Soha, soha nem fogom megérteni, hogy ha valaki jelzi, hogy baja van, azt transzformálják valami tehetségtelen pszichologizálás alapján?
Ha a nő azt mondja a saját rokonainak, hogy fizikailag és szóban is bántják, miért kételkednek, amíg egyszer maguk meg nem hallják és sokkolja őket?
Ha kéri a párját, hogy ha késik majd két órát, akkor írjon már egy smst és nem akkor amikor már ott várok a hidegben, és nem balhé hanem bántódás, ha az ember lánya szétfagy a saját névnapján az utcán várva.
"Légyszi ezt inkább gyengéden csináljuk, nagyon fáj" pár másodpercig váltás, majd újra durvulás, évekig, minden újítás, ötlet ellenére?
Ha nő barátait otthagyva lecsatol és kimegy a térre, majd nincs ott senki, telefonálva megkapja, hogy már csak fél óra, a lány meg bámulhatja a korizó haverok ismerős mozdulatait a hídról addig, dehát miattad késtem, mert virágot vettem - egy szál rózsa kb. 30 mp az útbaeső virágosnál.
Hogy ezek problémák-e?
Néhány nagy gond, néhány csak bosszúság?
Ez négy különböző, diplomás férfi komoly kapcsolatban, évekkel ezelőtt, velem.
Volt, amit szóvátettem. Volt, amit tűrtem. Volt, amin sokat próbáltam szép szóval változtatni. Ami biztos, mind a négyből le kellett volna lépjek hamarabb.
Megértem S. anyukáját.
"Nem kéne egyszer elhinni már a nőknek, amit mondanak, nem hisztinek, nyavalygásnak, sárkányságnak, jódógábanaztsetudja-szövegnek tartani?"
http://csakazolvassa.wordpress.com/2013/01/31/megint-nincs-szimmetria/
