Ma kaptam egy megdöbbentő hívást.
Egyik vidéki vezetőnk hívott.
Hogy ugye tudom, mi történt pár hete az asszisztensével. Egy elég komoly lelki csapás érte, nem is tudom, hogy éli túl. Táppénzen van.
És azt kéri tőlem a főnöke, hogy mivel a lány engem szeret és bennem bízik itt a cégnél, írjak neki néhány biztató szót, nehogy öngyilkos legyen.
Ez a lány a világ egyik legédesebb, legjobb embere, évek óta megtisztel a bizalmával, nagyon szeretem. És nem tudom, hogyan lehet ilyenkor segíteni.
De azt tudom, hogy amikor hasonló nehézségeim voltak, akkor egy bárgyú kis érdeklődés is jobban esett, mint aki esetlenségből nem mert hívni.
Mivel okos nő, nem tanácsok kellenek ilyenkor, hanem együttérzés.
És a főnök egy negyvenes férfi. Sosem gondoltam volna, hogy így gondolkodik.
Aggódom a lányért. Bárcsak segíteni is tudnék. Írok neki rendszeresen, írtam most is neki.
