Ja, egyébként két hete beugrottam a teraszról bikiniben kikapni egy tepsit a sütőből. Azóta egy öt cm-s égési sebet takarok féltenyérnyi ragtapasszal.
Tegnap elbotlottam a kicsitbéna lábammal, alig bírok járni.
Kimentünk munka után strandra a cimbijeimmel.
Ergo megjött indulás előtt tíz perccel. Medence ugrott.
Odafelé már öltük egymást a nem-nyaralás miatt Judós3-mal.
Be is borult, amint kiléptünk a strandra, félhomályban, lógó esőlábbal lángosoztunk, gyerekeztünk zárásig.
A Margitszigeten elkapott minket egy hatalmas zápor, villámok, ömlő eső, nyilván fehér ujjatlanban voltam, alatta rikító színű, ám nem melltartó stabilitású fürdőruha, hát, hullámzó látvány volt, khm.
Bőrigázva, villámok közt hazaértünk, a szél elvitte egy száradó blúzomat, legalábbis az erkélyen már nincsen, bakker!
Rendeltem kaját, beálltam a zuhany alá és kértem Judós3-t, hogy ne csináljunk már semmit, ami elromolhat, csak nézzünk Agymenőket. Hajnalban kivettem azért a kontaktlencsémet, fogatmostam, bealudtunk, nagyon.
A tegnapi nap után, amikoris felszóltak a recepcióról, hogy akkor itt van Sarah, milyen Sarah, hát jött Londonból, téged keres. Egy kolléga elfelejtett szólni, hogy aznap jön egy angol, de ő nem lesz, pesztráljam én. Hát, lefoglalta az egész napomat, csak a vészhelyzeteket tudtam megoldani, komoly munkára nem volt időm, miközben irtó sok feladatom volt, ketten balhéztak is velem a telefonban, hogy mit csináljak, de azonnal, meg hogy őket vegyem előre (mindkettő szívességkérés, csinálja meg ő, vagy a saját beosztottja). Nem is csináltam meg.
Legalább a csaj jófej volt, a szünetekben beszélgettünk a magyar árakról, bérekről, brexitről, magyarokról Angliában, jólesett angozolni, bár néha spanyolul jutott eszembe pár szó, megszoktam mostanában.
Fáradt vagyok, fáj mindenem, legszívesebben sírnék pihenni szeretnék.
