Ma kicsit belekóstoltam egy rokonhobbiba, tizen néma csendben, tátott szájjal koncentrálva képesek vagyunk órákig ezt élvezni.
A végén még csacsogunk a korombéli tanárral, rámnéz: te jönni fogsz a nyári vidéki elvonulásunkra. Honnan tudod? Megérzés. Megegyeztünk dátumban, helyszínben, egy dolgot felejtettem el megkérdezni örömömben, hogy oda is befogadnak: Hogy mi is lesz ott nyáron.
Most találkoztam, iszogattunk KA-val, a szociológussal, akinek senkinek nem jut eszébe az itteni (ottani) nickneve, akibe bele voltam pistulva 6-7 éve. Tudatosan tartózkodóan szórakoztattam, nem akarok belegabalyodni, megállapodásra képtelen alkat, de éreztem, hogy örül nekem, hogy vár talán egy meghívást. És hogy mindig okosnak és jófejnek hitt, megismételhetnénk.
Max. havernak, annak szívesen.
