A nyári szeretőm tudtommal valami korban hozzáillő lánnyal kavargás miatt szállt ki az életemből augusztusban, nem is baj, éljék csak a fiatalok az életüket.
Hittem eddig.
Szöszke pár napja lájkolta egy fotómat, gyanús volt, nem szokott. Ma írt.
És nem azért tűnt el, mert a lány miatt lett bűntudata.
Hanem azért, mert én sokkal jobban... érdekeltem és megijedt ettől az érzéstől... Értem.
Szeretné újrakezdeni.
Hát, vegyem bóknak?
26 éves, fotókon irtóra hasonlít exPasira, akivel az ő korában együttéltem. Ez nem pozitív. Ettől függetlenül bírtam, bár nem olyan vidám, önfeledt, csacsogós, mint a mostani három négy, megfontoltabb, csendesebb, sokat elmélkedő szépség volt, emlékszem, mennyiszer csodáltam az arcát, az alakját, a stílusát.
És ennyi.
Senki sehová nem fér bele az időmbe, ma vége a sorozatnézős-kézimunkázós nyugis estéknek, holnaptól munka, tánc, programok, Újszerzemény, meg a csipet-csapat, ami ha nem szelektálok, tömeggé duzzad, de komolyan, kövér és csúnya vagyok, azt hittem, negyven éves koromra évi 1-2 potyakeksz pottyan majd idősebb pasiktól, de kicsit sok állandósult a rövidre tervezett liezonokból. Melyik ujjamba harapjak?
