Nyugalom kipipálva.
3-4 hónapja nem volt olyan ébredésem, ahol ne fájt volna a fejem. Ma végre (délután egykor) sikerült úgy visszaaludnom, hogy utána nem fájt fél órát. Megdöbbentő boldogság. Azóta persze megint fáj.
Pénteken remek hangulatú volt a tanfolyam, egy alkalmat még összedobunk valahogy. Elégedett vagyok, sok technikát tettünk magunkévá, élvezem.
Aztán a varrás is jó kis antiszoc, alvás meg pláne. Ma meg némi gyógytorna és takarítás és elsinkófáltam a futást is. Aztán szülőknél kávézás, összefutás Dris exszemmel, aki még mindig nagyon vicces pasi, aztán Anyuval át Nagyikához ünnepelni, aki cuki, tök jó sztorijai vannak a saját öregkori bénázásairól, hangosan röhögünk vele.
Aztán antiszoc tházba vittem Anyut, gondoltam, elvegyülök és nem szólok senkihez, ehhez képest 21éves rajtam lógott, táncolni is volt kedvem, olyanok is jöttek csacsogni, akikkel rég nem, ha épp nem táncoltam és felmentem a galériára zenét hallgatni és ritmusképletet magyarázni az ezt szakosztályban táncolónak, akkor TáncosI lentről felkiabálta a nevem, hogy azonnal menjek vissza, hát jó.
Hát ez így mérsékelten volt antiszoc.
Bandázós főzésbe bevettük egyik régi tánccsoportosunkat is, ezt írta nekem: "Olyan jó lesz megint beszélgetni, mert olyan jól fel tudsz dobni, bár ha nincs is jó kedved, de valahogy a naposabb oldalt hozod ki belőlem, meg biztatsz is mindig, olyan jól esik."
És a próbák is megkezdődtek, még az is lehet, hogy lemegyek, bár elég rozoga vagyok hozzá, az azért keményebb próbatétel.
