Van egy kis open space kuckónk kettesben kolleginával. A sarkánál van a konyhaajtó nagy forgalommal, meg nyílik innen iroda is, de még mindig szerencsésebb hely, mint a 10-20, sőt 80 fős egyterű irodáink zajjal, átmenőforgalommal, termosztátvitákkal.
Az egyik hosszabbik fal végig ablak, jó, a világ legrondább házaira néz, meg a szmogos soksávos főútra, de akkor is.
Tíz évig neonfényben, levegőtlenségben senyvedtünk, ennél a szmog is jobb. Na, az most el fog durvulni, 45 másodpercenként fogják indítani a metrópótló buszokat a felújítás éve(i) során, pont az ablak alatt fognak püfögni. Pffff.
Van kb. 25 növényünk. Mentettük őket kidobástól, kértünk fórumokon, ha elmegyek egy szép növényke mellett a boltban, piacon, megveszem párszáz forintért, szaporítottunk, hoztunk otthonról földdel, táppal, kaspókkal együtt.
Nahát mindenki a mi oázisunkat irigyli. És jönnek kunyerálni, hogy adjunk néhány cseréppel mindenkinek.
Na nem. A két legkevesebbet kereső (nem panasz!) munkatárs vagyunk, ők is áldozhatnak rá pár százast.
