Az erkélyen ülve mélázom, ahogy a lenyugvó nap fényével megvilágított felhőpamacsok úsznak tova.
Mély levegővételekkel kóstolom a hűvösödő szellőt.
Felzendít egy tücsök is a kabóca mellé, nem harsogják túl a varjúk és feketerigók sem.
Egy fecske is csicsereg valahol az óriásfenyő mögött.
Beleszívok a cigibe, élvezem a parázs izzását.
Kifújom és a szememmel sokáig követem a szétoszló füstöt, ami megjárta testemet.
Végül sikerül a célként kijelölt ellazultság olyan bölcs fokára jutnom, ahol már magasról xarok a szembeszomszéd új és irtó idegbajos kutyájának fülsiketítő vinnyogására.
Kertváros, ugye?
