Jártunk kétszer színházban, ott megállapítottam, hogy Gerle Éva fotósa xar, a nő sokkal szebb és formásabb élőben, csak a tekintete kihaénnem, és meggyőződésem, hogy hasznos, amit tesz, de szerintem rendszeresen közösségbe kéne járnia és tapasztalni, hogy más is lehet okos.
(Hallottam, hogy beszél a barátnőjével.)
A szombati munkanapon (miért???) beszkenneltem 50-60 régi fotót az osztálytársaknak.
Egyik este átjött Tudjukki, még mindig gyerekarcú és talán kezd célt találni magának.
A rámkattant gimis osztálytársat nem bírom levakarni. Forr bennem az emancipált nő, olyan nincs, hogy nekem flott indokot kell hoznom, miért mondok nemet, mert különben láthatóan nem fogadja el.
A nem az nemet jelent.
Kerekfenekűt úgy passzoltam le végül, hogy bunkó lettem, majd nem is válaszoltam neki semmire. Nem hiszem el, hogy minden rámakaszkodóval ezt kell tennem, mi nem érthető azon, hogy egy kedvesebben viselkedő egyedülálló nő nem jelent mindenkinek szabad prédát?
Három este táncoltam, egy nap tornáztam és Őszhalántékkal is randiztam, nagyjából ennyi a mozgásszükségletem. Egyelőre közepesen fáj tőle mindenféle műtétem helye, az belefér.
Csajos bandáztunk, sütök, főzök sokat és nagyon finomakat, dolgozom irtó sokat, ma megengedek egy szabad estét, rendrakás, varrás, sütés, erkélypakolás, az sem egy nap lesz.
