A darab meglepő módon nem volt rossz, előítéletes genya vagyok.
De a dumcsit jobban élveztem velük.
11-re hazaestem, álltam a nappali közepén fehér blúz, magassarkú, Judós3 meg a konyhában főzögetett, odaköszönt, de elém sem jött, én meg kimerült voltam, éhes, és arra vágytam, bár ma egyedül lennék.
Akkor lezuhanyozom, alszom, ha nem beszélgetünk, majd a szöszölésekre felriadtam és itt elszakadt a cérna, úgy bőgtem, mint gyerekkoromban.
És hosszasan nekiestem, hogy miért cseszett el mindent és végre kiadtuk a feszültséget.
Hajnali negyed kettőkor megkértem, hogy legalább szeretkezzünk, ha már két napja nem. De ő nem robot. Aham. Két perc múlva már...
Bocsánatot kértünk, nagyon szeret, megint alig aludtunk. Utálom a héja-nászt.
