten nézett oda, hogy bejött a csajmágnes, de csak én voltam. :)
Gondolom, a gyalogosoknak is megvolt rólam a véleményük… :D
Persze azonnal invitált, hogy üljek be, de mondtam, hogy gyalog megyek, mert sietek, hehe.
Persze kanyarodott volna hozzám, de nincs kedvem hozzá. :)
Tegnapi terv munka utánra: bevásárlás, takarítás, alvás.
Aztán Judós3 hív, hogy a közeli áruházban van a tesójával. És velem akar lenni!
Jó, de hadd műkörmözzek. Addig a kanapémon elszórakoztatta magát, németül nézett piedonét (don't ask!).
Aztán szokásos, éjjel pizzarendelés, reggel palacsintát sütött nekem.
Közben meg keresztben aludt az ágyon, megmozdítani nem bírom, horkolt, bújt, takarót rángatott, majd a fejemen aludt, úgyhogy én sehogy. :D
Szétrobban a fejem.
Egykor elküldtem fodrászhoz. Végre alszom! Ja, nem.
Csöngetnek kettőkor. TCsV és a párja. Hogy ők jöttek társasozni.
Oké.
De az holnap lesz! :'D
Jaa, azt nem figyelték a levelezésben, csak az órát.
Úgyhogy felkaptam egy pólófarmert és megettük a tonna fánk nagyját, amit a bulira hoztak. :D
Két órát dumcsiztunk, szeretek velük lenni. Bár a saját Anyum sem állít be váratlanul, hehe.
Judós3 mindjárt visszaér, megyünk erősíteni.
Holnap d.e. is, utána meg nálam lesznek a cimbik, ugye.
Álmos vagyok! :/
Hát én meglepődtem. Adott volt egy spanyol lecke, feltételes mód gyakorlására: melyik valaha élt híres emberrel beszélgetnék szívesen. Hát leginkább valami kortárs íróban gondolkoztam, Békés Pállal talán. De ha már halott író, legyen Bächer Iván, imádom a történeteit, éltem vele egy időben Újlipótvárosban, polgári családi történetek, fantasztikus emberismeret, vele könnyű érezni a hasonlóságot és hát őt mindenki ismeri.
Gondoltam én. Tartom a kiselőadásomat az órán, a spanyol születésű tanár nem ismeri, okés. De senki más sem! :O Egyetlen hatvanas nő tudta, hogy kiről beszélek. Én annyira, de annyira ledöbbentem. Nekem ő egy legenda.
Elszomorodtam.
Egyébként a hatvanas nő a legjobb eszköz a sztereotípiáink lebontására, olvasott, szorgalmas, gyorsan fog az agya, művelt, ismer alternatív színházakat és filmeket, pedig egy cuki nagyinak tűnik, aki az unokák miatt akar spanyolul tanulni. Volt már ilyen csoporttársunk, róla kiderült, hogy egy irtó híres színházi ember lánya, őt is imádjuk hallgatni, jön velünk iszogatni mindig.
Én is ilyen hatvanas nő akarok majd lenni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Szerdán korábbra tetettem a reggeli kondizást, hogy maradjon egész napunk kitakarítani Judós3 örökölt kis horgásztanyáját. Rákötöttem az egyik S.K. kokárdámat, a legkevésbé nőies darab egy gyöngyfűzött volt, hát azt. Összerendeztem minden takarítószeremet, zsákokat, rongyokat, ételt, italt, majd egy jóleső kondi után ágybabújtunk és este jöttünk elő. :D Pizza, tiramisu, TBBT, dumcsi. Sétáltunk a sötétben, majd hazadobtam este.
Nem akartam bemenni (a szüleivel él), de hogy nézzem meg a kutyákat. Hát, azokat nagyon szívesen, de csak az utcán. Megvakarásztam őket, cukorbuksik. És nagyon örülök, hogy nem kellett a szüleivel összefutnom. Nem terveztem bemutatkozó vizitet, ezért egy szűk fekete póló volt rajtam, és sztem azzal sem lehetek szimpi, hogy öregebb vagyok a fiúnál, pontosabban szólva anyukánál egy tizessel vagyok csak fiatalabb, a nagymellű maca kép pláne nem kelt szimpátiát, de az, hogy egy háromtenyérnyi szivárványpóni képe feszül rajtam, na azzal tuti elvágtam volna magamat! :D
Tudom, hogy középszerű vagyok. Az életemet nem középszerűen élem, sőt, de a kvalitásaim/hozzáállásom alapján nem vagyok kiemelkedő.
Sosem voltam kitűnő, csak jeles. Sosem summa cum laude, bár sokkal jobb az átlagnál. Baromi jópofa táskákat, statement nyakláncokat készítek, de ilyet tudnak még itthon ezren. Ha kondizok is, sosem leszek szálkás (főleg a tegnapi két karéj kolbászos melegszenya után). Cuki(?) arcom van, ami bejön a pasiknak, de sosem voltam szép. A munkámat tizenéve maximális értékelésekkel végzem az objektív és szubjektív mutatóim alapján is, de én tudom, hogy néha hibázom, vagy odázgatok. Értek valamit a művészetekhez, de sosem mernék műelemzésbe fogni. Nem magolom be az összes feladott szót, mert a fifikás, meg a harangnyelv sosem lesz a beszédem része spanyolul. Tök boldog vagyok 40 nm lakás plusz 12 nm tetőteraszon éldegélve egy csodás környéken.
Hát így.
Aztán jött ez a cikk. Olvassátok el, mert tökéletes:
http://hetkoznapizarandok.blog.hu/2017/03/07/mi_van_akkor_ha_en_kozepszeru_eletet_akarok
Kiemelek részeket belőle magamnak.
Sikereres vagy akkor is, ha:
Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
- Teréz anya
Mi a baj a középszerűséggel?
A középszerűséggel csak akkor van baj, ha nem vagy elégedett vele. Ha szereted a munkád, de éppen annyit keresel hogy kényelmesen élsz belőle vagy el tudod tartani a családodat, akkor mi az akadálya a boldogságodnak? Az, hogy nincs több pénzed? Ugyanmár...
Mi van akkor, ha kegyetlenül őszintén elfogadom a korlátaimat? Amilyen közhelyesnek hangzik, olyan is, de mi van, ha elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok? Minden amire szükségem van, az egy középszerű és egyszerű élet. Egy általam kedvelt munkahellyel, ahol annyit keresek ami számomra elég.
Ha elfogadom, hogy attól mert nem ismer meg az egész világ, nem alkotok valami maradandót, vagy nem fogják az idézeteimet hosszú évek múltán is könyvekben említeni, attól még lehetek értékes ember, a körülöttem lévők számára. Élhetek teljes, egyszerű, középszerű életet. Ha nem a mindent elsöprő sikertől várom a boldogságot, akkor talán van esélyem arra, hogy középszerűen boldog legyek és nem sikeresen boldogtalan.
Gratula a szerzőnek, Dobován Norbertnek.
Na, ezeket azért rágtam végig, mert Judós3-mal jóval több időt töltök, mint anno a többiekkel. Szórakoztató vele, külön is kondiznánk, jönnénk-mennénk, együtt ugyanúgy jó. Cimbikkel is vízparton sétálnánk, társasoznánk, koncertre mennénk, beszélgetnénk vagy kajálnánk, vele is.
És többször felmerült benne, hogy elköltözik otthonról. Ha valaki megérti, miért lép le bárki a despota apja közeléből, én nagyonis.
És napok óta nyúz, hogy mi mennyibe kerül a Szabad Életben. Aztán egy iszogatás alkalmával kitalálta, hogy elköltözik otthonról. Hozzám. Én meg állítólag rábólintottam, nem sok rémlik. Gondolom, viccnek fogtam fel. Meg ő is annak szánta. Eleinte. De közben elgondolkozott, hogy ez nem is rossz ötlet. Otthon ölik egymást, nálam boldog, kiegyensúlyozott.
Úgyhogy végigrágtuk a témát. Most ott tartunk, hogy az első fizujából már beleadná a rezsi felét és hozzámköltözne áprilistól.
Hát ez irtó nagy változás lenne.
És engem megdöbbentő módon egy kicsit sem zavar.
Jól tud főzni.
Kérdezte, hogy mik lennének a szabályok. Ötletem sincsen, majd alakul, a napi 2-3x virágöntözést és soktíz liter víz kicipelését a kádból rábíznám. És nincsen csajozás. Meg hagyjon néha tanulni, olvasni, mert eléggé igényli a társaságomat, ha vele vagyok.
Eddig megfelel neki.
De ezt még nem venném azért készpénznek.
Judós3 egy szeretőm.
Nem több.
Nem vagyok szerelmes belé. Ő sem belém.
Most jó együtt.
Elmúlik.
A mának élünk és ma szórakoztató, vidám, változatos.
Mint anno Műegyetemista a világelemző, Kommandós a talpraesett műértő, A Test Aki gyönyörű és bújós, Rosszfiú aki én voltam huszonévesen, Hokis amilyen akartam lenni.
Ha még kérdés lenne: nekem így jó.
Ilyen hétvégét mindenkinek. :)
Pénteken munka után elrohantam az edzőcsajhoz, lásd lent. Utána összeválogattam egy hatalmas adag salátát a közeli szupermarketben (úristen, de imádom, mindent válogatok bele, ami nem fejessaláta kb., paradicsom, paprika, hagymák, káposzták, kukorica, sajt, feta, szezámmag, reszelt répa, olaj), a hely szemfülesen felkészült az egészséges emberekre a konditerem tövében.
Szombat reggel felkeltem hamar, hogy nyitásra a kuponnapra érkezzek, egy mély levegővétel után fejest ugrottam a plázába 10:00-kor, tudatosan, listával a fejemben mentem boltról boltra, bő óra alatt letudtam szinte mindent. Már nagyon nem volt egy göncöm sem és kávékrízis is fennállt, Judós3 is függő.
Még délelőtt hazaértem, takarítottam, majd írt Judós3, hogy jönne akár korábban. Aznapra csak egy pár órás találkát beszéltünk meg, éjjel megy inni a cimbikkel. Akadt tervem nélküle, este felléptek a többiek, bandázni akartam.
Aztán Judós3-nak semmi kedve nem volt bulizni. Lemondta, inkább velem maradt. Szerintem a haverjai már átkozhatnak! Meggyőztem, hogy legalább egy órára ugorjunk el az előadásra, aztán nem kell az „öregekkel” maradnia, lemehetünk kondizni. Cs. szeme elkerekedett, a többiek édesen fogadták. Vigyáztunk kicsit G húgára, Judós3 nézett műsort, próbáltam nem traktálni szakmával, aztán lementünk erősíteni. Fú, de erős pasi!
Most fog jogsit szerezni, kicsit odaadtam este a kocsit az üres parkolóban beállást gyakorolni.
Aztán ugye hajatmostam, ő sütött husit (nem, nem szakács), énekelt Komár Lacit (nem, nem énekes), gyertyafénynél megvacsoráztunk, nálam aludt.
Reggel nem nagyon volt kedvünk felkelni, nekem hajat kellett egyenesíteni (azaz Judós3 teljesen odavan a megázott balázspali feltupírozta a haját, avagy* stíltől, de úgy nem megyek emberek közé!), addig ő nekiállt egy tonnányi, zabból készült palacsintát kisütni. Hát nem elbűvölő? :D
Engedélyével fel is raktam a sütögetős fotóját közösségire, hátha elkoptatok egy pár lekoptathatatlant. Meghát olyan szép.
Kocsibavágódtunk és kimentünk a város melletti kis faluba, ahol gyerekkorában (tavaly?) sokat játszott, sétáltunk egy hatalmasat a vízparton, természetben. Nagyokat nevettünk, néha csak úgy felkapott (engem!) és vitt tovább. Majd átfagyva beültünk egyik kedvenc éttermembe egy istenit kajálni.
Valahogy nem maradt energiánk ismét zárás előtt kondizni, úgyhogy bekuckóztunk a kanapéra és TBBT részeken vihorásztunk este. Na ilyet pasival tizenéve nem csináltam. Majd felkapott és átvitt a hálószobába…
Nem sokat aludtunk. Reggel kisimulva, stbstb.
Ma ebédidőben bőrgyógyász kontroll (tényleg 40 év alatt senki nem javasolta még ezt a 350 Ft-os csodamosakodót a végtelenül érzékeny bőrömre? Ha megsimítják az arcomat, két hétig hámló pattanás, erről meg nem is hallottam soha?? :O Juj, de kellemes, végre nem irritál feleslegesen a tusfürdő, ez az: Hydrophilicum nonionicum micsoda értékelésekkel a finnyás bőrűektől! Hogy került ez engem eddig el? :O )
Munka után spanyolórák, majd rakhatom rendbe a konyhát, nyilván… : )
Holnap munka után, szerdán egész nap megint velem akar lenni a srác. Nem ilyen szeretőkhöz szoktam, szokatlan még.
*
