Egyensúlyra törekvő lelkünk hamar megbékél a dicső kihívással, pár napig modoro rózsaszín felhőn lebegv fennkölten fogalmazzuk meg a nálatok magasabban szárnyaló gondolatainkat, de azt hogy a pic fenébe csudába írom le líraian, hogy büszke vagyok barinőmre, amiért nem kaksizott a járdán a Podmaniczky utcában?
*Egy hétig szórakozásból próbálkozom ezzel a stílusbloggal, van giccse izgalmas minta előttünk**, és ugye mostanában úgysem írom le ide a kekszkalandjaimat, egészen konszolidált lettem. Itt. Nem röhög.
**Gyanítom, a nőiességem csipkerózsikás kiteljesedéséhez nem sokban járul hozzá, hogy bugyiban és fásliban a kanapén ülve s.k. sós rágcsát vacsorázva olimpiai jégtáncot hokimeccset nézek. Többet vártam a szlovákoktól, így xar a meccs!
(http://hkydude17.blogspot.hu/2010/12/romantic-side-of-hockey.html)
