Tobber életblogja

Nem bírtam magammal, meg KELLETT néznem a havat.
Hólapátolásért átugrott apámat még napsütésben elrángattam az utcára sétálni.
Mankóval. Kb. 80 métert.
Végig papolt, hogy ne merjek lemenni a tiszta járdáról.
Végig morgott, hogy menjünk haza, fázik.
Végig cigizett mellettem. Kösz, hogy jó levegőn lehetek.
Amikor megkértem, ne gyújtson az ötödikre rá, kiosztott, hogy engem ez nem zavarhat, mert a szabadban vagyunk. És rágyújtott.
Csak a szokásos, leszarja hogy valami zavar.
Nem kicsit rontotta el a mini élvezetemet a hóban!
Erre vágytam tavasz óta. Végigrohadtam a kuvva nyarat, kifolyt a szemem a napsütésben ősszel, rühelltem.
A hó gondolata tartotta a lelket.
Most végre itt van.
Holnaptól munka után már sötét lesz.
És utálom, ha túlféltenek!
A gyógytornász enged ezt-azt, szüleim meg Ba szó szerint kiosztanak, ha merem csinálni.
Nem többet. Csak amit szabad!
Gyűlölöm, hogy nemcsak kiszolgáltatott vagyok, még hülyegyerekként kezelnek.
Nem agybeültetésem volt!