Eddig nem szültem gyereket, nem tudom, mit rejteget a jövőben a Jóisten, érdeklődve várom.
Unom a vádaskodásokat. Ezért örülök, ha egyre több cikk szól a világnak arról, hogy nem lusta és önző nők vagyunk.
Itthon a negyven éves nők 40%-ának még nincsen gyereke!
A mai vígjátékok hamisan kifiguráznak minket, hogy szerencsétlen erőszakos, akaszkodó nők vagyunk, akik bármi áron vágyják, férjük legyen. A statisztika is az ellenkezőjét mutatja, a környezetemben lévő több tucat szingli nő is mást mond, hejj, de utálom a filmvígjátékokat.
Sok indok az én indokom is.
De főleg a korosztályom férfijainak elkötelezettségfóbiája és soviniszta cseléd-feleség keresése rémít el. És a környezetemben lévő összes házasság. Tudom, kikhez nem nyúltak már évek óta gyengéden. Kik rohannak sírva haza, ha a férj nem tud egy kenyeret megkenni. Mártírok, minden terhet önmagukra vállalók, megcsalásokat lenyelők, pisis alsót alázatosan mosók, inkább meg sem szólalok, nehogy bántson helyzetek, én nem tanulhatok/szórakozhatok/kulturálódhatok, mert feleség/anya vagyok, és láttam több útközben meggondolta magát, a felelősség elől lelépett apát, a nő meg 1-2-3 picivel tolja az önpusztításig, jaj.
Több ismerősöm egyedül is bevállalta a gyereket, azt a kemény kihívást 20 évig tuti nem bírnám.
39 vagyok, fővárosi, kétdiplomás, multinál dolgozó nő szép helyen szép lakással, autóval, szeretem a gyerekeket, kijövök velük, nagyjából normális családban élek, nincsenek szociális félelemeim, nem vagyok ronda aggszűz (legalábbis asszem). Évek óta élő ajánlataim vannak fiatalabb pasiktól, ha akarnék, bármikor. Az örökbefogadástól sem rettennék el, ha a fenti érveim nem lennének.
http://feminfo.444.hu/2015/11/07/ezert-nem-szul-a-magyar-no
Részlet:
"Dehát miért nem szülnek a magyar nők, holott ez a dolguk, az életük értelme, és ezt várja tőlük mindenki?!
Ezek nem az okai:
- önzőek, utazgatni, szórakozni akarnak,
- karrieristák (ez Magyarországon gyakorlatilag kizárt, szerény számításaink szerint nincs több pár tucatnyi nőnél, aki emiatt ne válllalna gyereket),
- beképzeltek és válogatósak, ezért magányosan és mindekitől elfeledve halnak majd meg (és macskájuk rágja majd le az arcukat)
- nem akarnak felelősséget vállalni semmiért és senkiért
- túl sokáig halogatták, kicsúsztak az időből, pedig a biológiai óra ketyeg!!
- féltik a micsodájukat és/vagy a mellüket,
- az Isten pénze nem elég nekik. Még több közpénzt kellene adni középosztálybeli családoknak.
Ezek viszont igen:
- nincs kinek,
- nincs hová: albérletet keresni gyerekkel rémálom,
- nincs miből: aki 30 évesen kapja meg élete első rendes állását, vagy még mindig hónapról hónapra él, az érthető, hogy nem túl bizakodó,
- egészségügyi okok miatt (kb. 3-3 százalékban ez az ok, nemtől függetlenül),
- a párjuk nem akar gyereket,
- nem vonzó életpálya gyereket egyedülálló nőként nevelni, és nem érzik úgy, hogy bármilyen kapcsolat kibír 20-25 évet, márpedig manapság úgy hírlik, legjobb esetben is ennyi idő, mire kirepülnek a gyerekek,
- nem bíznak benne, hogy a faszi, aki már összeköltözni sem akart, aztán meg házasodni sem, nem fogja meggondolja magát, és lelépni a francba, amikor úgy látja jónak,
- nehéz gyerekkora volt, és/vagy nagyon rossz kapcsolata az anyjával,
- meggyőződése, hogy nem lenne elég jó anya, márpedig minden gyerek megérdemli, hogy jó anyja legyen,
- úgy érzi, nem bírná ki évekig a négy fal között, márpedig köztudott, hogy a gyereknek arra van szüksége, hogy hároméves koráig otthon legyen az anyjával,
- mások szerint már túl öreg ehhez,
- szarik az elvárásokra.
Mindezt tucatnyi cikkből és tanulmányból tudjuk, amelyek a nők megvalósulatlan gyermekvállalási szándékaival foglalkozik.
A nőt, ha egy bizonyos kor után nem anya, gyanakvás veszi körül, és csak tovább erősödik irányában a nők megítélése kapcsán általánosan érvényesülő lappangó rosszindulat.
Na és kit érdekel, hogy miért nincs gyereke kétszer ennyi, mintegy 75 ezer negyvenes évei elején járó magyar férfinak, háborgatja őket ezzel bárki? Ugyan."
