A reggeli pakolásnál nagyon vigyáztam, hogy becsukjam magam mögött az ajtókat, a háztartási segédem mindig utánamsurran.
Tegnap kényeztető napot tartottam, a vezetőségünk nem volt a cégnél, így három óra munka után elmentünk a kollégákkal ebédelni (nem szoktam, ugye), elugrottam a kedvenc kávémért, beszéltem két mondatot azzal a hírességgel, akiről tizenéve állítom, hogy nem meleg, csak megjátssza: egyik kolléganőm látta, és szerinte úgy nézett végig rajtam. Ahogy melegek nem. Mondom én.
Késztettek nekem egy gyönyörű sminket, festettek már ki párszor és én is szeretek játszani vele, de ilyen szépre még sosem sikerült. Bánom, hogy lemostam nem kértem el a számot.
Nassoltunk a kapott tortákból, illatozott a szép nőnapi virág, a fiúk írtak nekünk verset. Beváltottam kuponokat a drogériában, rendeltem szépítő kütyüt, este bedobtam a sarokkádba egy manna boldogság ylang-ylangos fürdősót, bevittem egy InStyle-t, amit inkább becsuktam, Vass Virág elkezdett írni nekik, féltem, hogy az értelmi vákuumja beszippant, elmerültem inkább és lebegtem. Illatos hajpakolás, ropogós ágynemű, végre.
A napomat felvillanyozta az is, hogy a karácsonykor nagyon-nagyon és egyébként is nyomuló jóképű új kolléga egészen meggyőző ajánlatot tett. Azóta nem tudom Bé kérdésére a választ, miért is húzom az időt még.
