Nem volt okos csütörtökön, pénteken egyedül maradni este.
Tegnap már sírva kiabáltam Anyuval telefonon, amiért kiröhögött a feledékenységem miatt. Igen, nem vagyok jó passzban.
Ma elmentünk Békával kondizni, átrohantam a szülőkhöz egy felsőért, aztán egy félspanyol srác netes beszélgetésen felmérte, mit tudok, dumáltunk egy órát. Aranyos népség, ő is. Hetente két netes órát veszek majd tőle.
Aztán rámzuhant a magány, ami Judós3 előtt nem volt.
Egy napot volt offline, gondolom, a mai új ismerőse miatt. Helyes, szimpi lány, az ilyet szereti.
Ettől annyira megzuhantam, hogy azóta bőgök hangosanem látom, hogy az idő begyógyítaná,
