Helyzetjelentés:
Kaja épp elég lesz mindenütt, nálam csak kétféle süti van. (Csak??) Meg puncs és forraltbor alapanyagok. Nem bírom a karácsonyi kajálásokat.
Az ajándékok egy része már átadva. Így már kaptam én is.
Anyuval lebótoltuk, hogy semmit nem veszünk egymásnak, majd elmegyünk együtt shoppingolni, ha lecseng a forgalom. Maga az élmény is ajándék. Kettejüknek adventre varrtam, azt ki is tették már akkor.
A többiek pipa, még be kell szögelni, ragasztani, húzni, vágni, csomagolni, egyedül a kisautótartó van még csak fejben kész, de már nem akartam varrógépezni éjjel, így az betűzve, azzal lesz még kb. 3-4 óra munka, plusz a dekorálása, az már mehet holnap este, mert keddre fog kelleni.
És ami nehéz döntés volt: nem lesz fám. Ilyen nem sok évben volt, mert szeretem az illatát, az esti fényét. De pénzkidobás, környezetkárosítás, cécó a befaragása, a tetőtérbe fel-, majd lecipelése, takarítani utána, nem nagyon fér be, mert a szobabicaj még nálam, nincs hozzá megfelelő színű függőm (ez a legkevesebb), nem sokat leszek itthon, akkor is vagy alszom, vagy varrok, vagy pasizok, nem fogok gyönyörködni a fában.
Pedig hiányozni fog, tudom.
Fény lesz az erkélyen, aputól azt kapom ajándékba.
---
Ma reggel Jr korán kelt, így kitaláltam, hogy elugrok boltba, kényelmesebb kocsival. Aztán elkezdett esni a hó. Terv módosítva, kényelmesebb gyalog cipekedni, mint kocsit takarítani. Hazafelé bedobtam a cekkert és nekiálltam a ház előtt járdát söpörni. Hátráltam, majd egy másik seprű hangja tűnt fel, egyik szomszédpasi a másik irányból szintén hátrálva sepergetett. Olyan jóízűt beszélgettünk végül a seprűre támaszkodva, hogy addig újra behavazódott a járda.
Ezek a beszélgetések megfizethetetlenek.
Mondjuk az is, hogy Szomi elsétál közöttünk, és egy kanyi köszbammeg, hogy megcsináljátok nem hagyja el a száját. Ő egyébként nem is tudja, hol vannak a hóeltakarító cuccok a házban. Közös feladat lenne.
Rámfért a hidegben mozgás, hetek óta a gép fölött ülök csak.
