Tobber életblogja

Az érzelmeimet nehéz lesz ilyen kifinomult stílusban közzéadnom.

Expasi, 7-8 éve csak haver. Pontosan emlékszem, hogy a testi szerelem azon két alkalommal, amikor meg(nem)történt, maga volt a csőd, sajnos. Bármit tettem, segítettem, semmi nem jött össze, gondoltam, már nem fiatal a férfi (akkor lehetett úgy 42, tehát bolondság volt ezt gondolni, már tudom), sőt, hogy is mondjam, lövése nem volt, velem mit is tudna kezdeni, ha már örömet nem tud, de legalább fájdalmat nem okozni. Kész katasztrófa, a második ilyen éjszaka után maradtunk haverok, a humora remek.

Most, immár kb. 50 évesen állandóan azzal jön, hogy neki van három szeretője és hogy havi 50-55-ször szeretkezik velük. Hogyne. Puhatolóztam, hogy gyógyszerrel-e (bár láthatóan színtiszta hencegő hivalkodás és egy szava sem igaz), majd célozgatott rá, hogy mi ketten... Jeleztem, hogy mi nem fogunk megint. Addig pedzegette, amíg elmondtam. Még soha nem mondtam el férfinak, hogy rossz volt vele, azt meg gondolom, maguk is észreveszik, hogy őőő egyszerűen nem megy.

Óvatosan megfogalmaztam, hogy biztos fáradt volt, hogy nem ment. Válasz: tévedek. Ez nem így volt. Ő sosem mondott csődöt. És itt állok széttárt karokkal (pszt!), mi van?

Hát emlékszem, nem sok ilyen teljes csőd volt életemben. Vajon minek tagadja nekem? Ott voltam. Vagy cikinek érzi, hogy emlékszem? Vagy tényleg elfelejtette? De ráhagyom, nincs már jelentősége.

Egyszerűen nem hiszem, hogy most meg szupermen. Nyilván.

Tapasztalataim alapján soha, de soha ne kezdjetek olyan férfival, aki azt hangoztatja, hogy

* mekkora van neki (majd megnézem, ha akarom, és nem a mérete számít, kb. minden más igen)

* milyen jól csinálja (majd én dönteném el, és magamból kiindulva én sem szólok, ha nem volt ügyes)

* mennyiszer csinálja (minőség mindenekelőtt)

* ha a barátnőknek olyan mint nekem volt, akkor rossz lehet azt hetente sokszor átélni

* bármilyen napszakban válaszolok neki, azonnal válaszol a csetemre, vajon közben?

* ennyi mozgás mellett hogy lehet ennyit hízni?

* de főleg, ha elhangzik a mondat, hogy "miért nem akarod, dehát a nők ezt szeretik", akkor menekülj, még a perla babydollodért se menj vissza!

És miért is nem lehet hódítani a jó dumával, humorral, tájékozottsággal, figyelemmel, érdeklődéssel, gesztusokkal, hálával, virággal, ezek már teljesen kimentek a divatból? Aki meg ért hozzá, az mindenfelé alkalmazza párhuzamosan?

Az ilyen harsányan férfiasságot hangoztató férfiak, illetve a hosszan időt húzó férfival sose kezdjetek. Egy igazi férfinak nincsen szüksége ilyen eszközökre. Tudja magáról, nem mondogatja.

Bepasizás, egyes pont. Természetesen csak a bankszámlája ellenőrzése után, ugye, csajszikák! ;) Bááár, ez a pasi gazdag. És szerinte előítéleteim vannak, mert az iráni férfiak jófejek. Jogos, vajon miért hiszem emancipált nőként, hogy egy ilyen ezeréve nőelnyomó társadalomban ők sem? Pedig egy okos, széles látókörű férfi.

Élnek a kicsiny világukban és lövésük sincs, milyen egybitesek.

És itt kitérnék apámra, aki sajnos most belelóg az életembe, ilyenkor jobban látom, mitől menekültem depressziós étkezési zavaros tiniként az első srác karjaiba, aki kedvelt egy kicsit is, miért tűrtem mástól fizikai és lelki erőszakot, mert az is jobb volt mint hazamenni. Most megint lecsap, mert rászorulok a fuvarjaira, hangsúlyozza, hogy debilség, bármit csinálok, nem érdekes, amit mondok, agresszív, döntéseket akar kivenni a kezemből és addig ordít amíg meg nem teszem, pedig illogikus a gondolkozása és kb. három perc észérvekkel sarokbaszorítani, de már ez sem szórakoztat mert következetlenül zsidózik, politizál, magyarkodik és szól bele mások életébe magát szentnek tartva (csakhogy én is ismerem és Anyu is mesél, ezért tudom az igazságot), kötözködik, akadékoskodik, hímsoviniszta és egyre gázosabb vénember, gusztustalan, higiéniátlan és megalázóan viselkedik Anyuval, velem, szomszédaival, haverjaival, lejárat minket és rongyként bánik hős Anyuval. Szeretném megint távolról elkerülni, akkor kapcsol néha.

Majd mesélek, ezt nem tudom most.

Ilyen férfiakkal körülvéve és Anyu sorsát tekintve érzem, hogy jó így egyedül élni.

Ez olyan magyarázkodós, de a kifinomultságomhoz ez illik. De igazából ezt érzem a pasikkal mostanában, főleg Cukorfalat végletekig feszített korlátdöntögetései után: