Ma front van?
Néhány emberrel tele lett a tököm, egy xarkeverőt emailben állítottam le (jaj, én nem akarok feszkót, miközben hülyeséggel vádolt meg, én meg egy screenshottal válaszoltam, nem én voltam), egyet emelt hangon hívtam fel, hogy kire rágott be, amiért engem büntet. Bingo, nem rám.
Béke, béke.
Miért hiszik emberek, hogy szórakozhatnak velem, csak mert cukin mosolyogva kommunikálok?
Épp ma dicsértek meg kolleginák, milyen profin rakom helyre a velem szórakozókat, akik azóta kezesbárányok. Velem. Velük nem.
Nem lehet mindenkinek minden faxságát lenyelni. Sokezres nagymulti vagyunk.
Holnap szabin és tudatosan offline, ma tucat kolléga jött beszélgetni, három monstre körlevélben veszek részt, három viberes, három whatsappos, hat facebookos, két sms és hét tinder csetben voltam benne, és rohadt sok a munka, mert az igazgatóm visszatért, és közben egy másik igazgatói posztot IS kapott. Üdv új kihívások!
Egyetlen jó hír, hogy évekre eltűnt exkolléganőm újra az országban van, imádom a műveltségét, elképesztő humorát, kár, hogy olyan messzi él.
Nem hiányzik egy nap net nélkül, készülni akarok valamire. Magamra kell koncentrálnom 24 órát.
Kicsit luxusnak érzem.
