Tobber életblogja

Nem ülök gép elé, úgyhogy most csak röviden. Viszonylag.

40 éves lettem idén.

Ezért elhatároztam, hogy egy kicsit végre magamra, a saját igényeimre és fejlesztésemre figyelek.

Tudatosan. Nem sodródva.

Azt az életet élném, amiről álmodom. Kétségtelen, most azt élem, amiről 20 évesen álmodtam (mínusz férj, gyerek), de kell a változás, a még jobb.

Nem akarok már sokáig egy lelketlen nagymultinál rabszolga lenni. Barátságos emberekkel akarok élni, tengerközeli nyüzsgő mediterrán nagyvárosban. Egy pár évig biztosan. Még nem tudom, melyik városban. Anyu meggyőződése hosszú évek óta, hogy Madrid az én városom. Imádom azt a várost. Csak ott nincs tenger.

Addig eszembe sem jutott Spanyolország, jobb szeretem a germán rendezettséget, osztrák/bécsi szemléletet.

Aztán rájöttem, hogy ott u.azt a multi irodai határidőparás életet folytatnám, amit húsz éve nyomok. Kiégve.

És hogy a spanyolok egy irtó vidám, dilis népség, aki nem görcsöl mindenen poroszosan, mint én teszem. És egyre szimpatikusabbak lettek. Csak háromszor jártam náluk, meg ismerek itt élőket, de én is ezt akarom! Nem vagyonokat keresni, hanem békésen, vidáman, nyitottan élni.

40(!!!) éve élek görcsös konszolidált polgári életet, stréber a suliban, két diploma, nyelvek, szorgalmas munkaerő, egzisztencia és kulturális tudás fejlesztése, gyerekkorom fehérharisnyás kakaókoncertjei a Zeneakadémián, vasárnapi istentisztelet és konfirmálás A Legjobb Templomban, munka- és tanulásmániás család nagy könyvtárral, felemelő beszélgetések tudományról, művészetről a vacsorákon. Kihagyhatatlan kiállítások és városnézések. Mindig okos és higgadt viselkedés, elfojtott valós vágyak.

Soha nem élünk igazán!!!!!!!!!!!!! Egy aranykalitka valódi élvezetek nélkül, high society unalom. Grr.

1,5-2 évet adtam magamnak. Megtanulni a nyelvet B1-B2 szinten, egy kis tőkét félretenni, felkészülni.

Nem rágörcsölve, majd úgyis alakul. Ha nem, hát hazajövök, a lakást megtartom, munkát csak találok.

Idei évben kitalálom, milyen munka tetszene kint. A diplomáimmal nem akarok kezdeni, 2017-ben/től megtanulnék valami más szakmát.

Az estéim idén magolással, szótározással teltek, heti 4 óra suliban, még legalább 2x ennyi otthon, metrón, várókban, ha volt szabad időm, tanultam. Nyáron intenzív tanfolyam volt, munka mellett, volt hét, hogy heti 16 órát daráltunk le. Na az igazán kemény volt!!! B1.1-et fejezem be most, amikor tavasszal elkezdtem, nem hittem volna.

Nyaralni sem mentem, spórolok. Egy napra ugrottam el Londonba, két napra Békával wellnessezni, szülinapi ajándékom volt.

Na és a másik cél idén, hogy újra formába jövök. Letelt a két év a gerinc-, térdműtétek után, el is híztam a kényszerpihitől. Kerestem egy paralimpikonokkal is foglalkozó edzőt, mert a fél lábfejem béna maradt, a megerőltetéstől könnyen sérülök.

Heti 3-4x megyek terembe nyár óta, egy hónapja a kaját sem figyelem drasztikusan, nagyon szépen formálódom. Jövőre még 8 kg, de úgyis popocicis típus vagyok, meg a srácoknak bejövök, úgyhogy csak megfontoltan folytatom. Így élvezem.

10 éve dolgozom a multimnak. Megünnepeltük. Fárasztó, idegesítő, sok gonosz frusztrált kolléga és tucatnyi kincset érő, akik miatt nem adtam még fel.

Idén költöztettük az irodaházat, na az egy hosszú tortúra volt munka mellett, ki is nyiffantunk utána!

De elég. Csak ki akartam húzni a 10 évet, magamnak bizonyítva, hogy kitartó vagyok.

Pipa.

Idén életem legszebb fiatal pasijaival szeretkeztem, a két judós, Úszó, A Test Aki, és a többiek. Tinderen találom őket, és ha már nekem nem jó, azonnal leépítem, nem várok rá, hátha változik.

Ha csak egy döntés fontos egy kapcsolatban, az az, hogy ha nem jó (nekünk) az ágyban, hagyjuk a fenébe. Nem lesz soha sokkal jobb. És ez megkeseríti az egész lelki részt is.

Volt szülinapi meglepetésbulim, ahová még Békát is átcsábították, volt sok jó főzős bulink a cimbikkel, társasozások, közös kreatívkodás fele fiúkkal, néhány tánc, strandolások, koncert, színház, nagy ebédek, közös spanyolozások. Két remek tanár, jófej diákok, szórakoztató órák és piálások velük.

Megtanultam nemet mondani vonzó programokra is, ha fáradt vagy túlterhelt voltam. Erre büszke vagyok.

Gyere, 2017, kíváncsian várlak!

BÚÉK nektek!

UPDATE:

Ja, 2016. összefoglalójából hiányzott, hogy őőő, a negyvenedik szülinapom előtti héten eléggé őőő eleresztettem a gyeplőt, kiéltem magamat, durván.

Az igazán jó volt.

T.köm kivan, magolom itt a spanyolt március óta.

Szóltak, hogy megy a tévében spanyol kezdő tanfolyam.

Én mindig setboxról, felvételről nézek tévét, ha nézek. Valaki felhívja a figyelmemet egy érdekes sorozatra, vagy utazós műsorra (imádom a tengerpartra költöztünk Belizebe a stresszből típusú műsorokat!), beállítom felvételre, megnézem főzés, takarítás közben, reklámokat áttekerve.

Hát volt spanyol mondat, amit ötször visszatekertem, mire megértettem.

A felvevő az utána leadott orosz oktatófilmet is rögzítette.

22 éve nem tanulok és beszélek oroszul.

De bakker azt hibátlanul végig meg tudtam oldani!

Ááá!

Az öregek csak a régi dolgokra emlékeznek.

És leírtam az edzés szót, pedig csak kondizni voltam. :D

Majd kitalálom a 2017-es terveimet és beleveszek egy versenyt, vagy keresek sportot hozzá. :)

Az idei terveket nem írtam le, de kipipálhatnám azokat. Majd írok évösszefoglalót, amit 3 éve nem publikálok, ezt majd meglátom.

Végre vége a karácsonynak és a kriminálisan xar kajáknak (miért a Nagy Ünnepen kell ezeket főzni nemzetszinten?), még a hal is pocsékra sikerült, így kényszer-sütievés lett belőle, volt Horthy, Maléter, Gyurcsány (más-más kontextusban), 3 nap család, apám olyan, amilyen, bántó, durva, sértő, utcán hisztériázó.

Pedig előtte pár nappal együtt kávéztunk és elragadó volt (kivéve, amikor Anyut neuraszténiásnak nevezte és szidta, dehát azért Anyu elég ideges típus!)

Keresztfiammal poénkodtunk, lovagolt a hátamon (hat éves masszív kölyök, úgyhogy itt fejezném ki hálámat a gerincemet műtő sebésznek és a gyógytornászaimnak, edzőmnek). Remekül eltaláltuk a gyerekek ajándékait, nyomoztam is náluk előtte! Babáztunk újszülöttel és poénkodtunk, hogy felrakjuk a közösségire a közös képeket, mit reagálnak a tavaszi szeretőim, de kegyetlenség lett volna. :) Nagynénitől jegyzeteltem a régi családi recepteket (de miért nem azokat főzik meg???).

Anyu két nővérét, családjukat kb. 25 év után összehoztam nyáron, most megismételtük, az jól sikerült (minusz kaja).

Tegnap este egy ritka kellemes fiú járt nálam, humoros, széparcú ÉS élt Az Országban, Ahová Költöznék pár évre. Mindent kiszedtem belőle, bürokráciát, árakat, mivel hogyan kalkuláljak.

Meghát azt is csináltuk.

Éjjel eresztettem haza, rég nem beszélgettem ilyen érdekes, szórakoztató sráccal.

Én egy alkalomnak gondoltam, ő már írt, hogy mikor találkozunk ismét.

Jelentkezett a tavalyi erasmusos külföldi fiú, akinek mutattam ezt-azt, hogy bárcsak látnám, milyen profi már. :D Hát elhiszem inkább. :)

Ma újra edzés, saláta, magok, csirkemell. Hiányzott!

Az a legjobb karácsonyi ajándék, hogy önmagamhoz képest baromi szép vagyok a mostanában készült fotókon hogy a szüleim befizetnek a következő, immáron negyedik 60 órás spanyoltanfolyamomra.

(Oké, kevesebbet adtak, mert anno kíméletből kamuztam az áráról, de így is mekkora már?!)

:)

Nem, a f.b-n cukin kompromittáló fiú Kismacska.

De higgyen mindenki, amit akar, igaza lesz.

És az új, ememás pasi simán felkap és ölben hordoz.

Na ENNYIT nem fogytam.

Mikor nyugszik le az ember, ha túlpörgött hónapokig?

Nem élvezem a bulikat (volt most cégespuccos, haverkollégás, cimbiskreatív, gyerekzsúr), a sportot (heti 3-4x két óra személyi edzővel), a kalandokat, kreatívkodást, főzést, tanulást, még az utolsó négy órát is ellógtam, olyan gyenge voltam. Én.

Semmit nem élvezek, nem bírok.

Állandó a feszültségem, gyomoridegem. Keresem a teendőket, pedig aztán tisztaság van, karácsonyra nem készülök. Dekorálni nem akarok, fát sem. De azt mindkét szülőm akar nekem (22 éve nem velük élek!), úgyhogy beígérték külön-külön, hogy megveszik a fenyőmet, csak legyen (ne). Három sütit bíztak rám, Anyu kedvenc habkarikája, valami csokis, valami citromos, ezeket kisujjból is!

Ajándék felnőtteknek nem lesz, gyerekeknek rég megvan, kinyomoztam, minek örülnének. Max. a ruha/cipő/táskaszelektálás van hátra, de az meg ráér! Szóval nem értem magamat.

Még a tegnapi szürreális randi hatása alatt vagyok. Na ezt pláne nem értem.

Mivel Rosszfiú imád éjjel csetelni és épp rámírt a következő találkánk miatt (a legutóbbi vele az Év Randija volt), őt kérdeztem, jól látom-e. Azt nem tudja, de kifejtette, hogy minden huszonéves lány béna és ha 22 lennék*, velem járna, mert minden fantasztikus velem. Majd hosszan imádott.

Annyira kis hülye! :)

És gyönyörű.

*Vagy ha ő lenne 40. De akkor szerinte offolnám.

.

Van ötletetek a lelassításra?

De durván.

De utálom ezt az időszakot!

Nagymulti zárás minden területen, én vagyok a főcsicskás.

Olyan ügyek esnek az inboxomba, amiket más már nem tud megoldani, á! Mindenki azonnali megoldást vár a szívességkéréseire, és lecsesz, ha nem az ő dolga az első, sikítani tudnék, amikor t.mponcserére nincs egy percem egész nap!

Mindegy, lezártam, amit tudtam, akiét nem, az úgyis mószerolni fog, és kivettem a két hét szabimat. Én is megérdemlem ugyanúgy, mint aki nyáron sütteti a hasát és én helyettesítem.

Aztán valaki egy problémás, kirúgott ügyfélnek kiadta a privát számomat, azon zaklat, hogy intézkedjek neki. Kiborultam, hogy a többmillió ügyfélből hány kapta meg vajon! Fenyegetőzik, zsarol, nem tudom lepasszolni (bele sem látok ügyféladatokba, áll. félmillióval lóg a cégnek fél éve!).

Már fel sem veszem, szerintem nem vagyok köteles a magam fizette számon hallgatni az alázását, mellesleg nem is tudnék segíteni.

Utolsó csepp volt, egy fél órát bőgtem az utca közepén kisszoknyában.

Na mindegy. Szabin lesz ezer elintéznivalóm és persze a gépem is nálam van.

Az egészségem romokban, eddig is nyolc nap volt a mensim, most megjött utána négy nappal ismét.

Kimerültem, elegem van!!!!!

Utolértem a szombat reggeli forgalomban apám kocsiját (ők fenyőfa, én nyelvórák), ledudáltam dumcsizni egy kicsit, meg is lepődtem, hogy meghallotta.

Azt mondta utána Anyunak, hogy milyen szép vagyok.

Békának szelfit küldök a konditeremből, mert ugye csak úgy edzés az edzés, ha van róla fotó, szerinte vékony vagyok és szép.

Bével meg láttunk egy 120 kg-os, gülüszemű és elálló fogsorú menyasszonyt a karácsonyi vásáros ebédünk során, és Bé szerint nála azért jobban nézek ki.

.

.

.

.

Tegnap, ma és holnap is két órát fogok gyúrni.

Hónapok óta nem veszek ruhákat magamnak, mert fogyok vissza a régiekbe. Csak farmert, meg cipőket.

De vasárnap jött a sugallat, hogy bemenjek a szomszédos plázába. És vettem egy fekete ruhát. Dzsörzé, jó lesz csini csizmához is, meg a céges karácsonyi vacsira is. Átvetős felsős, öves, kényelmes, csajos.

Már hiányoztak a szoknyás-ruhás napok.

U20 hoki div. 1-es VB van a fővárosban.

Egy közeli hotelban szállásolták el a 18-20 éves hokisokat.

Elszabadult a Tinderem.

Egyébként letudtam az ajándékokat tegnap.

Kivéve a szüleimét, ők nem kérnek semmit, én nem akarok semmit, úgyhogy patthelyzet.

És erre a cipőre vágyom (H&M), de 1. nem használnám ki, mert van pár hasonló tűsarkúm és abban sem loholok egész nap a havas kertvárosomban, csak a cégnél és gálaalkalmakkor ( ;) ) 2. 15 000 Ft-ot csak Tamarisra költenék, azokban a tűsarkúkban rohangálok stabilan, 3. 17 000 Ft-ra leárazva megvettem ma egy 32 000 Ft-os bakancsot náluk, bélelt és recés talpú, mert a kertvárosban battyogok minden reggel-este, lásd első pont.

Hetek óta év végi fejetlenség a cégnél. Kiborító.

Kapkodás, hirtelen huszan utasítgatnak, hogy haladéktalanul az ő parancsaikkal foglalkozzak.

Erős vagyok a sok dologra koncentrálásban, de idegölő. Pisilni nincs időm, mire t.mpont cserélek, már 3 új feladat vár, 10 sorbanáll!

A bkv egy hete az én vonalaimon ÉS menekülő útjaimon omlik össze. -5-ben embertpróbáló!

Végre volt egy szabad estém ajándékokat vadászni, mert a szerda esti egzotikus fiú kondi után órákkal ért volna rá megint, én meg hulla voltam, tegnapra tettem át.

De közben megjött. :'(

Így munka után elmentem a postára a lencsémért, de nem bírtam kivárni a tömeget. A patikában nincs a gyomornyugtató herbateámból.

Átmentem a régi kedvenc fehérnemű boltomba, sokszázezret hagytam már ott.

Neten láttam, hogy van az imádott bébidollom, kell!

A régi lányok kedvesen elmondták, hogy rosszul látszik, de nincs már, csak egy kicsike, nem is gyártják már.

Épp kérni akartam, hogy mutassanak más izgit, amikor addig nem ismert idős eladónő odajött és elkezdett kioktatni, miért vagyok béna, amiért nem szűrtem le a méretet, és hogyan kell egy webshopot használni (tényleg nem működött a méretválasztó, és nem vagyok hülye), majd kétszer megpróbáltam leállítani, hogy most itt vagyok és nyitott bármire, de a csaj annyira nem hagyta abba a mantrázását, miért voltam béna szerinte, és megszakította a célratörő párbeszédet, hogy a másik két lánynak megköszöntem és kiviharzottam.

Ritka mód utálom, ha egy harmincezres melltartókat áruló boltban ott akarok ismét hagyni ötjegyű összegeket, és idiótának kezelnek, közbeszólnak, lehurrognak!

Nem nagyon van más ilyen bolt, de majd megoldom ebay-ről.

Átszálltam a 4-6-ra.

Tömeg, bűz.

Majd egy méterre tőlem egy undorító hajléktalan maga alá vizelt a villamoson!!!!!!!

Baazmeg!

Alig várta a tömeg, hogy kinyíljon az ajtó, mielőtt a cipőnkig csurog!

Hazaértem este, beálltam a zuhany alá és csak bőgtem a kimerültségtől.

Ma is kezdődik.

Végre eljutottam fodrászhoz.

-15-16 cm, most lapockáig ér. És rózsaarany tincseim vannak.

Ilyesmi.

Szép.